Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

a ténynek, hogy a közpénztárak teljes névértékben teljesí­tésként elfogadják: magára a törvényes pénzügyi rend­szerre megsemmisítő hatása van. Mert ezek a tények tel­jesen függetlenítik a papírpengőt az aranyfedezettől. Any­nyira, mintha aranyfedezet egyáltalán nem is volna. A pa­pírpengőnek forgalomképessége nem az aranyfedezetben, hanem az államhatalomnak azokban a tényeiben gyökere­zik, mely tényeivel a kényszerforgalmat elrendelte és eze­ket a kényszerforgalmi eszközöket köztartozások teljesí­téséül elfogadja. Az állami, helyesen: a nemzeti szuvere­nitásnak eme tényei mellett nemcsak eltörpül, hanem tel­jesen közömbös az aranyfedezetnek kérdése, teljesen kö­zömbös az aranyfedezetű rendszer is, még tovább: maga a Magyar Nemzeti Bank intézménye is teljesen közömbös. Mert a nemzeti szuverénitásnak említett tényei pl. a Deb­receni Első Takarékpénztár Rt. által kibocsátandó papír­pénzjegyeknek is a belföldön akadálytalan forgalomké­pességet biztosíthatnának. Csak látszat, csak képzelet, csak fikció tehát az, mint­ha az aranyfedezetü rendszer, vagy éppen az aranyfedezet­készlet, mert a valóságban a nemzeti szuverénitásnak em­lített tényei ruházták fel a MNB Rt.-nak papírpénzét for­galomképességgel. A MNB Rt. aranyfedezetkészletével a papírpengőnek forgalomképessége még azért sem hozható kapcsolatba, mert, mint azt az előzőkben számszerűleg ki­mutattam: az 1931-ben keletkezett valutaadósságának fennálló részlete miatt nemcsak az időközönként kimuta­tott fedezetkészlete, hanem még alaptőkéje is — prob­lematikus. Nem aranypénzt helyettesítő forgalmi eszköz tehát a papírpengő, hanem mint a nemzeti szuverenitás akaratá­nak egy megnyilatkozása: hiteljegy. A nemzeti szuveréni­tásnak ebben az akaratkijelentésében viszont csak a szel­lemi vakok nem látják a nemzetnek a felelősségét. A ma­gyar valuta a törvény által felépített rendszer és intéz­ménye ellenére is csak a látszat szerint aranyvaluta, való­jában pedig a nemzetnek hallgatag és tényleges felelőssé­gén nyugvó hitetvaluta. És most Faragó Miksa ,,A Kossuth-bankók kora" című könyvéből vett idézetekkel szólaltassuk meg Kossuth La­jost, a történeti Magyarországnak időrendben első pénz­ügyminiszterét. Mindenekelőtt szemléltetve látjuk ebben a könyvben Kossuth Lajosnak azt a gigászi küzdelmét, amit az Osztrák Nemzeti Bank tehetetlensége és rosszakarata, meg a pénz­váltási nehézségek miatt végkép megakadt gazdasági for­galomnak fellendítése érdekében az 1 és 2 forintos bank­jegyeknek 40%-os nemesérc fedezettel kibocsátásával tel­jesített. Ez a gigászi teljesítmény aztán a nemzetiségek nyílt lázadásakor még fokozódott. A trianoni Magyarországnak mai gazdasági helyze­tével szemben is tökéletesen helytálló Kossuth Lajosnak 1848. augusztus 24-én, a nemesérc fedezet nélküli papír­pénzjegyek kibocsátására irányuló javaslatának tárgyalása közben elhangzott, valóban klasszikusnak nevezhető kö­vetkező kijelentése: ,,... nem tagadom, vannak s lehetnek egyes körülmények, midőn bármit javasoljon is a tudo­mány, a percnek kénytelensége praktikus lépéseket igé­nyel." Valóban: bármit javasoljon a ma teljesen tehetetlen­nek bizonyult jegybanktudomány: a régen kitaposott uta­kon már végkép megrekedt a régen kipróbált aranyfedezetű rendszer. Ennek a rendszernek még oly klasszikus tételei is orthodoxiának bizonyultak. És