Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

szerre átmenet minden fennakadás, avagy zökkenő nélkül megy végbe. A társadalomnak az új pénzügyi rendszerbe belenyugvását pedig hathatósan előmozdítja az a köztudat is, hogy az új pénzügyi rendszerrel és az új hitelügyi szervezettel a hitelügynek közérdekű kezelésbe átvétele intézményesen befejeztetett. Továbbá annak tudata, hogy a hitelügynek, a forgalomnak összes érdekszálai nem egy, személytelenül nyerészkedő banknak, hanem a mindnyájunkra termékenyítő fényt árasztó Szent Koronának eszményiségébe kapcsolódnak. Az a tudat, hogy ezeken az érdekszálakon át nem a kizsákmányolásnak, nem az utiIitarizmusnak önzése, hanem a közérdek altruizmusának szelleme és célzata érvényesül mindazon politikai, közgazdasági, kulturális és szociális életnyilvánulásokban, amelyekhez a pénzkérdés, hol erősebben, hol gyengébben hozzátapad. Az új pénzügyi rendszerben nem lesz sem infláció, sem defláció. Nem kell elszenvednünk a pénzhiánynak csapásait, sem a pénzbőségnek, a telítettségnek, még kevésbbé a túltelítettségnek veszélyes állapotát. A hitel és pénzforrásnak egysége, a hitelügyi szervezetnek országos azonossága lehetővé teszi a pénzforgalomnak mindig az élő organizmusnak: a nemzet háztartásának szükségleteihez mért egységes irányithatását és szabályozását. A bankjegyszükségletnek a mennyisége (kontingens) mindig viszonylagos. Legalsó és legfelső határának számszerű megjelölése, alul vagy felül valamely pontos megrögzítése ellenkeznék a gazdasági életnek a forgalomnak változandóságával és a megállásnélküli örökös fejlődéssel. A jegybanktudomány sem állított fel erre nézve sem elméleti, sem gyakorlati szabályt. A bankjegy mennyiségének kérdésében ugyanis erőteljesen számottevő tényező a pénznek forgási sebessége. A pénz forgási sebességét pedig befolyásolják az egyes gazdasági ágazatoknak erőbeli viszonyai. Az ipari termelés és a kereskedelem körében a forgási sebesség okvetlenül nagyobb, mint a mezőgazdasági téren. De mivel Csonka-Magyarországnak agrárjellegű gazdasági ágazata erőteljesebb, mit akár az ipari, akár a kereskedelmi ágazaté, annálfogva a pénzforgási sebességnek a mezőgazdasági téren tapasztalható lassúbbságát a másik két gazdasági téren tapasztalható élénkség pótolja. Ez a tény aztán annak a megállapítására vezet, hogy a bankjegy kibocsátásánál nem kell sem agrár, sem merkantil — egyoldalú — álláspontra helyezkedni. Hanem a bankjegy kibocsátásnál egyrészt a köztartozásoknak költségvetések szerinti mennyiségét, másrészt a nemzeti jövedelemnek mennyiségét tekinthetjük és alkalmazhatjuk tárgyilagos zsinórmértékül. A nemzeti termelő tőkének és munkának együttes erővel, az érdekazonosságnak öntudatával megtermelt gvümölcseit kell az elfogyasztásra széjjel osztani. A széjielosztásnál a pénzre ugvanaz a szerep vár, mint a teheráru elfuvarozásánál a járómüre: a szekérre, a teherautóra, a vasúti teherkocsira, az uszályhajóra stb. A fuvarozás eme eszközeinek önsúlya mindig kevesebb, mint a teherbíró képességük. Ezt a tényt a pénznek hivatására alkalmazva, megállapíthatjuk, hogy a nemzeti jövedelemnek a fogyasztókhoz eljuttatásra sokkal kevesebb névértékű pénz elegendő, mint amennyi a nemzeti jövedelemnek értéke. Mert ebben a gazdasági életnyilvánulásban hatalmas erőtényező