Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Forradalmi jelenségek és az uj korszellem

dolva az egyéniség lázadásához vezet. Minden egyénbe 6zorult egy lázadó titán, mely kedvelő viszonyok közt szembefordul mindazzal, ami az egyéniséget jogi, gazda­sági vagy erkölcsi tekintetben megköti. Az individualiz­mus másik isimórve a célszerűség felé törekvés (utilita­rizmus). Ebből a szempontból ítéli meg az értékeket. Er­kölcsi, gazdasági, történelmi, logikai értékeket. Külső vo­natkozásaiban az egyeshez és nem belső, apriorisztikus, autoritatív vonatkozásaiban. A tudásban empirisztikus, de mindenekfelett racionális. Ezen a téren kikezdi a tekin­télyeket s velők szembe forradalmivá válik. Túlhajtásai­ban atomizál de ugyanakkor szakadékot is állít az egye­sek közé; mert az egyént, belső zárkózottsága és széles­körű szabadsága, élesen elválasztja még fajtársaitól isi. Itt az individualizmus kozmopolitikus vonásokat vesz fel. A korszellem másik alkotója a „magasabb egység" gondolata univerzálisan. Az egyetemesség vagy összetar­tózandóság gondolata természetfeletti motívumokat visz be a társadalmi és államfelfogásba. Misztikummal dolgo­zik. Az államnak, a társadalomnak külön lelket konstruál. A nemzeti öncélúságot hirdeti. A megkötöttséget, a maga­sabb céloknak való alárendeltséget rendszerré teszi s a szabadságnak pozitív, alkotó formáját állítja fel. Csak az „Egészet'' tartja igazi valóságnak és annak keretén belül igyekszik megkeresni az egyes helyét. Az universalizmus a végsőkig elgondolva a túlméretezett eta.tizmushoz s az egyéniség teljes leigázásához vezet. Elgondolásának meg­felelően a szervezettségre helyezi a súlypontot. Egyik mel­lékhajtása a nemzeti gondolat, amelyet lelki organizmus­kép képzel el. Világfelfogásában inkább intuitív, mint empirisztikus, berendezéseiben autoritatív és összefoglaló. A harmadik elv a szocializmus. Ennek korszerű for­máját Marx dolgozta ki. Sajátságos ebben a rendszerben az individualizmusnak és univeraalizmusnak összevegyí­tése. Tulajdonképen ellentéte volna, sőt legerősebb ellen­fele az individulalizmusnak, de keresztülvitelében mégis igen sok vonását veszi fel. Másik sajátsága, hogy alap­jában gazdasági elv, de keresztülvitelében politikai elvié válik. Logikailag véggigondolva pedig — mint az aláb­biakban látni fogjuk — anarchizmushoz vezet, gazdasági­lag utópizmushoz. IV. Azt mondottuk, hogy a mostani forradalmi vál­ság a korszellem zavarodottságával függ össze. Hozzátehetjük, hogy ez a zavar onnan keletkezett, hogy a korszellem három alkotó gondolatát egymástól el­választva gondolja végig. Pedig világos, hogy a tiszta individualizmus épp oly kevéssé képzelheti egy társadalom, nemzetkorszak ural­kodó eszméjét, mint a tiszta universalizmus. Amint az ember megszületik, máris tagja egy családnak, egy val­lásnak, egy fajnak, egy nemzetnek és birtokosa egy va­gyonnak, letéteményese hagyományoknak s alattvalója fennálló gazdasági, erkölcsi, politikai törvényeknek. A másik gondolkozási póluson is hamis vágányra siklanak azok, akik nem hajlandók elismerni és figyelembevenni azt, hogy minden összesség egyénekből áll és az egyénre érvényes belső és külső törvények hatása alól a maga egé­szében nem vonható el. Még nagyobb a fogalomzavar a szocializmus terén. Azt mondottuk, hogy a marxizmus keresztülvitelében so­kat vesz fel az individualizmusból. A politikai egyenlő­séget át akarja vinni a gazdasági életbe. Viszont a ter­melő eszközök kollektivizálásával az universalizmus felé hajlik. Kozmopolitizmueában az individualizmushoz köze­ledik s a szociálizálás gondolatát ismét az universaliz­musból meríti. Egy további tévedése a mlai korszellemnek, hogy a szociálpolitikát a szocializmus gyermekének tartja. A szó­fiái politikát a kapitalizmus hívta életre és az universaliz­mus nemzette. A szociálpolitika oly szervezetek létesítése, amelyek a kapitalizmus szabadságát korlátozzák, a gazdag­sági életet bizonyos szempontok szerint rendezik be bal­esetbiztosítás, aggkori biztosítás, 8 órás munkaidő, gyer­mekek, nők munkájának korlátozása stb. A szociálpolitika a kapitalizmus' nélkül soha sem sem vállhatott volna valóra, aminthogy a kapitalizmus nélkül nem is lett voln reá szüksége az emberiségnek. Egy másik tévedése a mai korszellemnek, hogy a szo­cializmust gazdasági rendszernek konstruálta, de mint jogi, társadalmi és politikai elvet kívánja alkalmazni. En­nek magyarázata az, hogy a szocializmus a javak terme­lésére nézve nem tudott megfelelő gazdasági rendszert életre hívni. A kapitalizmus teljes zárt gazdasgi rendszer, amelyet a szocializmus támadni tud, ellensúlyozni meg­próbál, talán meg is semmisítheti, de mással, jobbal, meg­felelőbbel pótolni nem tudja. Ezeket az ellentmondásokat a marxizmus a proletariá­tus diktatúrájával akarja áthidalni. Ez átmeneti időre gondoltatott el. Ez a nyers erő diktatúrája. Politikai caesarizmus a bourgeoisieval szemben. Gazdaságilag vi­szont a munkás jogát hirdeti a munka eredményére a tőkekamatnak és a többértéknek teljes megszüntetésével. Ebben a vonatkozásban ismét individualizmus, a gazdasági egyenlőség alapján áll. Amilyen mértékben ez a gazdasági egyenlőség eléret­nék, olyan mértékben állíttatnék helyre a diktatúra he­lyébe a politikai egyenlőség, a demokrácia, azonban az egész gazdasági élet kollektív megszervezésével. Ez a gondolat végiggondolva odavezet, hogy a kény­szer megszűnik s helyébe az önkéntes társulás lép teljes gazdasági egyenlőséggel és politikai anarchiával. V. A korszellemnek ebből a zavaraiból táplálkozik a mostani forradalmi válság. Ennek a válságnak a tértrenumai: 1. Államváleágok, amelyek a háborúval és a béke­diktatumokkal függnek össze. Nyilt sebeket hagyott Európa testén és erőszakkal tart fenn olyan külpolitikai rendet, amely népek és nemzetek szabad fejlődésének és jólétének akadályozója. 2. Az individualizmus válsága, amelynek jelenségei a liberalizmus és demokrácia válsiáiga, a parlamentke válsága politikai vonatkozásban és a kapitalizmus válsága gazda­sgi vonatkozásban. 3. A szocializmus válsága, amely gazdasági, társa­dalmi és politikai téren egyformán a fennálló rend alap­jait kikezdi. VI. Ezeknek az eszméknek a tisztázása hozhatja meg a mai forradalmi idők lehiggadását és vele együtt az em­beriség nyugodt fejlődésének s a világ gazdasági virágzá­sának új, jobb korszakát. Egyelőre az emberiség cél és iránytű nélkül hányódik a minden irányból rászakadt vál­ság hullámai között. Diktatúrákkal, autárkiákkal, tömegek 22

Next

/
Thumbnails
Contents