nem alkalmasak arra, hogy általuk a legégetőbb problémákat, a munkanélküli­séget, az adósságok leértékelését, a nemzeti konverziói megvalósítsuk. Ezek a legégetőbb és sorsunkat eldöntő pénzügyi problémák a jelenvaló közgazdasági viszonyok­vigasz és kilátástalansága miatt valóban praktikus lépé­seket követelnek. Praktikus lépés: a hitelszervezetnek és a pénzügyi rendszernek (az előzőkben elmondott módon) közérdek­ben átalakításai a községi és ezen az alapon a nemzeti pénzügyi önállóságnak megalkotása, a Községi Takarék­pénztáraknak országszerte a község közönségének, az új Nemzeti jegybanknak pedig a nemzetnek nem hallgatag, hanem nyílt felelősségére megalapítása. Az ekként megszervezett Nemzeti Jegybank papírpénze sem lesz aranyat helyettesítő pénz, hanem szintén hiteljegy. A jegybanktudomány 1848-ban is nemesérc fedezel ellenében javasolta a papírpénzjegyeknek kibocsátást. A nemesérc beszerzése azonban akkor is le nem küzdhető akadályokba ütközött. A Bécs által reánk gyújtott nem­zetiségi lázadás és a kamarillának egyéb cselszövényei­vel szemben, most már „a haza megmentése" követelte a jegybanktudománnyal nem egyező ,,praktikus lépéseket". Ezzel a tudattal öntött bátorságot és elhatározási képes­séget Kossuth Lajos 1848. július 11-iki szónoklatával a képviselőházba, mondván, hogy: „A haza védelmére van pénz, lesz pénz. Nem hagy el a nemzet és ha elhagyna: teremtünk az egekből, s ah az ég elhagy, a pokolból is." Ezekkel a villámokat szórt szavakkal jelezte Kossuth La­jos a nemesérc fedezetnélküli papírpénz kibocsátást. A nemesérc fedezetnélküli papírpénz kibocsátása kö­rül kifejlődött heves országgyűlési vitában senki sem kí­sérelte meg Kossuth Lajos következő kijelentésében fog­lalt igazságoknak cáfolatát: ,,... a papírpénznek értéke, vagyis inkább a for­galmi elfogadása függ azon hiteltől, mellyel a közvéle­ményben találkozik, ezen hitel pedig függ azon garan­ciától, mellyel annak értéke a törvényhozás által bizto­síttatik." Ezt a szentenciát alkalmazhatjuk a MNB Rt. papír­pengőjére. A papírpengőnek forgalomképessége függ a közvélemény által neki tulajdonított hiteltől, ez a hitel pedig a nemzeti szuverénitás által biztosított attól a ga­ranciától, hogy a közületi pénztárak köztartozások telje­sítéseként azt teljes névértékben elfogadják. Az 1848-as törvényhozás ennél a garanciánál még tovább is ment. Az országgyűlés mindkét háza által el­fogadott (de a király által nem szentesített) törvényben is, továbbá a papírpénz szövegében is, Kossuth Lajos in­dítványára nyíltan kimondta, hogy azoknak „teljes név­szerinti értéke a közállomány által biztosíttatik." Ennek a kettős garanciának nyilt kimondásával jöt­tek forgalomba azok az (5, 10, 50 és 100 forintos) papír­pénzek, amelyeknek kibocsátását „a percnek kénytelen­sége": a haza megmentése követelte. Ezek voltak „a köz­állomány minden mostani és jövendő közjövedelmeivel biz­tosított" ú. n. Kossuth-bankók. Ezek a papírpénzek tehát nyiltani és világosan a nem­zetnek arra a felelősségére, mint eszményi fedezetre bo­csáttattak ki, amit a MNB Rt.-nak papírpengöje ma is hallgatagon és állandóan terhel. Ezeket a percnek kénytelensége által, a haza meg­mentése érdekében követelt és eszményi fedezet ellenében kibocsátott papírpénzeket aztán épp úgy üldözte a csá­szári önkény, mint üldözte az akkor szintén megrekedt gaz­151

Next

/
Thumbnails
Contents