Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 15-16. szám - Tallózások a választójog történetéből: 1848. évi V. t.-c

azon választókerületben, amelyben állandó lakásuk van." (2. §. a—d.) Az 1848. évi V. t.-c. nem ismer adócenzust, nem ismeri a megadóztatott tulajdon vagy jövedelem cenzusát sem. Tiszta birtokhoz, jövedelemhez, foglalkozáshoz vagy értelmiséghez kötött cenzus ez. Szembeszökő, hogy jövedelmi cenzusa csak a földbirtokból vagy tökéből eredő jövedelmet fogadja el a választójog alapjául. Ezt a fogyatékosságát sem szabad a társadalom jelenlegi tagozódása szerint elbírálni. A megyei és városi tisztviselők választók maradtak a régi jog alapján és legnagyobb részük rendelkezett a tulajdon cenzusának kellékével, vagy a magasabb értelmiség révén jutott be a választók közé, a magánalkalmazottak rétege pedig alig volt kifejlődőben. Ha közelebbről vizsgáljuk a törvény egyes rendelkezéseinek hatását, láthatjuk, hogy nem volt szűkkeblű a jogkiterjesztésben. A városokban a 300 ezüst forint értékű ház vagy föld cenzusa elég alacsony volt, sőt majdnem minden ingatlantulajdonost választójoghoz juttatott. Választójoghoz jutottak a kereskedők, gyárosok és kézművesek is, az utóbbiak, ha folytonosan legalább egy segéddel dolgoztak. Elég alacsony volt és a városi lakosságnak kedvezett a tőkéből eredő 100 ezüst forint évenkinti jövedelem cenzusa is. Végül kedvezett a városoknak az értelmiségi cenzus is, mert hiszen a magasabb értelmiségüek, a diplomások, természetszerűen aránylag legnagyobb számban városokban laktak. Az egyéb községekben megállapított egynegyed úrbéri telek cenzusa pedig bevitte a választók sorába a kisbirtokosok és földmívesek zömét. A 48-as törvényhozás, hacsak nem akart a kiváltságosak választójogáról egyszerre az általános választójogra áttérni, nem is folyamodhatott más rendszerhez, mint a tulajdon, jövedelem, foglalkozás és magasabb értelmiség cenzusához. Adócenzust nem akart elfogadni, mert még nem tudhatta, miként fog alakulni a jövendőben adórendszere és milyen hatása lehet a változásnak a választójogra. Kossuth egyik 1843-ban megjelent hírlapi cikkéből kitűnik az az aggodalom, hogy „az egyenes adó leszállítása az adófizetést kevesbítvén, a választójoggal bíró polgárok számát is kevesbítheti". (Pesti Hílap 1843. 237. sz.) Nem folyamodhatott az ország akkori kulturális állapota mellett az általános, legalacsonyabbra mért értelmiségi cenzushoz sem. Jellemző erre nézve idősb Andrássy Gyula grófnak a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tett következő kijelentése: „Még Amerikában is legalább írás-olvasáshoz van kötve a választójog, ami sokkal nagyobb kvalifikáció, mint ami a törvényjavaslatban foglaltatik." Ha helyesen akarjuk elbírálni, hogy milyen szempont vezérelte az 1848. évi V. t.-c. alkotóit, amidőn a törvényben foglalt cenzust állapították meg, a felvilágosítást megkapjuk Kossuth Lajosnak a cenzusról írott hírlapi cikkében. (Pesti Hílap 1843. évf. 237. szám.) „A cenzuális rendszer lényege — úgymond — abban áll, hogy a polgári jog részeseivé azok tétessenek, kikről — minthogy egy bizonyos vagyonnal vagy jövedelemmel bírnak, valószínűleg feltehető, hogy magukat némileg kiművelhették, s a közállomány és közjó iránt érdekkel viseltetnek. Ezen eszme ellen magában véve nem lehet senkinek ellenvetése; de az alkalmazás az orvosságot is méreggé változtathatja át s a cenzus olyan lehet, minélfogva a választási jog valóságos mock liberalizmus színét ölti fel. Hitünk szerint a polgári álladalomnak azon kell lennie, hogy a köznevelésről