Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 15-16. szám - A mezőgazdasági politika uj utjai és eszközei. Válasz egy értekezésre

eára. (Csak úgy kapásból idézünk itt hármat az 1933. évről: 8650/1933. M. E., adóhátralékoknak term ényekben való lerovásáról. 14.000/1933., a védett birtokokról adókedvezmény. 15.560/1933. M. E., a földbirtokrendezés során kiosztott földek esedékes törlesztésének egyharmad részének elengedéséről, stb. stb.) Mindig mezőgazdasági kérdések vannak napirenden, a kormányzat minden erejét ennek a kérdésnek szenteli most már évek hosszú sora óta és szerény véleményünk ezerint ez a helyes, ha ebben a kérdésben esetről-esetre, akár ha ötletszerűen is, de mindig a segítségére sietnek, igenis át van hatva a kormányzat is annak a fontosságától, hogy a mezőgazdaság sorsa az ország 6orsa is. Miért akkor ez a demagógia? Miért nem vesz magának fáradtságot egy mezőgazdasági szakember arra, hogy jobban a dolgok mélyére tekintsen és ha semmi mást, de legalább a költségvetés oszlopsorait tanulányozná át, mielőtt leül egy cikket megírni a mezőgazdaság védelmében, amely védelmet a Gömbös-kormánynál a legjobb kezekben látjuk. Ijfö épúgy látjuk a kormány objektivitását is, amikor azt a folyton támadott réteget, amely nem mezőgazdaság, nemzetgazdasági értékéhez képest meg is, beosüíli, mert látja, hogy ha hoztak isi évek! I folyatnám áldozatokat az ipar megteremtésére, aS ma már bőven meghozza gyümölcsét a közteherviselésben, amit még a legjobban fejlesztett és agyontámogatott mezőgazdaság sem tudott volna produkálni ép a mai súlyos egész világra kiterjedő válság alkalmával. A mezőgazdasági termelés nem állítható át máról-holnapra olyan gyors ütemben, mint ahogyan arra szükség lenne a folyton változó értékesítési, exportálási lehetőségek szerint, ez még az őstermelésnek képesítéséhez való kötésével sem érhető el. Ez csakis az ipar és kereskedelemnél érhető el, amely tőkéket mozgat meg, amely rizikót visel és — azért élünk kapitalista államban, profitálni is akar, de dolgozik, produkál és mindebből meríti az állam ai költségvetéséhez a mobilitást. Ha pedig a megcsonkított országra súlyosbodott trianoni terhek nagy áldozatokat követelnek ettől a mobil rétegtől az állam részéről, akkor be kell látniok azoknak, akik nem akarnak nyitott szemmel látni, hogyha az adózás és a többi közterhek kisebbek lennének, akkor az iparcikek árai is esnének. A szerzőnek felhívjuk a figyelmét arra, hogy Budapest, ez a „gyárváros", almely talán a mezőgazdaság rovására fejlődött, ennek az egymillió lakosságú városnak a községi háztartása az 1933. évben csupán községi pótadó, közszolgáltatások, adórészesedesek címén őszesen 83,758.950 pengőt vette be, akkor, amikor az egész ország földadója — 30 millió pengőre van beállítva a költségvetésbe. Csak beállítva, sajnos . .. A Közgazdasági Szemlétől több tudományosságot vártunk volna, a gazdakamarai igazgatótól pedig — elismerés jár ugyan a szorgalomért és a mezőgazdaság ügyszeretetéért — több objektivitást. Telepítés és kitelepítés Most már egész bizonyos, hogy a kormány rövid időn belül megindítja a programjába felvett telepítési akciót és az elterjedt hírek szerint mintegy százezer holdon megkezdi a telepítést. Közelebbiről még nem értesültünk, mert csak a törvényjavaslat előkészítése folyik. Azonban minden telepítés financiális dologgal is összefügg és tagadhatatlan, hogy ebből a szempontból a korábbi telepítések nem sikerültek. Ha tehát új telepítéshez fognak hozzá, akkor előbb valamikép junktimba kellene hozni a korábbi telepítésekkel olymódon, hogy felülvizsgáltassék az utóbbi években lefolytatott hasonló földhözjuttatás konstrukciója abból a szempontból, hogy a földhözjuttatottak meg tudnak-e és ba nem, miért, felelni al vállalt kötelezettségeknek. Valamint miként lehetne korrigálni azokon a bajokon, amik az első ilyen akcióknál, tagadhatatlanul, megtörténtek. Utóvégre csak úgy képzelhető el új telepítési munka, ha ugyanakkor nem történik a régiek kitelepítése, kimozdítana a juttatott földekről. Ismerve a kisgazdák felfogását, semmikép sem vezethet jóra az, ha az újabb telepítések könnyebb feltételekkel történnek, mint voltak a korábbiak, pláne azoknál, akik nem tudnak eleget tenni telepinél válla] kötelezettségeiknek. Nem lesz érdektelen, ha itt csokorbakötjük az utóbbi évek földhözjutottakra vonatkozó ellenértéket megállapító jogszabályokat, amelyekből kitűnik, hogy elég szép számmal jelentek meg, valamint az is, hogy szükség lenne ezeknek az egyszerűsítésére, egyesítésére, valamint a mai helyzetnek legjobban megfelelő átdolgozására. íme a jogszabálybokréta: 1. vannak u. n. régi ítéletesek, akiknél a föld vételárát az 1920:XXXVI. t.-c. alapján alakult vegyes bíróság, illetve később az 1924-VII. t.-c. 13. §-a alapján becslési eljárás útján állapította meg; 2. vannak u. n. az új ítéletesek, akiknél becslés helyett a föld kataszteri tiszta jövedelme tétetett az értékmegállapítás alapjává, amennyiben a föld vételára az 1928:XLI. t.-c.-ben lefektetett új alapelvek alapján, a kataszteri tiszta jövedelem szorzószámában állapíttatott meg. Eszerint mezőgazdaságilag művelt ingatlanért (tehát nem házhelyért) a megváltást szenvedőnek évi haszonbérül (járadékul) 2 pengő 40 fillért, megváltási árul pedig ennek a huszonötszörösét, vagyis hatvan pengőt köteles fizetni, az 1921. évi szeptember hó 7-iki állapot szerinti kataszteri tiszta jövedelem összegének minden koronája után; legelőterületnél kataszteri holdanként két koronánál kevesebb és tíz koronánál több, egyéb mívelési ágba tartozó ingatlannál négy koronánál kevesebb és huszonöt koronánál nagyobb kataszteri tisz<ta jövedelmet nem szabad alapul venni (1928 :XLI. t.-c. 3. §.); 3. azokban az esetekben, amelyeknél a megváltási ár tekintetében az O. F. B. az 1928 :XLI. t.-c, életbelépése 134