Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Kereskedelem és ipar

koncentrálásával és a tömegek fölé emelt népbálványok teremtésével kísérletezik. E kísérletek egyike sem alkalmas, hogy végső eredményekre lehetne következtetni. Annyi azonban bizonyos, hogy az eszmék kiforradása megkezdődött. Az új korszellem megszületőben van, hogy pótolja a régit, az elavultat. Ez az új korszellem nem tagadhatja meg a multat, mert attól származik, de nem is folytathatja a multat, mert fiatalabb, frissebb, erőteljesebb és új célokkal és gondolatokkal megáldott. Ez azi új korszellem meg fog tudni birkózni azokkal a feladatokkal, amelyek ma még megoldhatatlanoknak látszanak. Amikor ez az új korszellem megszületik, nyomban helyrebillen az a történelmi elcsúszás, amely akkor történt, amikor a világ vezető államférfiai egyszer önzésből, máskor kicsinyességböl, de legtöbbször tudatlanságból és az új idők követelményeinek fel nem ismeréséből hagyták a válságot elhatalmasodni eladdig, míg a türelmetlen tömegek megmozdultak s elindultak sorsdöntő útjukra előbb, mielőtt a korszellem megszülethetett volna, hogy útjukon vezesse. \±\ • ; j?| Kereskedelem és ipar Irta: BUDAY-GOLDBERGER LEÓ dr., a felsőház tagja Mielőtt a történelem adataival világítanék rá értekezésem témájára, előbb a jelen szomorú kor gazdasági állapotára kell egynéhány megjegyzést tennem, Kezdem ezt egy csillagászatból vett példával. Ha felteszem, hogy a technika fejlődésével az emberiség egy olyan teleszkóppal rendelkezne, mely a világűr végtelenségét áthidalja és legközelebbről lenne képes szemlélni az eseményeket, melyek például egy olyan távoli csillagon történnek, mely tőlünk, mondjuk 2000 fényév távolságra fekszik, akkor tényleg az illető csillag nem azon eseményeit fogja ez a csodálatos teleszkóp szemléltetni, amelyek ma történtek, hanem azokat, amelyeket pontosan kétezer év előtt folytak le. Ha most ezt a problémát megfordítom és felteszem, hogy más égitesteken, melyeknek emberisége sokkal magasabb kultúrájú, mint a miénk, ily ördöngös teleszkóp már feltaláltatott és hogy ha ezen égitest tőlünk pontosan 1934 fényév távolságban fekszik, akkor ezen égitest az 1934 év előtt történt földi dolgokról teleszkópjuk révén informálódhatnak, vagyis maguk előtt látják az Isten fiának működését a szeretetnek, a felebaráti megértésnek hirdetését és végül az isteni tragédia befejezését, az ő megfeszíttetését. Bizonyára csodálkoznának ezen, mert abban a hiszemben lesznek, hogy 1933 év után ezen földről mást kellene látníok, t, í. azt, ami ma tapasztalható itt, az ő tanításának érvényrejutását, a szeretetet, a békét, a testvériséget, az egymás megértését és az isteni szikra megadottsága által nyújtott technikai fejlődés következtében a jólétet, a gazdasági fellendülést, annak a jognak az érvényesülését, hogy aki ezen a földön él, annak joga van az élethez, a megélhetéshez, a munkához, pedig ehelyett mit fognak látni? Azt, ami a nagy tragédiában akkor történt: az Isten fiának megfeszítését. Amikor Clemenceau titkára megcsodálta a miniszter új autóját, cikkor Clemenceau elmesélte, hogy régi autóját javítani vitte Citroenhez, aki kijelentette, hogy Franciaország nagy jótevője nem járhat javított autón és így neki ajándékozta ezt a szép autót, Clemenceau hozzáfűzte még: „Milyen derék zsidó ez a Citroen", amire titkára megjegyezte, hogy „nem minden zsidó segítette felfeszíteni Jézust." Clemenceau válasza erre ez volt: „Minden ember, minden órában még ma is megfeszíti Krisztust!" Mielőtt a történelemre áttérek, idéznem kell még Mr. Norman-nak, a Bank of England elnökének azt a megjegyzését, amelyet egy bankét alkalmával tett, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a véleménye a mai kor világgazdasági helyzetéről, azt felelte, „hogy sajnos, erről a kérdésről nem tud jól beszélni, mivel ehhez nem ért!" Azt hiszem, hogy ebben a találó megjegyzésben van megalapozva a mai kor képe. Ha a jövő évszázad valamelyik történetírója az egyes korokat jellemezni akarja akkor a mai időket az esztelen komplikációk korának fogja elnevezni. S ezt szenvedjük mindannyian kereskedők és iparosok egyformán. Mivel magyarázható például az, hogy amikor Délamerikában megsemmisítenek néhány százezer juhot, hogy a fagyasztott hús árában megszűnjék a további derout, de ugyanakkor Oroszországban az éhínség szedi emberáldozatait és az emberek némely helyen már ismét emberevőkké válnak. A kereskedelemnek lenne hivatottsága áthidalni ezeket a nehézságeket és ha ezt nem teszi, úgy bízvást mondhatjuk, hogy nincsen abban a helyzetben, hogy hivatottságának megfeleljen. Nem birja kiegyenlíteni a keresletet a kínálattol és ennek eredménye a gazdasági élet példátlan összezsugorodása. Nem tudjuk ezekben a komplikációkban, hogy a nyersanyag ár-katasztrófája, a gazdaságpolitikai helyzet oka, vagy okozata. Egyet tudunk pontosan, t, ia vásárlóerő csökkenését, mely tán oka, vagy tán következménye a nyersanyagok árderoutjának. Ugyanakkor azonban felmerül a letűnt évszázad kísértete, részben az állami kontrol alatt álló, részben pedig maga az állam által lebonyolított cserekereskedelem, melynek modernizált formáját a devizanehézségek és korlátozások okozzák, igaz, hogy ezek ma körülbelül ötven államban állanak fenn, A világkereskedelem összforgalma 1932-ben 23