Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 5-6. szám - A telepités kérdéséhez

A telepítés kérdéséhez Irta: TÓTH PÁL dr., országgyűlési képviselő A 150 esztendős török uralomig kellene visszalapozni a magyar történelem könyvét, ha keresni akarnók az okait annak a vigasztalan és következményeiben szerencsétlen települési rendszernek, amelyet a nagy magyar Alföldnek, a Tiszavidék rónájának tanyavilága reprezentál. A városok, községek az Alföldön egymástól 20—30 kilométer távolságban épültek. A közéjük eső nagy területen hol közelebb egymáshoz, hol távolabb egymástól nádfödeles, vályogból épült, földes szobájú apró házikók sora jelzi, hogy élet fakadt az egykori pusztaságon. Minden kis házikó, minden egyes tanya a maga primitív építkezési módjával, az egészségi követelményeket nem ismerő, berendezésében, minden kényelmet nélkülöző egyszerűségével, egy-egy magyar szántó-vető család életét rejti. Távol a modern kultúrának minden áldásától, magára hagyottan éli életét nap-nap mellett a tanyai földmíves, hol verejtékes, nehéz munkában fárasztva testét, hol az időjárás miatt tétlen tespedésre kényszerülve. Lehet-e ilyen körülmények között csodálkozni, ha az elhagyatottság érzése zárkózottá és önzővé teszi lelkét és bizalmatlanná a város lakosával szemben, akik közül csak a halottkém, vagy a végrehajtó az, aki szegényes otthonában olykor megjelenik. Kétségtelen, hogy a tanyavilágnak közigazgatása, kulturális és szociális szükségleteiről való gondoskodás és egészségvédelme egyre több és nehezebb feladatok elé állítja az államhatalmat. Kulturális téren a tanyai új iskolák százai nagy haladást jelentenek, de a dolog természeténél fogva nem jelentenek tökéletes megoldást. Minden koliméter távolságban mégsem lehet iskolát építeni. A közigazgatás hellyel-közzel tanyai kirendeltségek útján próbál közelebb jutni a tanyai lakosokhoz. Egészségügyi vonatkozásban pedig teljesen vigasztalan a helyzet. A földes szoba a maga nedvességével és a talaj rossz kisugárzásával meleg ágya a betegségeknek elsősorban a tuberkulózisnak, amely az alföldi népet megtelepedése óta gyötri és sok dolgos kezet dönt idő előtt a sírba. Gyökeres változást és végleges megoldást csak a szétszórt területen élőknek a kolonizálása, új lakóhelyeknek teremtése, a telepítés jelent. Új falvak százainak kell alakulni, előre megjelölt, alkalmas helyeken, mintaszerű berendezésekkel, amelyek az új otthon követelményeit minden vonatkozásban teljesen kielégítik. A telepítés kérdése napjainkban egészen aktuálissá vált. A probléma itt dörömböl az állam kapui előtt. A telepítés új honfoglalást jelent. Megoldása elsősorban pénzügyi kérdés. Szerény véleményem szerint egyedül a pénz előteremtésének a mikéntje az, amely hátráltatja a telepítés megkezdését. A telepítés azonban nem máról holnapra el is végezhető feladat. Hosszú esztendőknek tervszerű, következetes munkája szükséges hozzá: De el kell kezdeni, minél előbb, annál jobb a nemzet jövendő sorsára; mert ahogy a múltban a földet mívelő magyar volt az, akinek rögszeretete, verejtékező munkássága fenntartotta a nemzetet, úgy a jövőben is ő az a biztos fundamentum, amire új ezerévet lehet építeni. Hogy ne volna a telepítés céljaira pénz és nem lehetne rá fedezetet találni, azt elhinni nem tudom és nem is akarom. A kanyargó Tisza időszakos kiöntése ellen értékben ma már fel sem becsülhető berendezéseket eszközölt az állam úgy, hogy az árvízvédelmi intézményeknek csak fenntartási költségei is horribilis összegekre rúgnak. Ha a vagyonbiztonság megóvására volt pénz, áldozatkészség és munka, akkor kell, hogy legyen az új honfoglalás megszervezéséhez, megindításához és véghezviteléhez is. A lelki erőforrások zsilipjeit kell megnyitnunk előbb és akkor időre megszületnek majd az anyagi eszközök is. Hiszem, hogy a telepítés rövidesen meg fog indulni és van-e agrárpolitikus előtt szebb álomkép, mint egy olyan alföldi falunak a képe: ahol minden kis hajlék kőből épült, ahol minden szoba padózva és alápincézve van, ahol az ablak a napba és nem a szemétdombra néz, ahol a ház előtt virágos kert díszlik, az utcán nincsen árok, melyben hónapokig rothad a szennyvíz, ahol nincs porfelleg a levegőben és ahol a temetőben a szomorú fűzek árnyékában csupa 60 éven felüli öreg ember alussza örök álmát. Ez olyan kép, amelynek jelenné válásáért érdemes időt, munkát és pénzt is áldozni. 42