aszerint gondoskodjék, miszerint még a legszegényebb polgárnak is módja, alkalma legyen magát némileg kiművelni; az emberben pedig az embert és polgárt annyira tisztelnie, a birtokszerzés s élelemkereset akadályait anynyira el kell hárítania, miszerint a közjóllét úgy elterjedjen, 'hogy a közállomány fentartásában az egész nép érdeklettnek tekintethessék, legalább az érdeklettek oly túlnyomó számot tegyenek, miszerint a választói jog veszély nélkül az egész népre kiterjesztethesssék." A 48-as törvényhozás tehát a tulajdon, jövedelem, foglalkozás és magasabb értelmiség cenzusánál az akkor még máskép meg nem állapítható értelmi cenzus fokmérőjét kereste. A vagyonnak, jövedelemnek és a foglalkozásnak csak annyiban volt jelentősége előtte, hogy mindháromban feltételezte egy bizonyos minimális értelmiség megszerzésének lehetőségét. Figyelembe kell venni e pontnál, hogy a 48-as törvényhozásnak a választójog megalkotásánál statisztikai adat sem állott rendelkezésére. „Rendkívüli politikai helyzetünk okozta és okozza jelenleg is azt, hogy fontosabb statisztikai adataink mély státustitkok gyanánt őriztetnek," — így ír Fényes Elek 1842-ben megjelent „Magyarország Statisztikája" című müvének előszavában. A statisztika — így tudjuk meg a Pesti Hírlap 1843. évi 225. számából — olyan állapotban volt, hogy Fényes Elek és Bárándy egészen különböző eredménnyel számították ki a nagyobb városok lakosságát. Olgyay Titusz, Pozsonymegye követe a javaslat tárgyalásánál a kerületi ülésen nyíltan kimondotta, hogy statisztikai adatok hiánya miatt nem lehet a reformot jobban kifejleszteni, azt mondván a javaslatról: „Ez csak próba, mert statisztikai adatok nélkül, gondolomra készült." Az alsótábla úgy kerületi, mint országos üléseinek tárgyalásain végigvonul az a gondolat, 'hogy csak ideiglenes rendelkezésről van szó. Ebben találnak megnyugvást azok, akik már akkor az általános választójogot sürgették. Az általános választójog hívei főleg a javaslat 1. §-ánál, amely a megyékben és a szabad, kerületekben régi jogon szavazókról rendelkezik, fejtették ki nézeteiket. A kerületi ülésen Kubinyi Ferenc a nemesek és a polgárok egyenlőségét követeli. Az 1. §. szerint, amely a nemes embertől nem kíván a választójoghoz további minősítést, kell megszerkesztenünk a 2. §-t is. „A választási jog — úgymond — természetadta jog, valamint a megválasztás alapja nem lehet más, mlint bizodalom. De ha értelmiséget kívánunk is e jog gyakorlatára, a magyar nemzet minden osztályai bírnak annyi értelmiséggel, hogy felfogják a szabadság lényegét. Mutatják ezt az eddigi események. íme, a magyar nép az átalakulást lelkesülve fogadta és rendbontásra nem vetemedett. Röviden: válasszon a nép is, mint a nemes ember." A kerületi ülésen Madarász László is az általános választójogot követeli: „Cenzus mellett nem lehet egyenlőség." Az emberi fej mellé csak a függetlenséget és az életkort kívánja kvalifikációul. „A polgári társulatban az egyéneket, az embert kell képviselni, nem pedig az ökröket, barmokat, földeket." Amidőn az országos ülésen az általános választójog újra szóba kerül, hangsúlyozza, hogy csak ideiglenesen nyugodtak bele a cenzusos választójogba: „Ugy hiszem, most időközileg rendelkezünk, meg lévén győződve, hogy e téren meg nem állhat a Ház, mert felteszem a jövő törvényhozásról, miszerint ki fogja vívni az emberek jogait." Lónyay Gábor a kerületi ülésen általános választójogot kívánt kétfokú szavazással. Az aggodalmaskodókkal szembeszegezi ezt a kijelentését: „A veszély nem azoktól jön, akik a jogok gya119