Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 15-16. szám - Tallózások a választójog történetéből: 1848. évi V. t.-c

koiiatába bevétetnek, hanem ellenkezőleg azoktól, akik abból kizáratnak." Perczel Miklós, Baranya vármegye követe ugyancsak a nemesek kivételes választójoga ellen szólal fel a kerületi ülésen: ,,A jelen mozgalmak devise-e jogegyenlőség és azért nemes és nem nemes között a jog gyakorlatára nézve különbséget nem akar és a jogot minél szélesebb alapra akarja fektetni." A kerületi ülésen felszólaltak olyan követek is, akik bár nem állottak az általános választójog alapján, mégis kifogást tettek a nemesek külön kellékhez nem kötött választójoga ellen. így Szentkirályi Móric, Pestmegye követe, és Tóth Lőrinc. Szentkirályi Móric a kerületi ülésen szintén hangoztatja, hogy ,,a jelen korszakot csak átmenetinek tekinti és meggyőződése ellenére áll reá, hogy az 1. §. megmaradjon." A 48-as törvény tárgyalásaiból világos, hogy a törvény tulajdonképen kompromisszum eredménye a hazafias konzervatív és a hazafias demokratikus irány követői között, akik egyek voltak az alapeszmében: a független felelős minisztérium és a népképviseleti alkotmány biztosításában. Világosan kifejti e szempontokat Kossuth Lajos „Visszapillantás 48-ra" cím alatt 1871. január 12-én kelt levelében (Kossuth Lajos Iratai VIII. kötet 331—349. L): „Részletek tekintetében a 48-iki mű sem nem teljes, sem nem tökéletes." „Némely kérdéshez, melyek a demokráciái átalakulás logikai következményei, még csak nem is nyúlt a 48-iki törvényhozás." Kifejti, hogy mi volt e fogyatékosságnak az oka: „Megmondom a valódi okot. Számot vetve magunkkal hazánk mindennemű bajainak kútfejeire nézve, azon meggyőződésre jutottunk, hogy az európai körülmények kedvező befolyását férfias határozottsággal felhasználva, mindenekfelett két dolognak keresztülvitelére kell minden erőnket összpontosítnunk. Egyik az, hogy hazánk mindennemű ügyeinek kormányzatától, minden idegen avatkozást kizárva, egy független magyar parlamentáris kormányzat felállításával a magyar állam törvényes függetlenségét biztosítsuk. Másik az, hogy az arisztokratikus alkotmányt, melyet 350 év keserves tapasztalása, úgy az ország államli függetlenségének megóvására, mint a nemzet szellemi és anyagi felmelésére tehetetlennek bizonyított be, demokráciái alkotmánnyá fejlesszük, s erre a jobbágy népnek szabad földbirtokos, szabad polgársággá átalakításával teremtsünk szilárd alapot. Mi akként valánk meggyőződve, hogy, ha a hon, mint joga hozza magával, függetlenné, s a független hazában a nép saját sorsának szabad urává lészen, a további kifejlődés magától elkövetkezik. Azt gondoltuk tehát, hogy mellőznünk kell mindent, ami e nagy cél elérését kompromittálhatná, s más kérdések körül csak addig tanácsos mennünk, ameddig e nagy cél veszélyeztetése nélkül mehetünk." (335—336. lap.) Elmondja folytatólag, dicsőítvén a magyar nemesség emlékét, amely az 1848-liki reformot megalkotta, hogy nagy nehézségekkel kellett megküzdeni, és „azért nem tartottuk tanácsosnak a húrt még tovább feszíteni, nehogy ellenkezéssel találkozunk." Biztosítani akarták az egészet, ezért nem volt szabad egyes részletekben a végsőig elmenni. Megadja ennek is magyarázatát: „Akkor ugyanis még úgy állott a dolog, hogy a törvények az országgyűlés végével egyszerre együttesen szankcionáltattak. Egy pont fölötti lényeges meghasonlás mindent kompromittálhatott." Maga Kossuth is azok közé tartozott, akik már 1848ban hívei voltak az általános választójognak. Kiderül ez abból az alkotmánytervezetből, amelyet az 1870. május 5-én kelt, Irányi Dánielhez intézett levelében ismertet és 19 évvel e dátum előtt készített. A tervezet címe: „Javaslat Magyarország jövő politikai szervezetét illetőleg, tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására." (Iratai VIII. 283—294. 