Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

ben a MNB Rt. visszatartott annyi pénzt, amennyivel a Vásárosnamény—Debrecen—Szolnok között a hajózható csatorna megépíthető. Utóbbi esetben visszatartott anynyit, amennyivel az adóhátraléknak %—% része kifizethető volna. Arra, hogy a színarany értékelésénél a MNB Rt. a szabadforgalmi árral szembehelyezkedjék: az 1925:XXXV. te, illetőleg a hivatkozott miniszteri rendelet nyújt neki jogalapot. Sokszor halljuk azt a panaszt, hogy a „töke" (t. i. a banktőke) visszavonult. A bankok beszüntették a hitelezést és emiatt megbénult a forgalom. Ez a valóságos tény azonban csak okozat. A panaszosoknak az oknak megszüntetését kell elsősorban követelniök. Az ok pedig egyrészt a hivatalos árjegyzés alapján folytatott deflációs politika, másrészt pedig a szabadforgalmi árral a törvény alapján szembehelyezkedés. A törvénynek ez a rendelkezése egyben engedelem arra, hogy a MNB Rt. a felemelkedett szabadforgalmi ártól lefelé eltérjen. Anélkül azonban, hogy a szabadforgalmi árnak a hivatalos árfolyam alá sülyedése esetén is a hivatalos árjegyzéstől eltérhetne. Ebben, az esetben viszont jogosult volna a szabadforgalmi, tehát a valóságos érték helyett a magasabb, tehát fiktívvé vált hivatalos (törvényes) értékelés alapján kibocsátani a papírpénzt. Ami aztán az aranyfedezetű rendszer fikciójának további fokozása és a rettegett infláció volna. A szabadforgalmi árnak mellőzése azonban valóságos szakítást jelent ugyanazzal a gazdasági élettel is, amelynek pedig, mint szabadalmazott egyetlen pénzforrása, legfőbb istápolójának kellene lennie és lehetne. Pedig az a rugalmasság, amit a törvényesen fedezett papírpénz kibocsátása körül az alapszabályok a MNB Rt. részére biztosítanak, lehetővé teszi azt, hogy mindenkor a szabadforgalmi árhoz igazodjék. Ha a szabadforgalomban a színarany értéke leszáll, ennek következtében színarany fedezetkészletét is annak megfellően értékeli, annak megfelelően korlátozza a papírpénz kibocsátást, a többletet pedig bevonja. A színarany szabadforgalmi ára a háború utáni nemzetközi pénzügyi zűrzavarban, a fontsterling és az USA dollár valutáris értékének, még ha kisebb mérvű elvizenyösödése után és ezeknek is következményeként emelkedett és a spekuláció bizonyára még tovább is emeli. Hogy meddig? azt a nemzetközi aranykartelnek pénzcsászárai hozzávetőlegesen talán megmondhatják. Bármily képtelenségnek látszik is, azonban a MNB Rt. akkor is 3794 pengővel kénytelen értékelni valóságos aranyfedezet készletét, és ennek megfelelően irányítani pénzügyi politikáját, amikor a színaranynak szabadforgalmi ára még az 1935. február havi 6200 pengőn is felül emelkednék. Végül, — hogy egyéb hátrányokról ne is szőjünk, — a papírpengő vásárlóképességének változását is indokolhatjuk az arany árszínvonalának és az értékviszonynak törvényben megrögzítésével. Ugyanis ha az aranynak kilogramonkénti 3794 pengőn rögzített egységára emelkedik, akkor ugyanaz a szabadforgalom a kilogram tized, század és ezredrészeinek árát is emeli. Ebből nyilvánvaló, hogy a pengő és az aranynak törvényben rögzített értékviszonya is a gyakorlati életben azonnal változik. Vagyis egy kg. arany árának a szabadforgalomban pl. 6200 pengőre emelkedése folytán emelkedik annak a 0.26315789 grammnyi aranynak, az aranymagnak értéke is, amivel a törvény