Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1934 / 15-16. szám
CSak két politikust: Hindenburg ezredest és Meissner államtitkárt, akiket szintén itthagyott, akkor előreveti árnyékát az, hogy sok belső küzdelemre van kilátása Németországnak. Erre alkalmassá teszi a gazdasági leromlás is a talajt. Az utóbbi hónapok eseményei annyira lekötötték Hitlert, hogy nem tudott foglalkozni annak a szorító izoláltságnak a feloldásán sem, amellyel a külföldi nagyhatalmak sorakoztak fel országa ellen, de amiből feltétlenül van kivezető út is, többek között visszatérés Genfbe, továbbá folytatni Mussolinivá megkezdett eszmecseréket. Mihelyt erre is tud időt szakítani, akkor enyhülni fog a gazdasági válság is. Ezzel párhuzamosan halad majd annak a megérdemelt, jogosult pozíciójának a visszaszerzése is, ami Németországot jogosan megilleti a négyhatalmi együttesben. Németország nélkül nincs és nem is lehet békés gazdasági újjáépítés Európában. 2. ISMÉT A TYLER-JELENTÉS. Az előkelő idegen komolyan veszi hivatását és megbízatáshoz híven minden negyedévben jelentkezik, mintegy figyelmeztetve a nagyon optimista lelkeket, hogy nem kell olyan nagyon örülni, mert a látszat csal és nem is megy olyan jól nekünk. A népszövetségi megbízott úr elvitathatatlanul nagyon komoly tanulmányokat folytat nálunk és igen tiszta gazdasági áttekintése van mindenről. Csak szigorúan regisztrál, tényeket állapít meg és rövid prognózist próbál mondani, mintegy levonva a következtetéseket az 'átvizsgált anyagból. Tagadhatatlan, hogy szükség van nálunk az ilyen nézőpontra is, amit nem befolyásol politika, sem egyes érdekcsoportok nyilt, vagy titkos vágyai, sőt a hazafiasság sem fűti, vagy hűti mondanivalóit. Semmikép sincs igazuk azoknak, akik esetleg rossznéven veszik Tylertől egynémely megállapításainak a közzétételét. Ami legutóbbi jelentéséből megszívlelendő: hogy a mezőgazdaság helyzete, annak ellenére, hogy az értékesítési lehetőségek a multévihez viszonyítva, duplájáira emelkedtek, nem javult. Ezzel igazán nem kell vitába szállnunk, sajnos ez így van. Ezért igaza van abban is, ha szükségesnek véli a mezőgazdasági adósságok definitív rendezését is:. A gazdavédelmi rendelkezések kiegészitésekép dűlőre kell vinni végre már a mezőgazdasági egyességek rég húzódó ügyét is. Amíg ez nem történik meg, addig nem fog javulás mutatkozni nagy általánosságban a mezőgazdaság helyzetében, dacára annak, hogy az export is, meg a gabonaárak is emelkedtek. Másik megállapítása szigorúan ítél az ipar felett. Nézete szerint, amit ugyan nem említ meg kifejezetten, csak 6ejtet, az ipari áraknak esni kellett volna közben. Ez kissé elképzelhetetlen emelkedő gabonaárak mellett, de mindenesetre ha ez a kettő egyszerre történt volna, már mint a gabonaárak emelkedése és az ipari cikkek árainak süllyedése, akkor 6okkal kisebb lett volna az u. n. agrárolló. De elképzelhetetlen ez addig, amíg az adózás és a devizagazdálkodás mai módja nem változik meg. Ez azi útja annak, hogy a felfokozott közterhek végül is a mezőgazdaság rentabilitásán mutatkozik meg. Ezzel kapcsolatban említi meg Tyler, hogy a búzán kívül gondoskodni kellett volna az élőállatkivitel emeléséről is. Hát bizony ez nagy baja gazdasági életünknek. Az állattenyésztés az export szempontjából