Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 15-16. szám - A Nemzeti Bank és az export-import

faktoroknak a vizsgálata folytán jutottunk eí a belhajözás kérdéséhez. A belhajózás ipari és kereskedelmi részére vonatkozó fejezet szintén érzi azt a súlyos terhet, amely évek óta nehezedik az ország egyetlen nagy hajózási vállalatára, amely végeredményben már egészen állami érdekeltség, s ez a MFTR. Évek óta küzd ez a vállalat az óriási rendezetlen és fedezetlen tartozásokkal, kedvezőtlen viszonyokkal és semmi kilátás nincs arra, hogy ez a horribilis adósság a viszonyok javulásával valamikor is rendezhető legyen. Az évek folyamán beállott nagy eladósodás, a hajópark értékcsökkenése mindmind odavezetnek, hogy azok az áldozatok, amelyeket az álam most már évek óta több milliós szubvenciókkal hoz — 1932 óta évi 3,500.000.— pengővel! — szép lassan a kék Duna hullámaiba vesznek minden ellenérték nélkül. Ez semmiesetre sem megoldás, ezt tovább folytatni nem lehet. Rendezés alá kell venni sürgősen ezt az egész komplexumot és — ha máskép nem megy, aminthogy sajnos nem mehet — a magángazdaságnak is kell áldozatokat hoznia a rendezés kedvéért. A jelenleg fennálló és csak folyton szaporodó adósságok egyesség útján rendezendők. Fájdalmas ez, miután csak a nagy bankoknak a MFTR 17 millió pengővel tartozik, amelyre szintén semmi fedezet nincs. Mert akkor, amikor az összadósság meghaladja a 45 millió pengőt (és ez évente 3—4 millió deficittel csak nő), nem fedezet a 32 millió pengőre értékelt hajópark. Ez az aktívum végeredményben a megfelelő és szükséges rekonstrukciós befektetések hiánya miatt pár év alat ócskavassá válhat. Vagyis a fedezet évről-évre Összezsugorodik, az adósság — hiszen csak a kamatterhek milliókra rúgnak — pedig növekedik. Méltányos egyesség után kerülhetne sor az államosításra, az egész vállalat átalakítására, a mai vezetőség kicserélésére és a MÁV keretébe való beolvasztására. Bármilyen fájó pontja is ez gazdasági életünknek, jobb minél előbb epratív módon tisztázni ezt az egész ügyet. Napirendre tűzzük ezt a kérdést, amely kell, hogy a törvényhozás elé kerüljön minél előbb. AZ ENERGIATÖRVÉNY KÖVETKEZMÉNYEI. A gazdasági élet várja az ősszel életbelépő energiatörvénytől olyan abuzusok megszüntetését, amelyet léptennyomon látunk a villanyáramszolgáltatás terén. Csak közelfekvő példákat kell felhoznunk: a főváros környékének az áramszolgáltatási árait. Itt hatalmi szóval kell belenyúlni ebben a villanyáram-uzsorába. Elképzelhetetlen, hogy az az áram, amely 5 filléres árban kerül a villanytársaságokhoz a Talbot-centrálétól, hogy ez az áram a fővároskörnyéki városokban 80—70—60 filléres áron kerüljön a fogyasztókhoz. Van egy pontja az energiatörvénynek, amely módot nyújt ennek az uzsorának a megszüntetésére, a 39. §. Ennek erélyes keresztülvitele nagyban hozzájárulhat ennek az ügynek a rendezéséhez. Megszüntetendőnek tartjuk azt a helyzetet — és ennek oka kizárólag a monopóliumokat élvező magánvállalkozások üzletpolitikájában látjuk, — hogy a főváros környékének a a fogyasztói túlontúl ki vannak szolgáltatva ennek a politikának. 142