pénzegységünknek: az egy pengőnek értékét rögzítette. A szabadforgalmi árnak emelkedése folytán az egy pengő nem a 3794, hanem a 6200 pengő értékű egy kg. aranynak 0.26315789 grammnyi értékét képviseli. A törvény által rögzített értékviszonyt a szabadforgalom megváltoztatta. A pengőnek ez a belső értéke, vagyis vásárlóképessége az aranynak szabadforgalmi árával arányban felemelkedett. Hogyha pedig az aranynak szabadforgalmi ára a törvényes árszínvonal alá sülyedne, magától értetik, hogy a papírpengőnek és az aranynak törvényes értékviszonylata szintén megváltoznék, még pedig a sülyedés arányában a belső érték, á vásárlóerő okvetlenül leszállana. A közgazdasági élet folyton változó, sőt folytonosan fejlődő életfolyamat. Irányítójának, szabályozójának: a pénzrendszernek a drótkötél szilárdságával és hajlékonyságával kell hozzá alkalmazkodnia, nem pedig megfordítva. Mert ellenesetben a pénzrendszer az értékviszonnyal együtt öncéllá merevednek. Az életfejlődést mozgató erők aztán rajtuk keresztülgázolnak, gordiusi csomóként öszszebonyolódott bajoknak oly nagymérvű zűrzavara következik be, hogy vele szemben a világ egész jegybanktudományának minden „klasszikus" tétele, a jegybanktudosoknak és bankvezéreknek minden tettrekészsége és jóakarata is meddő tehetetlenségnek bizonyul. Ezt a „régi kipróbált" pénzügyi rendszert és tartozékait, — legalább egyelőre, — mellőznünk kell. És ha a politikai, továbbá gazdasági öncélúságunk eszméit komolyan vesszük, hogyha a nemzeti egységre komolyan törekedünk, akkor életbe kell léptetnünk a nemzetnek felelősségére alapított altruista pénzügyi rendszert, altruista szervezetével, ennek a pénzügyi rendszernek pénzérték elméletével és a pénzérték viszonylatának meghatározásával. Most pedig lássuk azt, hogy a nemzet felelősségére alapított Jegybanknak papírpénze mint forgalmi eszköz, valutáris szempontból hogyan tölti be a reá várakozó hivatást? E részben természetesen csak a belföldi pályafutásról lehet szó, mert nemzetközi tartozásaink teljesítéséről más módszerrel lehet és kell gondoskodnunk. Emlékezetbe idézem azt, hogy csupa öncsalódás, csak látszat, csak fikció az, mintha a MNB Rt. papírpengője aranypénzt helyettesítő papírpénz volna. Az aranypénzt csak akkor helyettesíthetné, hogyha az 1925:XXXV. törvényünk szerinti tíz és húsz pengős aranyérmék valóban forgalomban volnának. A MNB Rt. 20 éves szabadalmából immár a 11 -ik év járja, azonban az alapszabály 1. cikkében ,,mindenekelőtti"-ként vállalat aranygyüjtési kötelességét nem teljesítette (sőt, mint számadásaiból számszerűleg bebizonyítottam: aranykészlete aggodalmat keltőén elapadt). Nem teljesített aranygyüjtési kötelességét, jóllehet készfizetési kötelességének az alapszabály 83. cikkében meghatározott egyik feltétele: a pénzegységnek az aranyhoz viszonyított aránya (reláció) már az 1925. XXXV-ik törvényünk alapján bekövetkezett, a másik feltételnek bekövetkezése pedig egyszerűen kormányelhatározástól függ. Damokles kardjaként függ tehát felette a szabadforgalomnak hirtelen megvonása, mint említett mulasztásának alapszabályszerű jogkövetkezménye. A papírpengő tehát ma is kényszerforgalmi eszköz. Általa csereüzleteket, általában pénzbeli tartozásokat azért teljesíthetünk, mert a közpénztárak teljes névértékben teljesítésként elfogadják. A kényszerforgalom tényének aztán és annak 150