Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám - Van deficit vagy nincs deficit? - Mi lesz az őszi városi parlamentben? - Végrehajtják a nyugdijtörvényt

létnek az elkövetését, amely a béke csendje és az utódállamok határainak biztonsága ellen készül. Képes lesz a kisantant ezt megakadályozni? Hisszük, hogy igen, azzal a feltételi!el azonban, na a mii diplomatáink majd többet foglalkoznak Románia ügyével, mint saját személyük reklámozásával. Másként az események meglepnek bennünket és egyetlen nagyhatalom, sem fog kockáztatni egy báboriit, tele meglepetésekkel, államokért, amelyek ahelyett, hogy figyeljenek és dolgozzanak, bariketteznek a dicsőségen, amire végeredményben egy húsz év előtti szerencsés háború adott nekik alkalrrtat. (Nincs szerencsénk ismerni fenti cikk szerzőjeként feltüntetett Pavel, Pavel urat, sem az ő kompetenciáját román külpolikai vonakozásokban, ami bennünket megragadott az egész cikkben és amiért érdemesnek tartottuk az egyébként gyerekes gondolatmenetet itt ismertetni, az csak az utolsó pár szóért történt. Mert ez azt mutatja, hogy az utódállamok közvéleménye is tisztában van két fontos tényezővel: 1. hogy a nagyhatalmak — Anglia, Franciaország, Olaszország — soha sem fogja érdemesnek tartani egyetlen katonáját sem feláldoziM a párizskörnyéki kényszerbéke határainak a biztosítására, végül: 2. ők is tisztában vannak —- már mint az utódállamok, azzal, 'hogy mai határaikat egy húsz év előtti háború szerencsés kimenetelének köszönhetik, amelynek az örömére lehet bankettezni még ma is, de építeni rá, úgyfátszik, még a közeljövőben! sem l'ehet.) Márk Endre. FŐVÁROS iiiiiitiiiiiiiimiiiif iiirimiHi Fiiiiiiiiiiiff iiiiiiiriiiiiiiitiiiiiiiifiiriiiiriiTffiiiiiiiiffiiiiiritiiiiiif imirt it mit tilt iiiiiifif iiiitiitirfiiTiiim Van deficit vagy nincs deficit ? — Mi lesz az őszi városi parlamentben? — Végrehajtják a nyugdíjtörvényt Még mindig fennáll a kormányzat és a főváros vezetősége között az a lényeges véleménykülönbség, ami a deficitet illeti. Ugyanis a főváros adminisztrációja szerint nincs deficit a költségvetésben, viszont a belügyminisztérium, miként legutóbbi leiratában is kihangsúlyozta, igenis deficites több, mint ötmillió pengővel. Nem az összeg nagysága a fontos ebben a tekintetben, hiszen a vagyonállomány elég nagy ahhoz, hogy kibirja a deficitet, de a cél minden esetben az I lelhet, hogy csökkentsék a városi polgárok adóterheit, a városi fejkvótát, amely jelenleg igen magas. Kár volt úgy elkoptatni a szanálás jelszavát, mert tagadhatatlan, hogy szükség van reá még ma iis. Ezért hangsúlyozza a belügyminiszter leiratában, hogy igen kevés idő áll a rendelkezésre és eddig még nem történt semmi ebben az irányban. Az új költségvetés számadatai nem ismeretesek még és így nem tudunk tételről-tételre menve reámutatni azokra a lehetőségekre, amelyek alkalmasak a csökkentésre, hanem a régi elintézetlen kérdést kell elővennünk ismét. A státusz rendezésről van szó. Csak a politika az oka annak, hogy hosszú évek óta ez a kérdés rendezetlenül maradt. Rövid kis statisztikát kéli itt felhoznunk annak illusztrálására, hogy milyen gazdálkodás folyt az utóbbi években etekintetben a fővárosnál és amely oka volt annak, hogy a közigazgatás személyi