Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - Az új költségvetés

Igazságosnak nevezhető az, hogy olyan teher, amit egyrészt elődeink vállalták magukra, valamint olyan teher, amit a szerencsétlen háború okozott, több nemzedékre osztassék el, s ne csupán a mai nemzedék viselje. Ezt viszont csakis komplikált és nehéz pénzügyi tranzakcióval lehetne megoldani. Biztosítás útján kellett volna már rég ezt megoldani, amely nem lenne egyéb, mint egy hosszúlejáratú, amortizációs kölcsön, legalább 50 évre. Ez állana a régi terhekre. Az újakat pedig külön alap létesítésével kellene már előre biztosítani. Most eltekintve a trianoni átkos nyugdíjterhektöl, ha már keresni kell egy szanálást ebben az irányban, akkor inkább az aktívokat és nyugdíjasokat kell ennek tételével évi járulékként megterhelni, semmint leépíteni. Csak illusztráláskép emeljük ki a következő részleteket ebben a kérdésben: összes nyugdíjteher P 239,553.000.- tisztviselői fizetések, aktív közigazgatás és üzemek P 361,289.060.— nyugdíjasok létszáma 124.581 ténylegesek létszáma 1*19.200 A nyugdíjasok létszámából egyedül az Államvasutakra esik 52.651 ember, tehát alig kilencezerrel kevesebb, mint az egész állami közigazgatás nyugdíjasainak a létszáma (61.099). Csak az Államvasutak nyugdíjterhe 67,887.000.— pengő, tehát a zegész költségvetési hiány összege, akkor, amikor az egész közigazgatás nyugdíjterhe 150 millió pengőt tesz ki. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy amennyiben egy megoldást akarunk keresni, akkor elssőorban is az Államvasutak nyugdíjterhétöl kellene a kötségvetést függetleníteni. Nem véletlen vetődött ez fel, hiszen már évekkel ezelőtt napirenden volt, amikor külföldi ajánlat érkezett be a vasút bérbevételére, akkor is a nyugdíjteher volt a főakadály. Viszont az Államvasút, mint önálló jövedelmi forásokkal — tehát nem az adókból — rendelkező üzem, lehetne a legalkalmasabb a nyugdíjterheknek biztosítástechnikával való megoldására. Hogy milyen lényeges ennek a kérdésnek valamilyen úton való generális rendezése, alátámasztja még az is, hogy amíg a háború előtti Nagy-Magyarország állami és nyugellátásban részesülők létszáma 1913-ban 63.000 főből álott, akkor most, Csonkamagyarországé 124.000 főből áll. Ezt az ország nem bírhatja el, az egész költségvetésen ez húzódik keresztül, ezt a legzseniálisabb pénzügyminiszter sem tudja egy költségvetésben eliminálni és ezt még a legelképzelhetetlenebb gazdasági javulásnál sem birja el az ország. A boldog NagyMagyarország idejében a nyugdíjterhek évi 30 millió körül mozogtak, s most a nyolcszorosa! A becslés szerint ma a nemzeti jövedelmet 2.500.— millió pengőre becsiilik, ezt a költségvetés csak négy tételben: egyenes adók 228,100.000.— forgalmi adó 91,850.000.— illetékek 102,000.000.— fogyasztási adó 82,325.000.— összesen 504,275.000.— millió pengővel terheli meg. (Az 1932/33. évi zárszámadás szerint ezen a címen tényleg 502 millió pengő folyt be.) Ez a szám valamikép megállna, mint a mai nemzeti összejövedelem egy ötöde, az előirányzata is reális, miután ennyi tényleg be is folyt. Tehát a költségvetés keretének ennél nagyobbnak nem szabadna lenni. Ehhez hozzájön még az egyéb jövedelmek és tárcabevételek 236 milliós tétele, vagyis összesen 740,619.000.— pengő. Sajnos ez feldagad az üzemi terhekkel együtt 1,150.700.— pengőre, mely utóbbinál bevtéelként csupán 343,970.000.— pengő szerepel és így áll elő a 66.2 millió preliminált költségvetési hiány. Nyersen áll előttünk, hogy a nemzeti jövedelemnek majdnem a fele állami kiadás. A házadó 6 millió pengővel csökken a költségvetés szerint, a jövedelemadó 4.5 millióval, alkalmazottak adója 3.4 millióval, társulati adó 2 millióval. Ezek szomorú számok. A földadó mult évi összeggel van felvéve. A pénzügyi kormány egyelőre elzárkózik a házadómentesség további gyakorlásától, miután félti a múltban 86, most pedig 80 millió pengővel felvett házadólimitet, pedig ugyanakkor a forgalmi adónál 4.5 millióval többet irányoz elő, bízva a forgalom emelkedésében, habár nem hinnők ezt az építkezési tevékenység szünetelése esetén, tudva azt, hogy ez az egyetlen olyan vállalkozási lehetőség, amely több, mint 30i parágat foglalkoztat. A házbérjövedelmek csökkenése nem áll arányban a lakástermelés növekedésével, hanem kizárólag a fogyasztás csökkenésével, tehát ebből a szempontból lényegtelen. Egyébként tétel szerint a házadó a legmagasabb adójövedelmi forrása az államnak, miután ezzel szemben a földadó 30.2 millióval, jövedelmi adó 33.5 millióval, a társulati adó 13 millióval, vagyonadó 15. ömillióval szerepel az előirányzatban. III. A számok birodalma a realitások birodalma, a közgazdasági tudomány mondhatnók époly exakt tudomány, mint a matematika, miután sok esetben nem tölt be más szerepet, pláne egy ilyen költségvetés magyarázatánál, mint a számok történetének a leírását. Pontos analízisét adja annak, hogy mit is mondanak a számoszlopok, honnan származnak, miért emelkednek, miért csökkennek, s mi fog bekövetkezni. Kizárja azt, ami csoda lenne, diagnózisa biztos és pontos. Az állam életében is fontos szerepe van, a társadalomtudomány mellett azt a szerepet tölti be, mint a biológiánál a bonctan. Ezért hökkennek meg azok, akik gazdasági szemmel látnak és gondolkoznak, ha elébük kerül az államháztartás pénzügyi mérlege. A statisztika szemüvegén keresztül látják, hogy a nyolc és fél milliónyi lélek, amely ebben az országban él, annak az állandó veszélynek van kitéve, hogy képtelen annyit keresni, mint amennyi közteher reá esik. Mert a közteher elosztása nem is lehet igazságos, hiába halljuk azt, hogy minden lakosa az országnak fejenként 26 pengővel járul hozzá a nyugdíjasok eltartásához, amikor ez nem felel meg a valóságnak. Nem pedig azért, mert a 8.5 millió lélek közül tulajdonkép önálló keresettel biró egyén legfeljebb 3 millió, a többi hozzátartozó (családtag, feleség, gyermek), vagy munkanélküli, mely utóbbiaknak semminéven nevezendő jövedelme nincs. Ha ebből a szempontból — fejkvóta szerint — akarjuk a közterheket vizsgálni, akkor egész más összeg jön ki. Az egyenes adón 63