Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - Nemzetgazdaságtól világgazdasághoz. Vajúdás vagy kórság? 1. [r.]

érvényű újabb gazdasági tanételeket vezetnek le, ezt az irodalmat „konjunktúra tudomány"-nak nevezik. Pedig nem jól teszik, meit a közgazdaságtan törvényei nem exakt szabályok, hanem a gazdasági tevékenység okaink és céljainak megfelelőleg alakulnak. 5. A gazdasági élet változásával annak törvényei is változnak. Mivel a közgazdaság a nemzetgazdasági keretből egy világkeretbc fejiödik bele, s így a szűkebb, mint a szélesebb keretben az individaulizmus és liberalizmus, újabban a szocializmus és az etatizmus szorítja háttérbe, mivel tehát a közgazdaság erős evolúcióban van, — ami annyit jelent, hogy új okok és új célok érvényesülnek, — a szabályok is változnak. Légüres térben érvényes természettani szabályok sem alkalmazhatók minden további nélkül egy vagy több légkörnyomás esetében. Tekintettel arra, hogy a közgazdaság állandó fejlődésben van, természetes, hogy a vele foglalkozó tudomány is fejlődik. A közgazdasági élet azonban különösen az utolsó évtizedek alatt fejlődött az emberiség elszaporodása, a közlekedés fejlődése, technikai felfedezések és a gazdasági liberálizmus, valamint a szocializmus által oly nagy mértékben, hogy a közgazdaságtan egyes tételei a változott viszonyokra már csak változtatva nyerhetnek alkalmazást. A közgazadságtan nem exakt tudomány, mert minden olyan tudomány, mely mozgásban, fejlődésben levő világra vonatkozik, csak relatív igazságokat hirdet. Exaktnak csak az a tudomány tekinthető, mely szabáIvait nem a valódi élet jelenségeiből, hanem elképzelt, elvont adottságokból vezeti le. ígv az Euklydes-féle mozdulatlan koordináta-rendszer háromdimenziós elképzeléséből levezetett szabályok (természetesen csak arra az elképzelt világra alkalmazva) örökérvényüek, de a valódi világra, amelv él és mozog, tehát négydimenziós, már nem alklmazhatók. „Vanité des chauses qui sont, éternité des chauses qu'on réve" mondja Flammarion. Azok a közgazdák, akik a klasszikus közgazdasági iskola tantételeihez mereven ragaszkodva, a gazdasági élet változásairól tudomást venni nem kívánnak s a gyakorlati élet követelményeitől eltávolodnak, igen könnyen úgv járhatnak, mint az a gyalogjáró, aki csak a menyboltra függeszti tekintetét: Könnyen megbotolhatnak s eltéveszthetik az utat. 6. Hogyan lett a világgazdaság? Mindezek előrebocsátása után be kell látnunk, hogv a gazdasági élet mai helyzetére alkalmazható szabályok leghelyesebben az evolúciós szemlélet alapján puhatohatök ki. Vessünk tehát mindenekelőtt a közgazdasági élet történeti fejlődésére rövid visszapillantást. Nem a tudomány eddigi sablonos megállapításait akarom rekapitulálni, mert ezek inkább elméletiek, mint a történelmi tényekhez alkalmazkodók. Tárgyam szempontjából természetesen már csak a tulajdonképeni nemzeti gazdaság kifejlődésének és világgazdasággá alakulásának története az, amely minket érdekel. Hogyan lett a nemzetgazdálkodásból világgazdaság? Erre a kérdésre akarunk felvilágosítást nyerni. 7. A nemzetgazdaság kifejlődése a modern nemzeti államok keletkezésével esik össze, tehát elssőorban a nyugateurópai országokban ment végbe.. Tudvalevő, hogy a középkori kisebb hatalmasságok leigázásával a XVI. században jöttek létre ezek a nemzeti eszmén alapuló nagyobb, egységes államképződések, melyek állandóan fegyverben álió erős hadsereggel és kiterjedt hivatalnoki karral s a központi kormányzatnak kérllhetetlen szigorával tartották fenn hatalmukat. Hogy ez így történt, az két korszakalkotó gazdasági jelentőségű világeseménynek, az Indiába vezető tengeriút és az amerikai új világrész felfedezésének tulajdonítható, mely megváltoztatta a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem eddig megszokott útját s azt a tengerre terelte. A tengerészettel és a gyarmatosítással összefüggő kereskedelem kifejlődése és fenntartása csakis nagyobb központi államhatalom által volt biztosítható. A központosított államhatalom ettől fogva állandóan növekedőben volt s a XIX. század uralkodó eszméi között a hatalomra törekvés volt bizonyára a legerősebb. Csakis ezek a nagy és erős központi nemzetállamok voltak képesek széleskörű közgazdasági életet kifejleszteni s ennek alapján nagyszabású államháztartást fenntartani. Ez a fejlődés a XVI., XVII. és XVIII. században a tartományok, egyházak és rendek, valamint a városok és földesurak önző hatalmának megtörésével, a céhrendszer és a testületek átalakításával odairányult, hogy mindezeket az alakulatokat az egységes és önálló nemzetállamnak és a nemzetállam közgazdaságának, vagyis a nemzetgazdaságnak szolgálatába állítsa. 8. Mi volt a nemzetgazdaság célkitűzése? A nemzetgazdaság célkitűzése mindenekfölött az volt, hogy mennél kiterjedtebb, a legsokoldalúbb gazdasági szükségleteket kielégíteni képes külföldi piacokkal, gyarmatokkal és idegen hatalmak fölött mennél nagyobb befolyással rendelkező legyen, hogy belföldön a szabad gazdasági forgalmat fenntartva, kifelé mint zárt gazdasági egység jelentkezzék s ezáltal a külkereskedelmi forgalmat úgy irányítsa, hogy az aktív mérleggel és a nemzetgazdaságnak minél nagyobb gazdagodásával járjon. Tulajdonképen az újabban kialakult nagvobb gazdasági egységeknek ugyanezt a gazdasági politikát kellene követnie. Lényeges ismérve volt ennek a nemzetgazdaságinak nevezhető korszaknak a gyarmatosítás! rendszer, mely az anyaország részére biztosította a gyarmat termelésének és fogyasztásának teljes egvedáruságát olyképen, hogv a gyarmatban csupán a legszükségesebb kézműiparokat engedélyezte, ellenben semmiféle piacra dolgozó gyári ipart. A gyarmatnak minden iparcikket az anyaországból kellett beszereznie, és minden technikai nyersanyagát, élvezeti és élelmicikkét, amit csak előállítani képes volt, kizárólag az anyaországnak kellett szállítania. 9. A földrajzi fölfedezések és a népszaporodás hatása a világgazdaságra. A gyarmatosítással szorosan összefügg a népmozgalom kérdése, mely a gazdasági evolúcióra befolyást gyakorló egyik leglényegesebb tényező. A középkorban a népesség szaporodása nem játszott valami nagy szerepet, mert azt ellensúlyozták a gyakori háborúk és járványok. A Földközi tengertől Skócia és Skandinávia északi csücskéig, valamint a Spanyolországtól az orosz 67