költségei 6.8 millió pengőre emelkedett. Nem kétséges, hogy kizárólag a személyzeti létszám emelkedésében van a hiba. így például a közigazgatási hivatalnokok száma 1910-ben 1861 volt szemben az 1931. évvel, amikor már 3006-ra emelkedett. Ugyanakkor a tanszemélyzet létszáma 3271-ről 5301-re, a közegészségügyi alkalmazottaké 1252-ről 2903-ra, a közélelmezési alkalmazottaké 500-ról 4005-re (!), a közüzemi alkalmazottaké 385-ről 5143-ra emelkedett. (A világítási üzemek kisajátítása folytán.) Véleményünk nagy általánosságban a státusztrendezést illetőleg az, hogy külön kell választani az üzemi alkalmazottak kérdését a közigazgatási alkalmazottak kérdésétől és egyáltalán nem! vagyunk hívei annak a sokat hangoztatott u. n. átminősítésnek. Tekintettel arra, hogy a nagy üzemek az alkalmazottaikat illetőleg könnyebb mozgási lehetőséggel bírnak, továbbra is fenn kell tartani a külön választást ebben a vonatkozásban. Szerintünk az üzemi tisztviselői kérdést úgy kell megítélni, mintha mindegyik üzem, önálló magánvállalkozás lenne, amelyik mind rendelkezik azzal az elaszticitással, amely szükséges az anyagi egyensúly fentartására. Az üzemi tisztviselői kérdés megoldása és rendezése teljesen különválasztva kell, hogy megtörténjék. Ebben a tekintetben célirányosnak tartanánk, ha sokkal nagyobb autonómiát kapnának az üzemi igazgatóságok, mert ez a kérdés decentralizáltan könnyebben megoldható. A létszámapasztást reá kell bízni az üzemi igazgatóságra, mert csakis a felelős vezetők — kikapcsolva minden politikai befolyást — tudják megoldani a kérdést és úgy szabályozni a létszámot, valamint a fizetések nagyságát, amit az üzem rentabilitása megkíván. Ne feledjük el, hogy nagy tévedésben vannak azok, akik azt hangoztatják, hogy az üzemi tisztviselők javadalmazása aránytalanul nagyobb, mint a közigazgatásiaké, de viszont ennek ellenében sokkal nagyobb a munkateljesítményük is, miután az üzemek adminisztrációiban már jobban érvényesült a kereskedelmi racionalizálás és csökkentették a bürokrácia kényelmességét, lassúságát. Van -még ugyan, sok kívánni való e tekintetben egy-két üzeminél, de sokkal jobbnak tartjuk, ha a tisztviselői kérdésben teljesen különválasztják a városházát az üzemektől. A szanálás első lépéseként feltétlenül az 1934. évi I. t. c. a nyugdíjazás kérdése kell, hogy megkezdődjék a városházán is. Már elkészültek rég az erre vonatkozó adatgyűjtések és minősítések, csak a közbejött főbb személyi változások és a választások tolták ki ennek a realizálását. Egész természetes, hogy a kiszivárgott hírekre mindjárt megindultak a protekciós rohamok, úgy, hogy a belügyminisztérium erélyes fellépésére lesz szükség, hogy végre ez a kérdés is napirendre kerüljön. Ugy számítják, hogy ez maga mintegy 5%-os létszámcsökkentést jelentene, terhekben pedig szintén lényeges tételt eredményezne. Az elbocsátások súlyos kérdésében pedig azoknak kell igazat adnunk, akik arra gondolva, hogy igazságtalanság minél kisebb mértékben sújtsa az ekzisztenciákat, előbb a női alkalmazottak ügyét kell elővenni. Errevonatkozólag is már rég megtörténtek az adatgyűjtések. Elsősorban is azoknak kell sorra kerülniök, akiknek kenyérkereső férjük van. Mintegy 800-ra becsülik az olyan női alkalmazottak számát, akik ke135