Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1935 / 13-14. szám - Érdekképviseletek reformja
hangzott már el, hogy a részvénytársasági formában jelentkező vállalatok különösen magas művészi foiKra emelték a mérlegkészítést, amelyen, még az adóhatóság ugyancsak •gyakorlott emberei sem ismerik ki magukat. Mindez pedig azt célozza, hogy iminél jobban sikerüljön kikerülni a magasabb adózást. Amikor ez érthető és lelkileg megmagyarázható a magángazdaság részéről, akkor bizony nehezen érthető meg egy városi közület részéről. Mert eltekintve attól, hogy egy közületi vagyonmérleg összeállítása mégsem történhetik rapszodikusan, hanem igenis rendelkezések alapján, a vagyoniételek értékelése nem kell, ihogy látenciákat takarjon, nincs mit titkoikiii. Ezért érthetetlen ez a nagy fordulat, amelyet most tapaszalhattuk a főváros vagyonmérlegében. A legnagyobb bizalmatlanságot keltheti ez olyan körök előtt, akik mégis csak szeretik a közületi vagyonkezelésiben az egyenes utat, a tiszta helyzetet, miután nem szabad, hogy legyen takargatni való. Most már kétségtelenül megállapítható, hogy a múltban tendenciózus mérlegkészítés történt a fővárosnál. Nem tudjuk másra magyarázni ezt a nagy eltérést a két év mérlege között. Itt több kombináció merülhet fel magyarázaíképen. Először jóhiszeműség alapján arra kell következtetnünk, hogy maga az adminisztráció sincs tisztában a bürokrácia útvesztőivel és kifelejtett valahol egy-egy tételt, valamely alap kezelési összege nem jó rovatba került, hiszen a közületi mérlegkészítés nem ismeri a kettős könyvelés ellenőrző technikáját, ahol fillérre vágni ike.ll a számoszlopoknak, mert különben a hiba nem engedi a mérleg nyelvét egyensúlyba. Sajnos, ilyen rendszer nincs bevezetve a közigazgatási vagyonkezelésnél, pedig nem ártana. így tehát csak két 'lehetőség marad lenn a főváros mérlegkészítésénél is. Vagyis tendenciózus elváltoztatást eszközöltek vagy a múltban, vagy jelenben. Végül pedig, hogy hiba van valahol és nem. fedi a mérleg a valóságot. A sajnálatos jelenség ebben csak ott lelhető, hogy bármelyik lehetőség is állana fenn:, ezzel a főváros két fórumát téveszti meg: először is az autonómiát és másodszor a felügyeleti hatóságot, a 'bel ügy mini sztenu-, mot. Mindkét esetben csakis az adminisztráció a felelős. A jóhiszeműséget nem szabad kétségbevonini egyik esetben, azonban igen sajnálatos körülményekre lehet következtetnünk ezekből a jelenségekből. Olyan jelenségek ezek, amelyek joggal arra engedik következtetni a gondolkodókat, hogy a két tűz között álló adminisztráció kénytelen így operálni, pozíciója mentése érdekében. Vagyis, ha olyan mérleget készít az adminisztráció, amilyennel a kormányzat jóakaratát akarja magára vonni politikai okokból és ezzel a saját autonómiája ellen fordul, akkor teljes politikumot visz bele olyan dolgokba, ahol a politikum csak romiból és ahova sehogyan sem való. Egy azonban bizonyos, bármelyik eset állhat is fenn:: a hiba csak az adminisztrációban kereshető és található meg a kétféle eredmény miatt. A tanulságot ebből az esetből ma még nem merjük levonni és ismertetni, miután nem akarunk elébevágni annak, hogy ezek a jelenségek kiküszöbölődjenek a főváros ügyvezetéséből. Ha azonlban a most meginduló lustrumban is mutatkozni fognak azok a jelek, amelyek túlontúl sok politikát visznek bele az ügyvezetésbe, akikor élesen szembefordulunk ezzel az irányzattal és a köz-, a főváros polgársága érdekében vétót fogunk emelni mindig az ilyen gazdálkodási metódus ellen,. ZüAZDASÁG llllililliMlUlíHlllilllMMIIIIillUllllllilllllllillHtHMMIIIIIIIIIIIIllHMHIIIIIIIIIIIIIIIiMllilMlHIIIlllll \ Érdekképviseletek reformja A kormányzat bejelentése, hogy ősizre sor kerül feltétlenül az érdekképviseleti reformra, eléggé megmozgatta az érdékeit köröket. Nem ismerjük tisztán imég egyik érdekelt érdektestüleít felifogását sem ezekben a vonaUkozásolkibani, hiszen végleges kép majd csak akkor fog a nagy nyilvánosság elé tárulni, ha abban a stádiumban illesz a javaslat, hogy az egyes vezető érdiektestületek is tárgyalás alá vehetik már és előadhatták errevonatkoizó véleményeikéit. Most csak néhány széljegyzetet óhajtunk eszközölni ehhez a beígért és kilátásba helyezett javaslattal kapcsolatban — hangsúlyozva minden közelebbi adat ismerete nélkül, akár a kormány pozitív elgondolásairól — csupán magából a fogalomból fakadóan, összevetve az eddigi szabad érdekképviseleti munkával és eredménnyel. Az ország gazdasági struktúráját tekintve, valamint ismerve a hároimi-négy legjelentékenyebb gazdasági érdektestüllet eddigi működését, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy erre a reformra igenis szükség van, főleg egy szempontból: az állam, hatályosabb befolyása szempontjából. Szükség van arra, hogy az állam fokozottabban nyerjen befolyást ezeknek a munkájában, mert csak így érhető el, hogy élesebben rajzolódjék ki az a határvonal!, ahol a közösség érdeke találkozik az érdekcsoport érdekével, illetve, ahol ez a határ kell, hogy betantassék. Ez az egyik szempont, ami tulajdonképpen csak akadémikus jellegű és nehezen dönthető el, de van. ennél egy sokkal fontosiabb ési azonnal észlelhető pontja az érdektestüíeti csoportosulásnak, amit legjobban azzal jelezhetünk, hogy: kartelszerü. A magángazdaisági érdekcaoportosiulásókba elvitathatlanuil olyan, jelenségeiket csúsztattak bele az ügyes és élelmes vezető egyéniségek, amely legjobban1 valamely politikai pártnál fennálló és a gyakorlatba is átvitt pártfegyelemimel hasonlítható össze. Egyesülésben az erő jeliige alatt a háborúban született vasfegyelmet vitték bele gazdasági érdekalakUlatofcba, de azzal a mentalitással is, amely csak a háborúban indokolható, vagyis ,,a cél szentesíti a fegyvereket" címen. Ez a kettő szülte aztán azt, hogy egyik-másik szabadoinfutó érdekcsoport szinte kartelszerü működést is fejt ki. A másik része pedig, amit csakis az állami felügyelete fog tudni kiküszöbölni, a merev elzárkózás az ellenkező érdekeket képviselő érdekcsoportok elöl. Az állami szabályozás fogja csak tudni kiegyensúlyozni az okait az erő-különbségeket, amelyek ma fenn állanak az egyesi csoportok között és fogja tudná enyhíteni a .nagyobb befolyásokat: Végül leszereli azokat a fegyverne115