Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 15-16. szám - A mezőgazdasági politika uj utjai és eszközei. Válasz egy értekezésre

denciózus cikk, mely partikuláris szempontból lehet jó agitációs dolgozat, de 6emmikép sem ütheti meg egy tudományos értekezés nívóját. Ha pedig nem akaratos az egyoldalú beállítottság, hanem természetes, akkor eo ipso nélkülözi azt a mértéket, amellyel mérnie kell a Tudományos Akadémia folyóiratának a hozzá beérkező cikkeket. A cikk összehasonlítja, hogy a mezőgazdasági oktatásunk mennyivel el van maradva az ipari oktatáshoz arányítva, így például: „amíg 486 ipari, 39 kereskedelmi tanonciskolánk van, addig 21 mezőgazdasági szakiskola és téli mezőgazdasági iskola, továbbá 52 önálló gazdasági népiskola szolgálja közel 5 millió elem igényeit." Ezzel szemben az igazság a következő. Az iparostanonciskolákról az 1922. évi XII. t.-c. intézkedik, melyszerint, ha valamely községben 40 iparos- és kereskedőtanonc van szerződéses viszonyban, kötelesek tanonciskolát felállítani (tanfolyamét), ahol heti 9 órában 10 hónapon át történik a tanítás. Ez tulajdonkép nem szolgál más célt, mint az általános műveltség megszerzését, vagyÍ6 az elemi iskolai ismeretek folytatása abban a korban, amikor a gyermek az iskola (polgári vagy más középiskola) helyett ipari mesterséget kezd tanulni. Ez nem szolgálja az ipari oktatást. Ezekből a tanonciskolákból elég sok van. Tulajdonképeni ipari szakiskola azonban ma Magyarországon összesen csak 15 van, mégpedig 5 fémipari, 2 faipari, 5 női ipariskola és végül 3 felső ipariskola. Még ideszámítható az iparművészeti főiskola, valamint a technológiai intézet. Tehát ösz6zesen kimondottan, beleértve az egyetemi rangot jelképező két felsőbb iskolát is, 17 szakiskolája van az iparnak. A kereskedelmi szakiskolákról nem beszélünk, miután az már a özépiskola kategóriájába tartozik é6 a szerző sem kifogásolja fennállásukat. A cikk naivitását, tudománytalanságált jellemzi például az a kitétel, ahogyan a Btk.-át mezőgazdasági szemszögből bírálja imigyen: ,,a büntetőtörvény a virtuskodó falusi legényeket sokkal nagyobb büntetesse! sújtja, mint az u. n. intellektuális bűnöket, káros ügynököket, csődbe, bankbukásba vívö rosszindulnitú egyéneket... stb." Mindenesetre a Csemegi-kódex is hiányos szerző szerint a mezőgazdaság szempontjából, mert a bicskázó kisgazdákat jobban bünteti, mint a csalókat. Ezen sem vitatkozunk, mármint, hogy az emberélet elleni, vagy pedig a vagyon elleni rleliktum érdemel-e nagyobb büntetést. Mindenesetre a madocsai híres legény is ,,virtuskodott", amikor a kocsmai veszekedésben valakit leszúrt. . . Idézi a cikk Ausztria nagy fejlődését a mezőgazdaság terén, de nem teszi hozzá, hogy ez a fejlődés végeredményben milyen nagy kárára van ép a mi mezőgazdaságunknak, miután Ausztria nagy piaca volt a mi termeivényeinknek és ez az autárkiáis-irányzat minden országban nagyban hozzájárult a mai gazdasági felforduláshoz. Ma már minden exportlehetőségnek főfeltétele az importlehetőség is. Nemzetközi kereskedelmi megállapodás nem köthető ezeknek figyelembevétele nélkül és ebből a szempontból iparunk az utóbbi időben Í6 jó fegyvernek bizonyult a külföldi kereskedelmi szerződésnél. Nem tér ki arra, hogy miért jut az amerikai búza olcsóbban Csehországba, mint amilyen áron mi szállíthatnánk? Nem tér ki arra sem, pedig ezeket is kellene idézni, hogy