Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

Á márkának nemzetközi árfolyama ugyanis annak ellenére szilárd, jóllehet a törvényes 40°/0-os fedezeti arány 8%-ra leszállt. És a Harmadik Birodalom kormánya az aranyfedezetü rendszernek nem az eltörlését, de még csak felfüggesztését sem tartja szükségesnek. Ezzel szemben Európa államai között a legtöbb aranyat felhalmozott Franciaországot — állítólag a szertelen aranyspekuláció — a válaszút elé állította. Viharos kormányzati és parlamenti küzdelmek után megtartotta ugyan az aranyfedezetü rendszert, azonban további fenntartása érdekében forradalmi mozgalmakat felkorbácsoló drákói rendszabályokat alkalmaz. A mi aranyfedezetü pénzügyi rendszerünk egyelőre felfüggesztése, amint azt szinte számtalan példából láthatjuk, épen nem jelenthet veszélyt. A felfüggesztés következtében legelső rendű jelentőségű változás a pénzérték elmélet fogalmánál áll elő. Azt mondhatnánk, hogy a pénzügyi rendszer és ezzel a Jegybankrefor egészének ez az elméleti kérdés a sarkalatos fordulópontja. Ho,gy a pénzérték elmélet kérdésénél elhatározásra juthassunk: mindenekelőtt ismernünk kell erre a kérdésre vonatkozóan fennálló tényleges és egyben törvényes állapotot. Az 1925:XXXV. törvényünk a papírpengőnek értékalapjául az aranyat állapította meg. Pénzrendszerünk ezért az aranyfedezetü rendszer. Ez a törvény kimondja, hogy az aranypénznek veréséhez használandó, — azonban a törvény által pontosan meghatározott arányban ötvözött aranynak kilogramon^kénti értéke 3420 pengő, a nem ötvözött, vagyis tiszta, a „finom" aranynak kilogramonkéni értéke pedig 3800 pengő. Megállapította a törvény az egy kg. ötvözött aranyból kiverhető 20, illetőleg 10 pengős aranyérmeknek darabszámát, darabonkénti nyers s finomsúlyát. A MNB Rt. alapszabályainak 92-ik cikke arra kötelezte a Bankot, hogy a pénzegységnek az aranyhoz viszonyított új arányának (relációjának) megállapítása után, aranyrudakat a törvényes pénzláb szerinti bankjegyekre váltsa be. (Ez a kötelesség az aranygyüjtési kötelesség, ami előkészület a készfizetéseknek, vagyis valóságos (ötvözött) aranyból vert 10 és 20 pengős érmekkel fizetésnek megkezdhetésére.) Az 1925:XXXV. törvény a pénzegységnek az aranyhoz viszonyított új arányát (relációját) is, még pedig akként állapította meg, hogy egy pengő egyenlő 0.26315789 gramm finom aranynak értékével. Ez a törvényes megállapítás foglalja magában pénzünk egységének, az egy pengőnek az ötvözött aranyhoz viszonyított értókét. Ez a 0.26315789 grammnyi arany pengőnek ú. n. aranymagja. Ezt az értékviszonyt, ezt az aranymag elméletet helyezi hatályon kívül (egyelőre) a Jegybanknak a nemzeti felelősségre megalapítása. Az új pénzérték elméletnek ismertetése előtt gondolkoznunk kell az 1925:XXXV. törvényünk most idézett megállapításainak némely következményei felett. Tökéletesen helyes, hogy az 1907:V. törvény elfogadta a nemzetközi mértékügyi értekezlet által abszolút biztossággal megállapított és nemzetközileg használatos hossz-, súly- és űrmérték egységeket. Mert ezeken a mértékegységeken külső hatások nem változtathatnak. Azt azonban, hogy a pénzveréshez használandó aranynak ötvözött és finom kg-kénti értékét, továbbá ehhez viszonyítottan (reláció) pénzegységünknek, —a pengőnek 0.26315789 gr. aranyértékét végleges szabályként állapította meg az idézett törvény: helyeselni