Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Gazdavédelem

Gazda véd elem Irta: VÉSZI MÁTYÁS dr, ügyvéd Amikor a gazdaadóságok rendezése érdekében a magyar kiiályi kormány a szükségesnek látszó rendelkezéseket megtette és a gazdaadósok szerződésbeli kötelezettségeivel szemben komoly és számottevő engedményeket adott, a magyar társadalom minden rétege egyformán ösmerte el a rendelkezéseknek és kedvezményeknek helyességét. Nem akadt egyetlen társadalmi réteg sem, amely ne érezte volna át, hogy ezeknek a kedvezményeknek megadása és általában a gazdatársadalom megsegítése nem partikuláris, hanem egyetemes nemzeti érdek. Éppen ezért nem lesz felesleges a gyakorlati élet tanulságain keresztül foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy vájjon ezek a gazdavédelmi rendelkezések alkalmasak-e arra, hogy a bajba jutott gazdák sorsán segítsenek, vagy legalább átmenetileg könnyítsenek. Teljes tárgyilagossággal kell megállapítanunk, hogy a gazdavédelmi rendelkezések 14000/1933. M. E. sz rendelet stb. alapjaiban és elgondolásaiban végtelenül komoly és értékes segítséget jelentenek a gazdatársadalom számára. A gyors rendeletalkotás során azonban számos olyan rendelkezései vannak ezeknek a jogszabályoknak, amelyek a gyakorlati élet kritikáját ki nem birják, és amelyeknél sürgősen segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy e rendeleteknek a gyakorlati életben is komoly eredménye legyen. * * * 1. A gazdavédelmi rendelkezések értékét szinte semmivé süllyeszti a rendeletnek egy többféleképpen is értelmezhető rendelkezése. A gazdavédelmi rendeletnek az elgondolása nyilván az volt, hogy elsősorban segítsen azokon a bajbajutott gazdákon, akik a múltban kiadott gazdavédelmi rendelkezések dacára kötelezettségeiket teljesíteni képtelenek. Ezek számára állította fel a törvényhozás a védett birtoki minőséget megállapítván, hogy a védett birtoki minőség, az 1935. október 31-éig terjedő idő alatt mindazok számára fennmarad, akik minimális kamatfizetési kötelezettségüknek eleget tesznek. A gyakorlati élet tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a kamatfizetés mérve, amely 1934. január 1-én kezdődik és negyedévi részletekben teljesítendő, nagyjából olyan, amelyet a gazda a földbirtokából származó jövedelméből nagy körültekintés, minden felesleges költekezés elhagyása és kitartó szorgalom mellett teljesíteni is tud. Sajnos azonban van a rendeletnek a vegyes rendelkezések VH-ik fejezetében csoportosított egyik szakasza, amely alkalmas ezt a teljesítési lehetőséget felborítani. A 38. §. 2. bekezdése ugyanis azt mondja: „A védett birtokká nyilvánítás iránti kérelem beadásának és a védettbirtoki minőség telekkönyvi feljegyzésének a jelen rendeletben megállapított joghatályai az 1934. január hó 1. napja előtt abban az esetben állanak be, illetőleg maradnak fenn .. ." ha a gazdaadós az 1933. október hó 31. napja és 1934. évi január hó 1. napja közötti időben esedékessé váló törlesztő részlet és illetve esedékessé váló 5 és Y2%-os kamatfizetési kötelezettségének eleget tesz. Ennek a rendelkezésnek helyes értelme nyilvánvalóan csak arra az átmeneti időre vonatkozik, amely 1933. október 24, az új rendelet életbelépésének napja, és 1934. január 1., az új rendelet értelmében való kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja közötti időre esik és vonatkozik azokra, akikre nézve jelentőséggel birt, hogy 1934. január 1. előtt is a védettség kedvezményeit a végrehajtás stb. lépések felfüggesztését igénybe vegyék. Sajnos azonban a hitelezői álláspont ezt a nyilván csak átmeneti rendelkezést nem így értelmezi, hanem bár a gazdaadós 1934. január 1. után a rendeletben előírt kötelezettségeit teljesíti, amennyiben 1933. október 24. és december 31. közötti horribilis kamatfizetési kötelezettségének eleget nem tesz, a védettség törlését kéri. Ha pedig ezt sikerrel teheti, ez végeredményében a rendelet minden komoly értékét lerontja. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis azt, hogy a védettbirtokká nyilvánítás szüksége és az ezzel kapcsolatos rendelkezések éppen azért keletkeztek, mert a gazdaadós képtelen volt teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket az előző (6300/1932. M. E.) rendelet írt elő. Hiszen ha az adós ezeket a kötelezettségeket teljesíteni tudta volna, akkor mi értelme sem lett volna a 14000/1933. M. E. sz. rendelet nagyobb kedvezményeinek, viszont ha e rendelet nagyobb kedvezményeit csak az a gazdaadós élvezheti, aki a múltban teljesítette az előző rendeletben előírt kamatfizetési kötelezettségeket, akkor valójában eme újabb rendelet célját tévesztette, mert olyan kedvezményt ad, amelyre szükség nincs. Hogy gyakorlati példával igazoljam ezt a kérdést, K. M. védetté nyilvánított gazdaadósnak az új rendelet értelmében "egy évre eső kamatfizetési kötelezettsége 22.000.— pengőre rúg, negyedévenként tehát kb. 5500.— P-t kell neki teljesíteni. Ezzel szemben, ha az 1933. október 24. és december 31-e közötti időben is eleget kellene tenni az előző rendelet értelmében való kamatfizetési kötelezettségének, ez erre a két hónapi időre cca. 12.000.— P-t tesz ki, olyan összeget, amelyet nemcsak ez a gazdaadós, de a bajbajutott gazdaadósok legnagyobb többsége teljesíteni képtelen. Rá kell mutatnom, hogy a szóbanforgó rendelet helyes értelme szerint e 38. §-nak nem teljesítése semmiesetre sem ad módot a védettség törlésére, mert hiszen a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet 16. §-a megállapítja, hogy a védettséget a hitelező kérelmére csak akkor lehet törölni, ha az adós a rendelet 5—7. §-aiban meghatározott szolgáltatásokat mulasztja el, amelyek pedig az 1934. január 1-től kezdődő teljesítéseket írják csak elő. Ugyanerre az eredményre kell jutnunk, ha a rendelet rendszerét vizsgáljuk, amelynek második fejezete, 2—9. §-a, állapítja meg a védettbirtokkal járó kötelezctttségeket, és mondja ki azt, hogy a gazdaadós, akinek védett birtoka van, csak ezeket a kötelezettségeket tartozik teljesíteni. (5. §.) Minthogy azonban nem egy olyan határozatról tudok, amelynél a bíróság, bár ellen31