Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - Nemzetgazdaságtól világgazdasághoz. Vajúdás vagy kórság? 1. [r.]

különböztetésre alkalmas alapot. Az egyszerű gazdaság és a közgazdaság között még csak megtalálható ez az alap, de már a másik három fogalom között kevésbbé, mert az államgazdaság nem felsőbb alakja a közgazdaságnak; az államgazdasággal az individuális gazdaság, a világgazdasággal pedig a nemzeti gazdaság hozható összefüggésbe, mint egy formailag és tartalmilag alsóbbrendű s a gazdaságtörténelmi fejlődésben megelőző stádium és fogalom. Ugyanígy vagyunk a Heller Farkas-féle rendszerrel is, mely a közgazdaságtant következőképen építi fel: egyes gazdaság, forgalmi gazdaság, közgazdaság, világgazdaság. Igaz ugyan, hogy az egyes gazdaságból a forgalom által fejlődött ki a közgazdaság, azonban nem kizárólag a forgalom vonalán ment végbe ez a fejlődés, hanem egyéb a gazdasági életre befolyást gyakorló közérdekű szempontok által, úgy, hogy jóval előbb, semhogy a tulajdonképeni forgalmi gazdaság kifejlődéséről beszélni lehetne, már megvolt a közgazdaság, mely a forgalmi gazdaság kifejlődése előtt kötött gazdálkodás volt. Egyáltalában nem alkalmas a két fogalomnak: közgazdaságnak és forgalmi gazdaságnak mint korszakot vagy fejlődési fokozatot megjelölő fogalmaknak egymás mellé állítása. A forgalmi gazdaság a kötött, illetve tervgazdaság fogalmával állítható csak szembe. (Ezzel a két fogalommal jelölhetünk egyes olyan korszakokat, melyek az idők végtelen folyásában valószínűleg hullámszerűen, illetve visszatérően fogják egymást váltogatni.) A közgazdaság általános fogalmát a gazdaságtörténelmi fejlődés lépcsőzetes építményében mint korszakot és fejlődést jelölő fogalmat beilleszteni, mely a magángazdaság és a világgazdaság között foglal helyet, ugyancsak téves, mert közgazdaság mindaz, ami nem magángazdaság, tehát a világgazdaság is. Nem szerencsés rendszer tehát az, amely a világgazdaságot mint a közgazdaságból kibontakozott felsőbb és összetettebb fogalmat állítja oda. Épen olyan kevéssé helytálló ez, mint a világgazdaságnak, ahogy Wieser teszi, az államgazdaságból való származtatása. Kétségtelen, hogy a világgazdaság tartalmilag és formailag mint a gazdasági élet evolúciójának koronája tekintendő, mely közvetlenül a nemzetgazdaságokból fejlődött ki. Hogy ez a fejlődés a forgalmi és tervgazdaság, az individualizmus és a szocializmus, a liberalizmus és az etatizmus milyen küzdelmei és változásai között ment végbe, az másodrendű kérdés. A kifejtettekre való tekintettel helytelen az a beállítás is, mely a világgazdaságtant azért, mert az állítólag kevésbbé szociális jellegű, szűkebbkörünek tünteti föl, mint a közgazdaságtant. Nem helyes ez a beállítás, mert nézetem szerint, mindennemű közgazdasági tudománynak, — a közgazdaságnak, nemzetgazdaságnak, világgazdaságnak, — egyaránt kell ma a szociális szempontokat felölelnie. Ma tulajdonképen csak „szociális közgazdaságtan"-ról, „szociális nemzetgazdaságtan"-ról és „szociális világgazdaságtan"-ról beszélhetünk, mert a vizsgálati körükbe tartozó összes gazdasági kérdéseket átszövi a társadalmi szempont. Hiszen a világgazdaságtan megszületésének épen az az egyik nehézsége, hogy most megy végbe a szociális gondolatnak térfoglalása a közgazdasági élet világvonatkozásaiban, most küzd a szociális szempont a világkereskedelmi és gyarmati gazdaságpolitika mindeddig liberális individualizmusával és csak részben ennek nacionalizmusával. Éppen az nehezíti meg a tudomány kifejlődését, hogy a vizsgálatainak tárgyát képező szociális világgazdaság csak most van kialakulóban. 3. A világgazdaság fogalma. A legújabb időkig a világgazdaság fogalmát az egymás mellé sorakozó s a világkereskedelem által csak laza szálakkal egymáshoz fűzött nemzetgazdaságok összessége képezte, tehát még messze volt attól, hogy homogén egézet jelentsen. A világkereskedelem, világpénzügyek, vasút, tengerhajózás, táviró, telefon, népmozgalom s az általános nemzetközi forgalomszabályozás, továbbá mindezeknek az elemeknek a földtekét keresztül-kasul ezer szállal behálózó kapcsolatai egységbe forrasztották az egyes nemzeti gazdaságokat; azonban ez az egység, melyet az egymással szorosabb viszonyba lépett nemzetgazdaságok, — mint a közgazdasági fejlődésnek egv magasabbrendű alakulatát, — alkotnak, csak újabb keletű. A világgazdaság ebben az újabb értelmezésben a társadalmi gazdaságnak új fejlődménye s így követelményei, szerkezete, működési és fejlődési feltételei, határai, céljai és eszközei, egyszóval: törvényei még nincsenek eléggé felderítve, még kevésbbé rendszerbe foglalva. 4. Az úttörő világgazdaságiam irodalom. Mindössze B. Harms kiéli egyetemi tanár tett kísérletet egy világgazdaságtan alapjainak letételére 1912ben „Volkswirtschaft und Weltwirtschaft. — Versuch der Begründung einer Weltwirtschaftslehre" című munkájával. A világgazdasággal, mint a gazdasági élet egy továbbfejlődési alakjával a közgazdasági tudomány fogalommeghatározási szempontból s olyan mértékben, mint azt a közgazdaság egyik kevéssé felderített, de teljesen el nem hanyagolható részének tárgyalása megkívánja, eddig is foglalkozott, — így minálunk Heller Farkas. Ámde az önálló világgazdaságtani tudomány csak most van kialakulóban. Hazai tudósaink közül figyelemreméltó úttörő munka Surányi—Unger Tivadar egyet, tanárnak: „Weltwirtschaft im Entstehen" legújabban megjelent kimerítő munkája, mely azonban, mint a cím is mondja, csak a legújabb gazdasági fejlődés mozzanataival foglalkozik, de nem állít fel egy vilástgazdaságtani rendszert. A világgazdasággal, mint fejlődési alakkal W. Mitscherlich foglalkozik Tübingenben, 1914-ben a Zeitschrift für die gesamte Staatswirtschaft-ban megjelent „Die Weltwirtschaft als Wirtschaftstufe" című tanulmányában. Megemítendő még B. Huske és A. Sartorius von Walterhausen, akik a világgazdaságnak történeti fejlődésével foglalkoztak. Az utóbbi évek világgazdasági válsága nagy közgazdasági irodalmi tevékenységet váltott ki; ez a világirodalom azonban csak igen csekély részben tudományos értékű, bár mindazonáltal a Népszövetségnek tanulmányaival és a reá támaszkodó egyéb búvárlatokkal együtt, a rendszeres világgazdaságtan úttörőinek tekintendők. A közgazdasági tudománynak hivatásos művelői ezeket a kísérleteket a klasszikus közgazdasági iskola szemüvegén nézik, és miután nem helyeslik, hogy az általuk csak mulandónak tartott válság jelenségeiből végleges 66