Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Érdekképviseletek reformja

hangzott már el, hogy a részvénytársasági formában jelentkező vállalatok különösen magas művészi foiKra emelték a mérlegkészítést, amelyen, még az adóható­ság ugyancsak •gyakorlott emberei sem ismerik ki ma­gukat. Mindez pedig azt célozza, hogy iminél jobban sikerüljön kikerülni a magasabb adózást. Amikor ez érthető és lelkileg megmagyarázható a magángazdaság részéről, akkor bizony nehezen érthető meg egy vá­rosi közület részéről. Mert eltekintve attól, hogy egy közületi vagyon­mérleg összeállítása mégsem történhetik rapszodiku­san, hanem igenis rendelkezések alapján, a vagyonié­telek értékelése nem kell, ihogy látenciákat takarjon, nincs mit titkoikiii. Ezért érthetetlen ez a nagy fordulat, amelyet most tapaszalhattuk a főváros vagyonmérle­gében. A legnagyobb bizalmatlanságot keltheti ez olyan körök előtt, akik mégis csak szeretik a közületi vagyon­kezelésiben az egyenes utat, a tiszta helyzetet, miután nem szabad, hogy legyen takargatni való. Most már kétségtelenül megállapítható, hogy a múltban tenden­ciózus mérlegkészítés történt a fővárosnál. Nem tudjuk másra magyarázni ezt a nagy eltérést a két év mérlege között. Itt több kombináció merülhet fel magyarázaíké­pen. Először jóhiszeműség alapján arra kell következ­tetnünk, hogy maga az adminisztráció sincs tisztában a bürokrácia útvesztőivel és kifelejtett valahol egy-egy tételt, valamely alap kezelési összege nem jó rovatba került, hiszen a közületi mérlegkészítés nem ismeri a kettős könyvelés ellenőrző technikáját, ahol fillérre vágni ike.ll a számoszlopoknak, mert különben a hiba nem engedi a mérleg nyelvét egyensúlyba. Sajnos, ilyen rendszer nincs bevezetve a közigazgatási vagyon­kezelésnél, pedig nem ártana. így tehát csak két 'lehe­tőség marad lenn a főváros mérlegkészítésénél is. Vagyis tendenciózus elváltoztatást eszközöltek vagy a múltban, vagy jelenben. Végül pedig, hogy hiba van valahol és nem. fedi a mérleg a valóságot. A sajnálatos jelenség ebben csak ott lelhető, hogy bármelyik lehetőség is állana fenn:, ezzel a főváros két fórumát téveszti meg: először is az autonómiát és má­sodszor a felügyeleti hatóságot, a 'bel ügy mini sztenu-, mot. Mindkét esetben csakis az adminisztráció a fele­lős. A jóhiszeműséget nem szabad kétségbevonini egyik esetben, azonban igen sajnálatos körülményekre lehet következtetnünk ezekből a jelenségekből. Olyan jelen­ségek ezek, amelyek joggal arra engedik következtetni a gondolkodókat, hogy a két tűz között álló adminisz­tráció kénytelen így operálni, pozíciója mentése érde­kében. Vagyis, ha olyan mérleget készít az adminisztráció, amilyennel a kormányzat jóakaratát akarja magára vonni politikai okokból és ezzel a saját autonómiája el­len fordul, akkor teljes politikumot visz bele olyan dol­gokba, ahol a politikum csak romiból és ahova sehogyan sem való. Egy azonban bizonyos, bármelyik eset állhat is fenn:: a hiba csak az adminisztrációban kereshető és található meg a kétféle eredmény miatt. A tanulsá­got ebből az esetből ma még nem merjük levonni és is­mertetni, miután nem akarunk elébevágni annak, hogy ezek a jelenségek kiküszöbölődjenek a főváros ügyve­zetéséből. Ha azonlban a most meginduló lustrumban is mutatkozni fognak azok a jelek, amelyek túlontúl sok politikát visznek bele az ügyvezetésbe, akikor éle­sen szembefordulunk ezzel az irányzattal és a köz-, a főváros polgársága érdekében vétót fogunk emelni mindig az ilyen gazdálkodási metódus ellen,. ZüAZDASÁG llllililliMlUlíHlllilllMMIIIIillUllllllilllllllillHtHMMIIIIIIIIIIIIllHMHIIIIIIIIIIIIIIIiMllilMlHIIIlllll \ Érdekképviseletek reformja A kormányzat bejelentése, hogy ősizre sor kerül feltétlenül az érdekképviseleti reformra, eléggé meg­mozgatta az érdékeit köröket. Nem ismerjük tisztán imég egyik érdekelt érdektestüleít felifogását sem ezekben a vonaUkozásolkibani, hiszen végleges kép majd csak ak­kor fog a nagy nyilvánosság elé tárulni, ha abban a stádiumban illesz a javaslat, hogy az egyes vezető ér­diektestületek is tárgyalás alá vehetik már és előadhat­ták errevonatkoizó véleményeikéit. Most csak néhány széljegyzetet óhajtunk eszkö­zölni ehhez a beígért és kilátásba helyezett javaslattal kapcsolatban — hangsúlyozva minden közelebbi adat ismerete nélkül, akár a kormány pozitív elgondolásai­ról — csupán magából a fogalomból fakadóan, össze­vetve az eddigi szabad érdekképviseleti munkával és eredménnyel. Az ország gazdasági struktúráját tekintve, vala­mint ismerve a hároimi-négy legjelentékenyebb gazdasági érdektestüllet eddigi működését, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy erre a reformra igenis szükség van, főleg egy szempontból: az állam, hatályosabb befolyása szempontjából. Szükség van arra, hogy az állam foko­zottabban nyerjen befolyást ezeknek a munkájában, mert csak így érhető el, hogy élesebben rajzolódjék ki az a határvonal!, ahol a közösség érdeke találkozik az érdekcsoport érdekével, illetve, ahol ez a határ kell, hogy betantassék. Ez az egyik szempont, ami tulajdon­képpen csak akadémikus jellegű és nehezen dönthető el, de van. ennél egy sokkal fontosiabb ési azonnal ész­lelhető pontja az érdektestüíeti csoportosulásnak, amit legjobban azzal jelezhetünk, hogy: kartelszerü. A magángazdaisági érdekcaoportosiulásókba elvi­tathatlanuil olyan, jelenségeiket csúsztattak bele az ügyes és élelmes vezető egyéniségek, amely legjobban1 vala­mely politikai pártnál fennálló és a gyakorlatba is át­vitt pártfegyelemimel hasonlítható össze. Egyesülésben az erő jeliige alatt a háborúban született vasfegyelmet vitték bele gazdasági érdekalakUlatofcba, de azzal a mentalitással is, amely csak a háborúban indokolható, vagyis ,,a cél szentesíti a fegyvereket" címen. Ez a kettő szülte aztán azt, hogy egyik-másik szabadoinfutó érdekcsoport szinte kartelszerü működést is fejt ki. A másik része pedig, amit csakis az állami fel­ügyelete fog tudni kiküszöbölni, a merev elzárkózás az ellenkező érdekeket képviselő érdekcsoportok elöl. Az állami szabályozás fogja csak tudni kiegyensúlyozni az okait az erő-különbségeket, amelyek ma fenn állanak az egyesi csoportok között és fogja tudná enyhíteni a .na­gyobb befolyásokat: Végül leszereli azokat a fegyverne­115

Next

/
Thumbnails
Contents