Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 15-16. szám - A mezőgazdasági politika uj utjai és eszközei. Válasz egy értekezésre

A mezőgazdasági politika uj utjai és eszközei — Válasz egy értekezésre — A Közgazdasági Szemle májusi számában jelent meg fenti cimen egy hosszabb értekezés, O. N. L. mezőgazda­sági kamarai igazgató tollából. Hogy erre itt most pár sorban válaszolunk —• célunk semmiesetre sem vitának a provokálása — annak kizárólag oka az, hogy rámutassunk némely tudománytalanságra, ami helyet kaphatott a Tu­dományos Akadémia támogatásával megjelenő tudományos folyóratban. A cikk maga úgyszólván vádiratnak készült az eddigi pénzügyi és mezőgazdasági kormányzat politi­kája ellen és ezeknek a súlyos mulasztásait rójja fel olda­lakon keresztül. Tizennégy év eredményeit, bírálja el há­rom-iiégj-százéves történelem alapján, teljes egyéni beállí­tásban. Az egyéni beállítottság egyoldalú, szigorúan ra­gaszkodik a gazdakamarai íróasztal ismerte problémákhoz, azon túl nem is akar látni, nem is akar semmit sem mér­legelni és nem is megy túl a vidéki vicinális nézőpont látókörén. Nem tudjuk, hogy milyen eszközökkel méri ez a ko­moly lap a hozzá beérkező anyagot, de mégis csak kigyom­lálhatná az ilyen értekezésekből azokat a naivitásokat, amik egyrészt nem válnak díszére a lap nívójának, más­részt pedig, ha már ép annak a társulatnak, amelynek ez a hivatalos lapja, az elnöke hivatkozott egyik beszédében arra, hogy ma már a közgazdasági tudomány exact tudo­mánynak számít, miért nem alkalmazzák az exact tudomá­nyokat megillető köteles objektivitást. így például a legfőbb hibájául rójjuk fel a cikknek azt, hogy mai szemmel méri a problémát és nemi veszi te­kintetbe egyáltalán azt, hogy 1918 előtt más volt az ország mezőgazdasági helyzete földrajzilag is és politikai­lag is, e hogy ha a mai helyzetet nézzük, akkor nem pro­jektálhatunk teljes mértékben a mai helyzet szerint, mert — eltekintve most a sovinizmust, vagy egyéb hazafias ér­zéseké, csupán gazdaságilag néz>ve — ez feltétlenül bizo­nyos jogfeladást is jelent az elrablott területeket illető­leg. Közelfekvő példát tudunk erre felhozni: az új magán­jog kodifikációját. Még 1915-ben került először a parla­ment elé az új magyar magánjognak a törvényjavaslata, ami az akkori idők más fontosabb kérdései miatt lekerült a napirendről. Utoljára 1928-ban került ismét ez a kérdés a ház elé és újra csak javaslat maradt, több okból. Egy­részt a súlyos gazdasági válság sürgősebb megoldásra váró problémákat vetett fel, mászrészt pedig sokan bizonyos jogfeladáet láttak abban, ha megalkotjuk a mai kor új magánjogi törvényét, a mai Csonkaország rsézére. Annak ellenére, hogy ez már régesrég megérett a kodifikációra, sőt az utódállamok jogegységesítő törekvései a magánjog azonosságán rést ütöttek, nagy egészében azonban a ma­gánjog a régi politikai határokon belül még osztatlan és egységes jogterületet jelent. Az új magánjogi kódex azon­ban ezzel szemben a csonka ország szűkreszabott földrajzi területére szorulna vissza és megindítaná ezzel azt a lassú elhidegülési folyamatot, amit úgyis minden eszközzel igye­keznek az utódállamok a megszállott területeken keresz­tülvinni, s az új magánjogi kódex hozzájárulna a testi so­rompóknál sokkal károsabb lelki sorompók kialakulására. Márpedig ezeket az összekötő szálakat nem elszakítani, ha­nem igenis szorosabbá kell tenni, ez a csonka ország fel­adata az elszakított magyarsággal szemben. Vagyis, ha mindazt — tegyük fel a legjobbkat, el­fogadva cikkírónak minden szemrehányását jogosnak, ha­bár ebben sem értünk vele egyet, — a pénzügyi és mező­gazdasági kormányzat rövid 14 év alatt megvalósította volna, amit cikkíró felvet, akkor az a szó szoros értelmé­ben úgyszólván végleges berendezkedést jelentett volna a mai területen, olyannyira, hogy ezek után felvetve a re­Vizió kérdését, az utódáJlamok magyarjai joggal idegen­kednének ettől, mondván, hogy nekik nálunk mezőgazda­ságilag semmi keresnivalójuk nincs. S akkor nem beezé­lük arról, hogy olyan organikus változtatásokat 14 év alatt megvalósítani nem is lehet. (Nem védjük a mező­gazdaság minisztereit, hiszen előfordult egyik régebbi föld­mivelésügyi miniszterünkkel az az eset, hogy egy bizott­sági ülésen, amikor az egyik szónok a George-izmusról beszélt, akkor a miniszter a titkárához' hajolt és megkér­dezte tőle, hogy mi a georgeizmus? Állítólag a titkára erre vállat vont, mint aki ezzel jelzi, hogy ő 6em tudja. Nem szabály, hogy egy földmívelésügyi miniszternek kell tudnia valamit arról a bizonyos Henry George-ról, de semmiesetre sem árt!) Nem osztjuk cikkírónak azt az állítását, hogy nálunk minden az iparért történt az utóbbi években és a mező­gazdasággal a kormányzatok nem törődtek. Az a része pe­dig, amely olyan, a mezőgazdaságot előmozdító törvény megalkotását sürgeti, mint amilyenek voltak az iparpáor­toló törvények, csak naivitás lehet. Tudnia kellene ugyan­is, hogy az egyes iparágak itthoni megteremtéséhez nyúj­tott kedvezmények csak igen csekély részét alkotják an­nak a nagy tőkeszükségletnek, ami egy-egy ilyen iparág felépítéséhez szükséges, amíg egy-egy ilyen gyártási ága­zat rentabilissé válik. Nem szólva arról, hogy az iparvé­delemnek ilyenirányú meghonosítása sok esetben idegen tőke importját célozta, ami a legtöbbször be is következett. Vagy idézzük számszerűleg azt a tételt, amit jelezne az a szám, hogy a gazdavédelmi rendeletek, illetve a védettség milyen nagy összegű ipari követelést fagyasztott be ná­lunk? Vagy vitát rendezzünk abban az irányban, mit je­lentene egy olyan vámpolitika, ahol minnél többet juttat­nánk a külföldnek munkabér- és vállalkozói nyereség cí­mén a behozott árukért? Ennek a mezőgazdaság semmikép sem látná a hasznát. Ha Széchenyi Istvántól Baross Gábo­rig akadtak nagy férfiak, akik szükségesnek tartották és meghonosították az iparosodási politikát, talán mégÍ6 volt ennek valamelyes gazdasági és politikai jogosultsága. De nem vitázni akarunk, csak néhány pontban rá­mutatni arra, hogy mi a valóság és mi a demagógia. Rá­mutatni arra, hogy tudományos folyóiratba miként kerül­het bele egyoldalú, akaratosan egyoldalúan beállított ten­132

Next

/
Thumbnails
Contents