1.) Az alkotmányterv alapvető kijelentése: „Fő alapelv a népfelség, vagyis önkormányzat; nép alatt értem a honpolgárok egyetemét. Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annálfogva egyetemes szavazati jogot feltételez." Az 1848. évi V. t.-c. és az egész 48-as reformalkotás, ha nem is hozott nyomban általános választójogot, de mindenesetre azt akarta, hogy a népképviselet hü kifejezője legyen az akkorii társadalmi tagozódásnak. Hiszen a nagy francia forradalom sem hozta meg egyszerre az általános választójogot. Az 1789. évi december hó 22-én kelt választójogi törvény, melyet azután az 1791. évi szeptember hó 3-án kelt alkotmány is átvett, a választójogot 25 éves korhatárral minimális adócenzustól tette függővé (három napi napszám egyenértéke), és kifejezetten kizárta a választójogból a cselédeket és mindazokat, akik gazdái hatalom alatt állanak. Hiszen az Északamerikai EgyesültÁllamok országai is szabadságuk proklamálása után első kisegítőül választójoguk megalkotásánál bizonyos cenzushoz folyamodtak. A francia és az angolszász példaadás kétség nélkül hatással volt az 1848-iki reformmű kezdeményezőire. E példákat követve, az volt meggyőződésük, hogy a jelenben megtettek minden lehetőt, és a jövőre nézve biztosították a demokrácia képítését. Az 1848. évi V. t.-c. tárgyalásainak során minket különösen az egynegyed úrbéri telekhez kötött tulajdoni cenzus kérdése érdekelhet, mert hiszen az 1913. évi XIV. t.-c. megalkotásáig ez volt választójogunk leglényegesebb jogcíme. Tudvalevő, hogy a javaslat eredetileg egy fél úrbéri telek cenzusát kívánta meg. A kerületi ülésen Kubicza Pál, trencséni követ indítványára, amelyet Kossuth is pártolt, került ennek helyébe az egynegyed úrbéri telek. Az országos ülésen történt felszólalásokból világos, hogy a követek egy része már ekkor tisztában volt azzal, hogy az egynegyed úrbéri telek az ország különböző vidékein egészen különböző értéket képvisel. Tisztában voltak azzal is, hogy ez a különbözet hátrányosan érinti a magyar többségű vármegyéket. Kiderül ez id. Andrássy Gyula grófnak beszédéből: „Tudhatjuk, hogy épen ott, hol nemzetiségünk leglinkább veszélyeztetnék, a földbirtoknak legkevesebb becse van." Az egynegyed úrbéri telek ezen hátrányára reá mutatott Sáros vármegye követe, Máriássy Ágoston is. Ebből az okból indítványozta Tomcsányi József, Békés vármegye követe, hogy a cenzus legyen egyforma, minden községben ugyanaz, mint a a szabad királyi városokban és a rendezett tanácsú községekben, vagyis 300 ezüst forint értékű ingatlantulajdon: „Részemről kívánom, hogy pénzben állapíttassák meg az érték, ami mindenütt ugyanegy, mert néhol egynegyed telek három-négyannyit ér, mint más némely vidéken." Az alsótábla ezt a módosítást nem fogadta el, mert konzervatív részről jött a konzervatív hatást tulajdonított annak. Holott kétségtelen, hogy a magyar vármegyékre nézve kedvezőbb lett volna ez a megoldás. Nem fogadta el Kossuthnak azt a közvetítő javaslatát sem, hogy a törvény szerkezete ez legyen: „Egynegyed úrbéri telek, vagy 300 ezüst forint értékű ingatlan." „Akinek fertály telke van, nem tartozik bizonyítani, mennyit ér. Az azt mondja: Van fertály telkem, tehát van szavam. Hanem ha van eset, hogy valakinek egy szőllője van, és ha meg tudja bizonyítani, hogy az megér 300 forintot, voksa van." 120