Amerikában, ahol a mezőgazdaság úgyszólván együtt fejlődött az iparral, szintén mezőgazdasági válság van? Miért? A mezőgazdasági törvény hiánya miatt? Ismét idézünk: „Az értékesítő szövetkezeti munka 4 kormány részéről minden áldozatot megérdemel. (Azt hÍ6zszük, hogy Éber Antalnak, a Közgazdasági Tánsaság érdemes elnökének, más a véleménye.) Mit lehetne tenni e tekintetben, ha az iparfejlesztő törvény alapján azi iparn:ik évenként jutó sokmillió pengőből (?!) egy rész, — évenként csak 10% •— egy kevés morzsa jutna az ország többségét kitevő mezőgazdasági lakosság értékesítő szerveinek a kiépítésére és állandó táplálására stb." Tekintettel arra, hogy szerző nem jelöli meg számszerűen, hogy tulajdonképen mennyi is az sokmillió pengő, amit az ipar évente törvényszerűleg kap, nem tudjuk, hogy mennyi lenne ennek a 10%-a, de különben is azóta kaptak a szövetkezetek az államtól 11.6 millió pengőt, s kaptak évek alatt még ennél is sokkal többet... Sajnos, nem áll elég hely a rendelkezésünkre, hogy a szerző mintegy 30 oldalas tanulmányát sorról-sorra idézzük és bíráljuk, azért csak egy részre térünk itt még ki, mégpedig az adózás ügyére. Nem mehetünk el szó nélkül ilyen gyerekesség mellett, amit a szerző az adózással kapcsolatban említ meg, mint igazságtalanságot. így például: „egy 1000 pengős havifizetéses tisztviselő mindenét elkölti, így semmi megfogható vagyona nincs és nem is fizet községi pótadót stb." Ennek a mondatnak a többi része nem érdekes. Itt csak ez azi első rész érdemel figyelmet. Ugyanis tudnia kellene szerzőnek, hogy az ezer pengős havi fizetésű tisztviselő hiába költi el teljes fizetését, azért kell neki minden adót fizetni, mert máskép az adóhatóságok letiltják a fizetését és igenis megfizet minden adót, 6Őt csakis a tisztviselőket fogja meg leghamarabb az adóhatóság. A vagyonadó helyett, ha mindenét elkölti, akkor máshol adózik — önkéntelenül. De ha már az adónál tartunk, akkor idézünk mi egypár számot a költségvetésből (1933/34. éviből), amit a szerző kifelejtett: földadó 30.2 millió pengő házadó 86 társulati adó 15 '„ alkalmazottak külön adója 23.4 „ ,, általános forg almi adó 83.5 „ ,, illetékek 101.9 „ cukoradó 42.5 „ ásványolajadó 17.8 „ Az itt felsorolt, csak úgy hirtelen kiragadott tételek öszszege kereken 400 millió pengő, kérdezzük a szerzőtől, mit gondol, mennyit fizet ebből közvetlenül a mezőgazdaság? Ugyanis a népességi eloszlás szerint (szerző száma szerint) a mezőgazdaság az ország lakosságának, az 58.2%-ának ad megélhetést, 41.8%-a pedig a többi, ebből pedig az ipar 18.6%-nak ad kenyeret. Becslésünk szerint a fenti 400 milliós közteherből a mezőgazdaság közvetlenül csak 18%ban veszi ki részét! Mert amikor a cikk azt is felhozza, hogy a cukor ára a belföldön 1.36 és ez a külföldön 8—10 fillérért értékesül (??), akkor miért nem jelöli meg azt is, hogy a fiskus cukoradóban 43 millió pengőt vesz be a gyáraktól? Meg kellene ezt említenie az objektivitás kedvéért, valamint azért is, hogy mivel tudná ezt az összeget a mezőgazdaság pótolni a kincstár részére, ha a cukrot itthon is 8—10 fillérért (??) adnák? A cukorrépa termelést az 1931. évi XIX. t.-c. szabályozta, miért nem gondoskodtak ennek a keretén belül az olcsóbb cukorról? Miért lenne szükség a mezőgazdaságot védő és irányító újabb törvényre, amikor lépten-nyomon jelennek meg rendeletek a mezőgazdaság védelmére és irányitá133