a pénznek forgási sebessége. A kibocsátandó papírpénznek a mennyiségét tehát csak hozzávetőlegesen vehetjük számításba. Mihez képest a Jegybank sem az inflációval, sem a deflációval nem1 vádolható akkor, hogyha a nemzeti jövedelem mindenkori értékének egyharmad részével egyenlő névértékösszegü bankjegyet tart forgalomban. Ez az összeg, a nemzeti jövedelemnek 2500 millió pengővel értékelése mellett nem sokkal haladja meg az állami költségvetés szükségleti tételeinek összegét. A pénznek, mint forgalmi eszköznek hivatása a szüntelen forgás. A kibocsátásnál tehát azzal az elő:clátással kell tartani és ereszteni a gyeplőt, hogy a pénzt egyrészl állandó forgásra szorítsa, másrészt pedig a forgási folyamatot sem megszakadások, sem torlódások ne zavarják. A nemzet felelősségére alapított Jegybanknak bankjegyei a belföldi forgalomban ekként töltik be hivatásukat. Külföldi akadálytalan forgalomképességükről mindaddig, amíg a nemzetek az aranyfedezetű pénzügyi rendszerből végleg ki nem ábrándulnak: a nyelvtannak legfeljebb az óhajtó módjában beszélhetünk. Mert ez a pénzügyi rendszer annak következtében, hogy nem az aranyhoz viszonyítva rögzíti meg a pénz egységének értékviszonyát: pénzügyi téren szakítást és elzárkózást jelent a külfölddel szemben. Ez a pénzügyi szakítás és elzárkózás teljes összhangban áll a nemzeti öncélúságnak, a nemzeti pénzügyi önállóságnak célkitűzésével. Egész hitelpolitikánkat akként irányíthatjuk, hogy hitelszükségleteinket kizárólag a nemzet felelősségére alapított Jegybank útján fedezzük. Többé nem veszünk fel külföldi kölcsönt. Mert — ezen a helyen is hangsúlyozom — a külföldi kölcsönnek minden egyes frankja, márkája, fontsterlingje, dollárja és egyéb pénzegvsége a drótkötélnek erejével szorítja le politikai önállóságunkat, korlátozza politikai szuverénitásunkat. A nemzeti jövedelem pedig kamat és osztalék, továbbá tőzsdei árfolyamkülönbözeti nyereség címén a külföldi kölcsönöknek csatornáin át a külföldre ki nem szivároghat, hanem itthon marad ugyanannak a nemzeti termelőképességnek további fokozására mint nemzeti forgótőke gyarapodás, amely azt megtermelte. Nemzetközi fizetési mérlegünk passzivitása ennek következtében fokozatosan elenyészik. Amiatt pedig, hogy hitelszükségleteinket a magunk erejéből, belföldről fedezzük: külföld sem gazdasági, sem fegyveres háborút nem kezdhet. Ez a pénzügyi elzárkózás feltétlenül csak javunkra szolgálhat. Franciaország, Olaszország hallani sem akarnak arról, hogy külföldi kölcsönt vegyenek fel. Ezek a nemzetek tudják azt, amit a magyar nemzet még trianoni elesettségében elhinni sem akar, hogy t. i. a külföldi kölcsön következtében a népek kerek asztalánál, politikai és gazdasági alárendeltségünk miatt csak hangfogónak alkalmazásával beszélhetünk. Ez a pénzügyi elzárkózás azonban egyáltalán nem teljes elzárkózás. Nem jelenti azt, mintha a csonka határt kapuk nélküli Nagyfallal kerítenénk körül. Erre nem is gondolhatunk. A nemzetközi gazdasági érintkezést és kapcsolatot, de kizárólag az áru kivitele és behozatala számára fenn kell tartanunk, annak ellenére is, jóllehet a külföld részéről éppen ezen a téren tapasztalunk szinte végzetes elzárkózást. Az elzárkózási állapot tehát máris tényleg fennáll. A kezdeményezés elsőbbsége nem bennünket illet. Mi osak 154