nem lehet. Egyszerűen azért, mert az arany nemzetközi, még pedig olyan kereskedelmi árucikk, aminek forgalmi árát előre nem látható igen különböző külső tényezők, ú. m. a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat, ezek között a kartel és végül még a politika is befolyásolják. Az arany akkori értékének, továbbá a pénzegység és az arany értékviszonyának törvnyben megállapítását mindenesetre indokolja az (inflációs) koronaértékről a pengőértékre, és kifejezetten az aranyértékre áttérésnek ténye. Mert ez a meghatározás a papírpengőnek az aranyhoz viszonyított értékét az arany 0.26315789 grammja értékének pontjánál megszilárdította (stabilizálta). Azonban nemcsak a stabilizálás időpontjára, hanem annak a két évtizednek hosszú tartamára is, amíg t. i. a MNB Rt. szabadalma fennáll. Az idézett törvény ugyanis ezektől az értékelésektől eltérést semmiféle irányban sem engedélyez. Emiatt tehát ez a megállapítás — legalább is a szabadalom tartamára — véglegesen köttlezőül tekintendő. Amidőn tehát a MNB Rt. a papírpengőnek aranyfedezet készletét finom kg-ként 3794 pengővel értékeli: a törvénynek fenti rendelkezését csak megközelíti, de a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 6832/1925. számú pénzügyminiszteri rendelet 2. §-ához ragaszkodik pontosan. Az aranyárat alakító említett tényezők azonban épen nem ragaszkodnak sem a törvény szerinti 3800 pengős, sem a miniszteri rendelet szerinti 3794 pengős árhoz. Ezek az áralakító tényezők ugyanis az aranynak szabadforgalmi árát /inom kgnként 1935. február havában 6200 pengőre emelték. A törvényes és szabadforgalmi árak közötti eme jelentékeny eltérésnek aztán igen súlyos következményei vannak, amelyek közül elegendő néhánynak megismertetése. Egyik súlyos következmény abban áll, hogy a MNB Rt. felmentve érzi magát az alapszabály 92-ik cikkében megállapított aranyrúd beszerzési kötelessége alul. Mert az idézett 92-ik cikk szerint csak a megállapított pénzláb (finom kg-ként 3800, illetőleg 3794 pengő) szerint köteles a hozzá vitt aranyrudat bankjegyekre beváltani. Már pedig aki a szabadforgalomban 6200 pengőt kap egy kg. finom aranyért, az semmiesetre sem igyekszik a MNB Rt.-nak aranyfedezetkészletét gyarapítani, tudva azt, hogy a MNB Rt.-tól ugyanazért az aranyért csak a 3794 pengőben maximált árat kapja. Ennek, az ármaximálásból álló felmentvénynek következtében aztán nem számíthatunk arra, hogy a MNB Rt. a 10 és 20 pengős papírpénzt valaha is aranyra beváltja, hogy tehát az alapszabály 1. cikkében ezt a mindenekelöttinek jelzett feladatát: a készfizetést előkészítse, megkezdje és fenntartsa. Másik következmény pedig az, hogy a MNB Rt. az aranyfedezetkészlet 3794 pengős értékeléséhez a rendszabály által akkor is kötve van, amikor ezt az értéket a szabadforgalmi ár már tetemesen meghaladja, sőt akkor is, amikor a szabadforgalmi ár a 3794 pengő alá sülyedne. Emiatt a MNB Rt.-nak az üzletvitele ezen az árszínvonalon megmerevült. Nélkülözi a gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodásnak kedvező konjunktúrát. Akkor is deflációs volna pénzügyi politikája, hogyha papírpénz kibocsátási jogát a törvényes árszínvonalhoz képest tökéletesen ki is merítené. A szabadforgalmi árnak a törvényes árszínvonal alá sülyedése esetén pedig, — ha a fedezeti arányt kimeríti, — okvetlenül az inflációnak nevezett állapot állna elő. 148