Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Eugenika és sterilizáció. (Hozzászólás Zilahy Lajosnak, a kitünő magyar írónak, a Pesti Napló-ban tartott ankétjéhez.)

Eugenlka és sterilizáció Irta: CSAK ISTVÁN (Hozzzászólás Zilahy Lajosnak, a kitűnő magyar irónak, a »Pesti Napló«-ban tartott ankétjéhez.) Pár évvel ezelőtt kezdődött az a divat, hogy a valóságos és mü-öngyilkosjelöltek a Ferenc József kid vastartóláncán felsétáltak a turulmadárig és onnan szándékoztak a Dunába ugrani. Az egymásután megismétlődő esetek végül is arra indították a hatóságot, hogy vasszögekből szőtt szőnyeget terítsenek a hidtartólánc bizonyos szakaszaira, ezzel mintegy drótakadátyt épitve az elszántak elé. Szóval röviden: tüneti kezelést alkalmaztak. Egyszerűbb volt megneheziziteniaz öngyilkosok útját a csillagok felé, mint megkönnyíteni az élet rögös mezein. Ez jut eszünkbe, amikor a fajnemesités (eugenika) és az ezt szolgáló orvosi beavatkozás (sterilizáció) kérdése körül felvetődött vitát olvassuk. Ma, amikor az egész világra kiterjedő gazdasági válság úgyszólván a második világháború pusztításait ismétli meg emberanyagban, ma fajvédelemről, fajjavitásról beszélni, kissé furcsán hangzik. De eltekintve attól, hogy ma ez nem időszerű, sok tudománytalanság történik ezzel a tudomány zászlaja alatt. Ma, amikor a szomorú gazdasági konstelláció következményeként ép, erős fiatalemberek hagyják itt egészséges testüket kísérleti célokra a bonctani intézetnek, ma erről beszélni szinte anakronizmus, A tudománytalanság pedig abból származik,, hogy nagyon sokan, sokszor és károsan, a fajfejlődési és társadalomfejlődés fogalmát zavarják össze. Mert például abszurdum az emberi faj degenerációjáról beszélni évtizedek statisztikai adatai alapján. Mert zoológiai szempontból, Friedrich Martius szerint, az emberi faj, amikor a történelem szinpaján, mint homo sapiens megjelent, már évmilliókkal előbb keresztülment azon a fejlődésen, amik kialakították a mai embert. Legalább olyan periódusok statisztikai, illetve biometrikai adatainak kellene a rendelkezésünkre állani, mint a neandervölgyi és a mai ember szervezete közötti eltérés, hogy Ítéletet tudjunk mondani és beszélhessünk komoly tudományos alapon a fajjavitás szükségességéről. Az utóbbi ötven—hatvan éve felfelvetődő ilyen irányzat, fajnemesités, nem lehet egyéb, minü a házi állatok domesztikációjának téves alkalmazása az emberre. Hiszen a csiraplazma biológiája ma még teljesen kezdetleges, csupa sötétben tapogatódzás. korai igazán tudományos fajjavitásról beszélni. A válságos idők, ugylátszik, mindenkor kitermelik egy társadalom keretében a költői lelkek nosztalgiás vágyakozásait egy jobb, egy szebb, egy nemesebb emberidéál után. Hiszen már Theognis görög költő (Kr. e. 540—470) fájdalmas szemrehányást tesz elégiáiban, hogy honfitársai az állattenyésztésnél vigyáznak a jó fajkiválasztásra, de házasságaiknál kizárólag anyagi érdekeket néznek és a gazdag ember, bármilyen elfajult is, pénzéért a legszebb törzs gyermekét vásárolhatja meg. Nincs olyan nemzet, amelynek költői ne tettek volna keserű szemrhányást bizonyos korokban népüknek az elsatnyulás; elfajulás miatt. Hiszen ez érthető is, a költők, akik eszmevilágukban állandóan vágyakozást éreznek valami szebb, valami nagyobb, valami magasztosabb után. vagy a filozófusok, akik az erkölcsi javításon keresztül egész az x>Übermensch« fantasztikumáig eljutnak, időről-időre felkeltik az őket hangátok érdeklődését is és röpítik magukkal az eszmék elvont világába. Hol van ilyenkor tudomány, objektivitás? Vagy a másik oldalon, amikor pl. politikai mozgalom tüz zászlajára olyan jelszavakat, amiket tudományosan alátámasztani nem lehet, de mégis tömegeket mozdítanak meg, miután erőiket alulról merítik, ilyen példái'.1 a' fajvédelem politikája, amikor is egy államban a népiéit a fajjal akarják helyettesíteni, aminek következménye' aztán, hogy az állampolgárok egy részét ki akarják rekeszteni a polgári jogok teljességéből... A sterilizációnak törvénybeiktatása semmikép sem bir jelenleg több jelentőséggel, mint bármiféle ujabb politikai jelszó. Jólehet magának a kodifikációnak semmi akadálya nincsen, hiszen számtalan külföldi példa van rá, törvénytárunkban ennek is juthat hely. De erősen kétségbe kell vonnunk annak bármily csekély javitó hatását is a faj javításának'a szempontjából. A fajnemesitésnek (eugenikának) helyes utjai kizárólag a társadalomfejlődésen keresztül vezetnek. Ha ki is kapcsoljuk most a mérlegelés szempontjából a jelenlegi súlyos és pusztító gazdasági hatóerőket, mint fajrontó faktorokat, nem szabad felületességgel elmennünk a biológia mai állása mellett. Mert amidőn ennél a tudománynál még ma sem döntötték el, hogy vájjon az öröklés szempontjából miként minősitendők a szerzett tulajdonságok, ugyanis ennek átöröklését egyes tudósok kísérletei bizonyítani látszanak, sőt sok esetben valóságként áll előttünk, akkor a sterilizációnak vajmi kevés szerepe marad abból a szempontból, amire alkalmazni óhajtják. Hogy mi módon válna törvénnyé a sterilizáció -- mémet, vagy más példa után — tehát önként jelentkezésre, vagy hivatalból való elrendelésre, ez részletkérdés. A fő döntést abban szeretnénk látni, vájjon feltétlenül javára válnék-e társadalmunknak egy ilyen ujabb állami beavatkozás csupán csak azért, mert valamely orvosi vélemény és birói lelkiismeret a jövőbe ttid látni és a delikvens elkövetkezhető utódait már előre károsnak tartja a társadalomra. Kissé merész jóslat ez, mert a tudomány kimutatta, eddigi arányszámok igazolják, hogy ennek a preventív intézkedésnek, leszámítva az esetleges x százalékos tévedést, szerencsétlen hazánk és annak lakóira legfeljebb ötezer év múlva mutatkozna jótékony hatása. Ebből a szempontból tehát feltétlen indokolt és sürgős is. Közben ugyanis sikerülni fog teljes mértékben megszüntetnünk a tuberkulózis és lues néven ismert fertőző betegségeket. Mintahogy majd nem térhetünk ki egy elkövetkezhető olyan irányzat elől sem, amely majd azt tűzi ki célul, hogy engedtessék megl hivatalból a gyógyíthatatlan betegek elpusztítása... Mintegy harminc évvel ezelőtt — amikor Francis Galtoni lerakta a fajjavitás tudományos alapjait a hiometrikájával — az angol kormány egy szakértő bizottságot küldött ki azzal a megbízással, hogy tegyenek jelentést vizsgálatok után, vájjon az angol népen észlelhető-e degenerálódás. A kiküldött bizottság jelentéseben érdekes megállapításokat tett, amiben ugyan sok szó degenerálódásról nem esett, ellenben felhívta