visszafejlődést mutat. Ami pedig ezen a téren történt az utóbbi évben, annak nagyrésze a szokássá vált kompenzációs alapon történt, amivel együttjár, hogy árban nem érték el termelőink azt a hasznot, ami segítene rajtuk. Ez áll az egyik oldalon, ugyanakkor pedig a másik oldal mérlege: nem kaptunk érte devizát, amiért aztán a devizagzadálkodás bajai mutatkoznak. Az ország adósságai pedig úgy fejlődtek, hogy amíg a hosszúlejáratú tartozások összege csökkent a dollár és font árfolyamesése révén, ez nem mutatkozik végeredményben reálisan a közmérleg szempontjából, miután ugyanakkor a súlyosabb rövidlejáratii belső adósságok eelkedtek. A devizagazdálkodásban nincs javulás és állandó devizahiányaink miatt nem kezdődhetik meg még ma sem a külföldi tartozások fizetése, hanem továbbra is a transzfer gazdálkodást kell folytatni. Egész terészetes, hogy álláspontunk ebben aztán teljesen eltér a népszövetségi megbízottétól, miután szerintünk ez már nagyon megérett az egyességi rendezésre, Űgy véljük, hogy ennek is el fog érkezni az ideje . . . 3. OTI ÉS MABI. Csak a házvásárlásokkal kapcsolatban kell megemlékeznünk erről a két intézményről. Nagy a mozgalom abban az irányban, hogy ehhez a két biztositóhoz befolyó biztosítási díjak úgy helyeztessenek el gyümölcsözően, hogy a gazdasági életből kivont összegek újra visszapumpáltassanak egészséges módon a gazdasági élet vérkeringésében. Nehéz igazságot tenni most ebben a térdében, mert ismét — uborkaszezon lévén, anyagról kell gondoskodni, — a demagógia lépett közbe és igyekszik felkavarni a dolgokat. Lényegében az a helyzet, hogy az OTI és MABI sem folytathat más üzletpolitikát, mint bármelyik magánbiztosítóvállalat. Márpedig ezeknél az óvatosság azt írja elő, hogy a díjtartalékok úgy helyeztessenek el, hogy a legjobb, legóvatosabb számítás szerint is — ahogy ma lehet előre reálisan számítani — a biztosító intézet elérje a legjobb gyümölcsöztetést, azonkívül ne szenvedjen a mobilitás szempontjából sem, miután a biztosítási üzlet állandó rizikóvállalással jár. Ezért a dijakból összegyűlt tőkéket egyrészt ingatlanokba, amelyek kamatozást is biztosítanak, valamint értékemelkedésre is kilátás van, továbbá értékpapírokba és egyéb készpénakihelyezésekbe szokták fektetni. Ha már most bizonyos csoportoknak az a kívánságuk, hogy házvételek esetén inkább újakat kell építeni, mint már meglévőket megvenni, ebben az ő szempontjukból teljesen igazuk van, igazuk van abból a szempontból is, hogy az új építkezések meglehetősen táplálják az egyes ipari foglalkozásokat és csökkentik a munkanélküliséget. Azonban arra is kell gondolni, hogy nem olyan egyszerű ma új építkezésekbe kezdeni. Elsősorban is a pénzügyi kormányzat házadómentességi rendelkezései csak bizonyos területeken engedélyezik a hosszabb adómentességet, amely helyeken esetleg nem is olyan rentábilis az építkezés. Azonkívül más rizikó is jár az építkezésekkel, ezt mindenki tudja, de legfőkép azok, akik ezt a legjobban sürgetik. Egy-egy ilyen építkezés meglehetős munkát ró az olyan nagy adminisztrációval és sok intézkedésű retortákkal rendelkező testületre, mint amilyen az OTI és a MABI, mindezek nem rendelkeznek azzal a kívánatos fürgeséggel, élelmes körültekintéssel, mint a magánvállalatok, ami tu130