Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 5-6. szám - Egyén vagy állam - ember vagy gépember

méltóbb, mert nyers őszinteséggel terveiből sans phrase elejt mindent, amit sikertelennek lát, hogy új kísérletekbe fogjon. De Kruif izgatóan írja le, hogy Banting, a fiatal angol orvos, amikor az insulin páratlan jelentőségű felfedezéséhez jutott el, hónapokon keresztül milyen tortúrákat végzett azokon a kutyákon, amelyekkel kísérletezett és amelyeknek 90°/o-a természetesen ebbe belepusztult. Erre a kísérleti munkára emelkedtek Roosevelt akciói. Csak az a kérdés, hogy a kísérletek tohuvabohujából ki fog-e kerülni az Egyesült Államokat megmentő insulin? Nem lehet tiszta véletlen az sem, hogy a szovjet akkor, amikor gazdaságilag a legnagyobb mértékben legyöngült, amikor az utolsó, Stalin alatt székelő kongresszus minden fenhéjázása dacára kicsendül a mezőgazdasági termelés súlyos visszafejlődése és a hihetetlen önbizalommal megindított ötéves tervek legalább részbeni kudarca, most tudja elérni legnagyobb politikai sikereit. Litvinovnak római, párisi, londoni útja, de különösen az amerikai megállapodások aláírása, a kommunista államnak kézfogása az individualisztikokapitalisztikus rendszer végvárával, nem lehet tiszta véletlen. Egy további elgyöngülést jelent a régi gazdasági fronton és a kiélesedett politikai helyzetnek túlsúlyát minden más elgondolással szemben. Oroszország politikai pozícióját Európában Hitler csinálta meg, az Egyesült Államokban a japán politika. Nem tekinthető véletlennek az sem, ami a kapitalisztikus gazdasági rendszer egyik főpillére, a hitel körül és magával a mobil tőkével is a háború alatt és a háború után történt. Normális kapitalista világrendben a hitel lényegében arra van rendelve, hogy a termelés fokozásának lehetőségét megalkossa és a termelést bizonvos ideiglenes nehézségeken, kríziseken keresztülsegítse. Már most a háború alatt az történt, amihez hasonló jelenségeket kicsiben más háborúk után is tapasztaltunk, de ami ilyen hihetetlen mértékű terjedelemben soha azelőtt nem fordult elő, hogy gazdasági javak helyébe, amelyek részben elfogyasztattak, részben pusztultak, a háborús államok, a központi hatalmaknál csak magukban az országokban, az ententénál pedig Amerikával szemben hitelpapírokat helyeztek el. A kapitalizmus emlőin nevelekedett társadalomban lényegében mindannyian elhittük, hogy a papírbizonylatok, akár bankjegyek, akár hdikölcsönök voltak, akár mint Amerikában Franciaországnak, Olaszországnak, Angliának, Belgiumnak vagy a többi szövetséges államnak kötvényei, teljes tőkeértéket képviselnek. Ennek a hiedelemnek az összeomlása először a központi hatalmaknál következett be, ahol a valuta teljes letörésével a mobil töke megsemmisítése a betétekre, a záloglevelekre, a biztosításokra egyaránt kiterjedt és egy olyan pusztítást végzett szociálisan és gazdaságilag, amelyre a gazdaságtörténelemben nem volt példa. Azután bekövetkezett az, ami elmaradhatatlan volt. A háború után Anglia kisebb mértékben, Amerika, egy folyton fejlődő prosperitynak hatása alatt a legszélesebb mederben folytatta az aktív hitelezéssel való visszaélést. Ezt a kifejezést kell használnom, mert az a körülmény, hogy Amerika egészen 1929-ig majdnem kényszerítőleg oktrojálja rá kölcsöneit a kiéhezett európai államokra, valamint az a körülmény, hogy magában az Egyesült Államokban is egy olyan hitelinflációt idézett elő, amely az egész gazdaság képét meghamisította, játszottak elsősorban közre annak a helyzetnek kialakításában, amelynek most tanúi vagyunk. A népszövetség jelentéseiből megállapítható, hogy a világ termelésének összértéke 1930-ban 450 milliárd aranyfrank volt, amely termelésnek az értéke az árak csökkenése következtében 1933 végéig összesen kb. 270 milliárd frankra csökkent. Ezzel szemben a világ legfontosabb 64 államának költségvetési kiadási oldala 131 milliárd aranyfrankra rúg, ami 1930-ban az össztermelés értékének 29%-át, ma már 40%-át teszi ki. Ugyancsaka népszövetségi jelentésekből eszközölt számítások alapján a pénzintézeti hitelkihelyezés és rövid lejáratú kölcsönök, valamint a fixkamatozású magánadósságok összesen kétmilliárd aranyfrankra becsülhetők. Az eredmény tehát az volna, hogy amikor a termelés 450 milliárd aranyfrankot ér, a költségvetési közterhek szociális és közgazdasági terhelés nélkül, valamint az adóssági terhek a termelés értékének 50%-a alatt maradtak, addig a termelés értékének lecsökkenésével ez a megterhelés 75%-ra emelkedik. A hitel nominalizmusa a kapitalizmusnak egyik alaptétele. Már most ebből a helyzetből az árak 40—48%-os esése, a kereskedelmi forgalomnak 1930-ban 345 milliárd aranyfrankról értékben 138 millárddal való csökkenése mellett kibontakozás az egész világrendszernek egy új revíziója nélkül, tisztán kapitalisztikus alapon, nem képzelhető el. A világ agrárkrízise is oly jelenségeket mutat, amelyeknek a kibontakozás szempontjából igen súlyos jelentőségük van és amelyek pusztán kapitalisztikus alapon nehezen képzelhetők el. Itt ma két számadatra kell röviden rámutatni. Ha a mezőgazdasági termelést 1925 és 1929 között százzal vesszük számításba, akkor a mezőgazdasági termelés quantitatív száma 1929-ben 104 volt és 1933-ban még mindig 102 maradt, ugyanakkor, amikor ha az ipari termelést ugyancsak százzal vesszük, ez_J929-ben 111 volt, azonban 1932-ben már 79-re és 1933-ban 76-ra szállt alá. Az élelmicikkek készlete, ha szintén százzal vesszük az 1925—29 közötti időszakot, 1929-ben 76 és 1932-ben már 194. Itt olyan számokat látunk magunk előtt, amelyek egyrészt áz agrárollót alaposan megmagyarázzák, másrészt gondolkodóba kell hogy ejtsenek mindenkit akkor, amikor a megoldás csupán az individualisztiko-kapitalisztikus rendszerre való viszatérésben kerestetik. Ugyancsak gondolkodóba kell hogy ejtsenek olyan momentumok, amelyek politikai természetűek és amelyek, hogy csak egy példát említsek meg, most a magvarosztrák-olasz gazdasági kapcsolatok elmélyítésénél Ausztria szempontjából súlyos aggályt jelentenek, mert a gazdasági alapprincipiummal ellenkező gazdálkodása dacára, amely felett Ricardo kétségbeesetten rázná a fejét, kénytelen politikai szempontokból parasztlakosságának egyoldalú érdekeit kímélni. Ugyancsak belejátszik a nemzetközi munkamegosztás a kooperatív termelési költségek elméletében a munkanélküliség és munkanélküli segély kérdése, amely szintén nagy szociális politikum és teljesen átalakít kalkulatív lehetőségeket. Mindezekben csak arra akartam rámutatni, hogy egy sarkaiban kiforgatott világban, amelyben ma élünk, 48