Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

MINDÉN tiszteietünk a becsülésünk a szimpatikus velszi hercegé, nagy köszönettel kell lennünk, hogy újra felkeresett bennünket és hinni szeretnénk azt, friogy kizárólag a szeretet, népünk csodálatos szenvedési ereje az igazságtalan megcsonkítás miatt, ez iránt valő szimpátiája hozta közénk rövid hat hónapon belül másodszor. Szeretnénk hinni, hogy végtelenül fájdalmas igazságunk iránt való együttérzése hozta hozzánk, eltekintve országunk egyéb kiemelkedő előnyeit is, rraint pl. a példás rend, a természeti szépségek, világszene híres vendégszeretet és így tovább. De ha vájjon most is, mint eddig a múltban mindig, missiót teljesített wels hercege megjelenésével, akkor miért történik ez*, rangrejtve? így pl. talán angol orientáció volt a célja 3 ennek a látogatásnak, miként néhány évvel ezelőtt megjelent Rio de Janeiroban is az angol export propagálására, akkor miért nem történik ez nyíltan és hivatalosan? Lám igazi nagy barátunk, Rothemer lord még nem tudta rászánni magát arra, hogy eljöjjön közénk személyesen is, holott ugyancsak sokat utazik külországokban ő is. Pedig ő volt az első, aki hazájában megmutatta a felénk való orientációnak igazi, önzetlen lehetőségét, kizárólag az igazság ismeretében. Félő sejtelem rezeg bennünk, hogy újra csak nagy nemzetek világrengető érdekeinek kis játékává válhatunk egy elkövetkező viharban, mint voltunk húsz évvel ezelőtt. Nincsen öröm üröm nélkül, mondja a magyar közmondás és akaratlanul is ez jut eszünkbe, amikor a velszi herceg távozása után az angol-olasz nagy ellentétről olvasunk a világsajtóban, s amikor évek óta erős barátság füz bennünket Olaszországhoz. Reméljük, hogy nincs összefüggés e két tény között a yelszi herceg látogatása után sem . . . * A NÜRNBERGI legújabb kodifikációk hírére önkéntelenül is Wagner hallhatatlan müve jut eszünkbe, amelynek a Nürnbergi mesterdalnokok a címe, amely örök értéke a zene birodalmának. Nem azért, mintha az egyik túlélné a másikat majdan időben, hanem az alapmotívumok miatt. Mert amíg az egyiknek a békés, de versengő munkás polgár-élet az alapja, addig a másiknak mégis csak a gyűlölködés vetette meg az ágyát, márpedig, ahol a gyűlölet él és lobog, ott békés élet el sem képzelhető soha. Hibát követett el az az államférfi, aki az állandó gyűlölet plántálásával akarja fenntartani egy nemzet öntudatát és önönmegbecsülését. A nürnbergi új törvények — nem' kutatjuk, nem a mi hivatásunk ilyen messziről megítélni — talán helyesen szolgálják a hitleri nagy nemzetpolitikai célokat, de nagyon messze állanak Jézus törvényeitől, márpedig mi hisszünk Jézus hirdetéseiben. Hiszünk azokban az igékben, amelyekkel Jézus ajándékozta meg a világot és ami végeredményben nem, volt más, mint egy régebbi, de be nem vált törvényeknek az emberiség igaz hivatása, igaz útja felé való átreformálása. Ez a régebbi törvény pedig Mózes könyveiben volt lefektetve. Nem tudjuk megtagadni a nagy hasonlatosságot a legújabb nürnbergi új kodifikációnak a mózesi régi törvényektől. íme a példa: „ . . . azonkívül Jehova megparancsolja népének, hogy a kitteusokat, girgazeusokat, emoreusokat, perizeusokat, chiveusokat és jebuzeusokat, kiknek száma vala hatszázezer, mindenestül veszítse el . . ." (Mózes V. 7., 2.) Miként tehát a régi zsidó törvények fektették le azok elpusztítását, akik nem az ő elveiket vallották, még ha azok az ő országbeliek voltak is, úgy ez a gyülölethintés szülte az örökös harcokat, amelynek a végén jött a pusztulás, úgy a német új törvények sem szolgálják az igazi békét, a testvériességet, a megértést, a szeretetet, amelyekre pedig olyan nagy szüksége lenne az egész világnak . . . Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja Irta: Varga La]OS dr. (Debrecen) II. NEMZETI PÉNZÜGYI ÖNÁLLÓSÁG. A nemzeti felelősségre alapított Jegybank papírpénze. A Jegybanknak a nemzeti felelősségre megalapítása szakítás az aranyfedezetü pénzügyi rendszerrel. Szakítás mindazokkal a rendszabályokkal és gyakorlati intézkedésekkel is, amelyek az aranyfedezetű pénzügyi rendszernek elválaszthatatlan velejárói. Ez a szakítás kétségtelenül gyökeres intézkedés. Ne nevezzük azonban „végleges" szakításnak. Az új Jegybanknak megalapításáról szóló törvény mondja ki azt, hogy az 1924. évi V-ik és az 1925. évi XXXV-ik törvényeknek az aranyfedezetü pénzügyi rendszerre vonatkozó összes rendelkezéseinek végrehajtása egyelőre „felfüggesztetik". A felfüggesztésnek ténye egymagában elegendő a nemzet cselekvési szabadságának biztosítására. Az aranyfedezetnek rajongóit pedig megnyugtathatja az a tény, hogy az a „régi kitaposott út" már nagyon is kitaposott, a „kipróbált rendszernek" klasszikus elvei annyira elporosodtak, hogy a nemzet kénytelen volt rátérni arra a másik útra, amelyen haladástól egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk kényszerített el bennünket. Amely út azóta, szinte a teljes el feledésig begyepesedett ugyan, de a reá visszatérésben és a rajta haladásban senki és semmi sem gátol bennünket. Ellenben nagyon is hamar, könnyen és meglepetésszerűen reánk zuhanhatnak olyan események, amelyek erre, az idők folyamán át begyepesedett és elfelejtett útra visszatérésre kényszerítik a nemzetet még akkor is, hogyha az aranyfedezetü pénzügyi rendszerhez — Európa nemzetei között habár utolsóként — ragaszkodik. Európa államainak többsége, legutóbb Olaszország, régebben Japán, a Délafrikai Unió, az Északamerikai Egyesült Államok szintén csak felfüggesztették az aranyfedezetü rendszert. Anglia, jóllehet aranyrudakkal 120% erejéig fedezhetné papírpénzét: még sem tért vissza az aranyfedezetü rendszerre. Hogy aztán az aranyfedezetü rendszernek fenntartása általában nem abszolút, éppen nem olyan nemzeti életszükséglet, mint amelyet egyetlen nemzet sem nélkülözhet, azt az imént emiitett nagy államok és Svédország példáján felül, legélesebben az az ellentét világítja meg, amelyet a németbirodalmi márka és a francia frank valutáris viszonyait illetően megállapíhatunk. 147