Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Az irányitott termelés

nek az ellen, mintha az általuk meghonosítani kivánt irányzatot tervgazdálkodásnak minőstisék. Szerintük a termelés helyes átállításával jár egyben az értékesíthetőség javítása is, ami egész természetes. Csakhogy nagy tévedések csúszhatnak a dologba. Az irányított termelés tervezetével kapcsolatban elhangzott nyilatkozatok közül legfigyelemreméltóbb Éber Antal dr. országgyűlési képviselő nyilatkozata, aki többek között a következőkét mondotta: „A gazdasági és termelő erők automatikus kibontakozására semmiféle terv, vagy irányítás nem pótolhatja és minden olyan kísérlet, amely arra céloz, hogy a gazdasági életben résztvevő tényezők egyéni kezdeményezésének és egyéni felelősségének helyébe valamely hatóság, vagy központ akarata és elhatározása lépjen, a legsúlyosabb hátrányokkal jár". Majd megemlíti, hogy elképzelhetetlen felelősséget vállalna magára valamely szerv, vagy hatóság, ha ebben a kérdésben a maga számára elhatározási jogot vindikálna. Épp így káros lenne, ha a szabadkereskedelmet akarnák hivatalos, dilettáns szervekkel helyettesíteni az értékesítésnél. Az irányított termelést célzó törvényjavaslattal szemben sokhelyütt felmerült az a félelem, hogy ismét az intervencionizmusnak egy ujabb szüleménye kerül a gazdasági életbe. Nem hinnők, hogy egy ujabb központosítást terveznének ezzel, ilyen óriási területen szinte keresztülvihetelen lenne. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években a gazdaságpolitika erősen elkanyarodott a szabadkereskedelemtől és az állam kényszerülve volt több oldalon beleavatkozni a magángazdásba. De ez nem egyedülálló jelenség; mert hiszen a fogyasztói érdekeket erősen veszélyeztetik, sok1 esetben a szabad egyéni elhatározás létrehozta kartelalakulatok, amiknek a háború előtti gazdasági életben nem volt ilyen jó talajuk, mint a mostaniban. Tehát; amikor a magángazdálkodás automatikusan felhasználja az ország jelenlegi helyzetét, önvédelemként a dekonjunktúrával szemben, a kartel és egyéb egyezményalakulatokkal, akkor a mai gazdasági élet már a priori nélkülözi a szabadkereskedelem fő elvét: a kereslet és kínálat által egyensulybahozott áralakulást. Ép a mezőgazdasági termeléssel szemben állitva kirívó eltolódásokat találunk a mai és háború előtti iparcikkek árainál, amely tagadhatatlanul az ipari egyezményeknek tulajdonitható. Ez utóbbiakat pedig a túlzott vámvédelmek segítették elő. A kereslet és kínálat hatóerőit jórészt már a magángazdálkodás is száműzte, nehéz eldönteni, vájjon az állam kezdte-e ezt meg, vagy a magánvállalkozás. Különben is a kereskedelemre rossz idők járnak, mert a nagyipar is igyekszik teljesen kikapcsolni a közvetítő kereskedelmét. A kereslet és kínálat vastörvényei megszabta áralakulásba beleavatkozni; a szabadkereskedelmet ideig-óráig tetszetős jelszavak alatt kikapcsolni lehetőnek látszik, de a végeredmény soha más nem lehet, mint a teljes fiaskó. Minden oly irányzat, ami az; utóbbi két évtizedben, különösen a háború utáni uj államkulalokban ezt akarta meghonosítani, lehetett önvédelmi intézkedés, hívhatták azt akár minek, végeredményben, mint jelenség, nem tekinthető másnak, minit az or»zág rosszul működő gazdasági mechanizmusa beíeges kisugárzásának. Beszélhettek a kapitalizmus válságáról, mondhatták, hogy uj világnak nézünk elébe, uj egyéniség alakul ki a világtörténelem színpadán, az állam és az ember viszonya egymáshoz megváltozik stb., stb., ez mind csak hipotézis, avagy a sanyarú jelem tudatalatti regisztrálása. Utópisztikus gazdasági elgondolások átültetése a való életbe lehet tetszeős. sőt a depresszió Iszülte elkeseredés légkörében várvavárt, de a természetben nincs ugrás és így minden olyan uj kísérlet, amely azokat az erőket akarja kikapcsolni, amely erők egyidősek úgyszólván az emberiséggel, nem járhat eredménnyel. A sorrend sohasem változott, ig) például a mezőgazdaságban nem a gépesedés született meg előbb és csak azután a szükséglet, hanem előbb a szükséglet szabályozta áralakulás tette lehetővé a gépi eljárással a többtermelést. Az irányított termelés a mezőgazdaságban nem célozhatja a belső szükséglet emelését és annak rentábilis kielégítését, hanem feltétlenül számolni akar a külföldi piacok beszervezésére is, már piedig az — lássuk be — nem tartozik egyedül a mezőgazdaság minisztériumának a reszortjába. Mintahogy elképzelhetetlen ilyen óriási komplexumot felölelő tervnél az! a fürgeség, amire szükségi lenne a mai helyzetben. A termelés átállítása, mint fogalommeg'határozás jól hangzik és a mai gazdasági konstelláció szerint szükségesnek is 1 átszik, de hogy pl. öt évre előre dolgozzunk— mert legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy az ország mai termőterületét a talaj és egyéb sok-sok fontos szempontokból átanalizálva helyes vágányokra állítsuk, mármint a mai kalkulációk szerint helyes utakra — kissé naiv dolog. Az orvosláskeresés egész! természetes, a jóhiszeműség, a jótakarás elvitathatatlan, hogy nem állhatunk meg; az is bizonyos, csak vigyázni kell arra, hogy milyen eszközöket veszünk igénybe és ami a legfontosabb; ne legyen az a szemüveg, amelyen keresztül törvényhozóink a segítés eszközeit keresik elő a nagy választékból, egyoldalú. Előbb egy kerettörvény kellene a szükséglet emelésére és a kereslet növekedésére 13