Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 13-14. szám - A szociális gazdasági rend. 2. [r.]

kellene alakítani, akik tanulmányozva a helyi viszonyokat, valamint a meglévő áramszolgáltató vállalatok kalkulációját és ennek alapját, tennének indítványokat a közgyűlésnek a további teendőkről. Hihetetlen magas árakkal dolgoznak még ma is a vállalatok, amik akadályai annak, hogy növeljék a forgalmat és terjeszkedjenek hálózatukban. Remélhetőleg az új törvény nagyban segítségére lesz közületeinknek, hogy ebben a tekintetben is a haladás útjára lépjenek, s növelni fogja az új vállalkozási kedvet is. A BELÜGYMINISZTER AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGRŐL. Igen jelentős kihatású döntést hozott a belüg5'miniszter a törvényhatósági bizottsági tagok összeférhetetlenségének a kérdésében. Ugyanis Győr város felterjesztésében összeférhetetlenségi szabályrendeletét úgy változtatta meg, hogy az olyan bizottsági tag, aki nyilvános versenytárgyalás alapján a várostól rendelést kap, az összeférhetetlenségbe kerül és ezt meg ikell szüntetnie: vagy a munkáról, vagy bizottsági tagságáról mond le. Annyiban jelentős ez a szigorítás, mert köztudomású, hogy a közéletben résztvevő, különösen vidéki kereskedők és iparosok száma elég jelentékeny és ezzel elejét akarják venni annak, hogy a közéleti szereplés ne lehessen előny valamely munka, vagy szállítás elérésére. Sajnos, arról aztán nem lebet majd gondoskodni, hogy ezt ne játsszák ki esetleg a „stróman" rendszerrel, de mindenképen helyeselhető a belügyminiszter szigorítása ezen a téren. Ez is egyik alapja lesz annak, hogy a közületi költségvetések egyensúlya, ha ceak kis mértékben is, helyreálljon. Ne vezessen némelyeket a közszereplésre az, hogy abból előnyei származhatnak. Valamint megszűnik azj a bizonyos nyomás, mit a közigazgatás tisztviselőire tudtak kifejteni sok esetben a saját érdekükben. Reméljük, hogy ez a szigorítás az összes törvényhatóságoknál keresztülvezettetik az összeférhetetlenségi szabályrendeletben. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK. A sok megoldásra váró reformok közül legsürgősebb lenne a vidéki közületek financiális ügyeinek egységes rendezése, a községi háztartások egyensúlybahozatala, valamint az adózási rendszer egyszerűsítétse, közigazgatásilag való végleges rendezése. Nem kevésbé fontos szerepe volna a bürokráciának leegyszerűsítése, a községi és állami szervek együttműködésének a mai viszonyoknak megfelelő rendezése. Remélj ük, hogy az őszi parlamenti munka megindulásakor sor kerül ezekre a rég függőben lévő reformokra is. A pénzügyminisztériumban már rég folyik a munka az adózási rendszer megreformálását illetőleg, amelynek a megvalósítása nem késhet soká. A szociális gazdasági rend*) Iria: BiKKAL DÉNES dr. n. Nem találjuk igazolva azt a másik közkedvelt s útonútszélen felhozott érvet sem, hogy az iparpártolás tulajdonképen munkáskezek pártolása. E kételyünket egy példávol akarjuk csak alátámasztani. Egy budapesti cipőgyár külföldről akart behozni 20 pengő értékű cipőringlit. Négy pengős okmánybélyeggel ellátott kérvényben devizát kért, illetőleg behozatali engedélyt. Az illetékes helyen a kérelmet azzal utasították el, hogy itt meg itt van egy magyar üzem, amely „cipőringlik" gyártására berendezkedett. A cipőgyáros kénytelen volt a megnevezett hazai üzemhez fordulni, amely a devizanehézségek és védővámok bástyája mögött — ugyanazon mennyiségért — 72 pengőt kért el. Vájjon a mindössze két munkást alkalmazó „üzem" védelembe vételével nem veszélyeztetjük-e háromezer iparosnak exisztenciáját azzal, hogy részükre lehetetlenné tesszük a versenyképes olcsó termelést? Végeredményben tehát megállapíthatjuk azt, hogy 3 kapitalista gazdasági rendben melegágyi növényként kezeit ipar erőtlen, beteges s az első szélrohamra könnyen összeesik. Másrészt a zárt falak közt könnyen kifejlődik olyan ipar, melynek semmiképen sem kedvező az a klíma, amelyben szeretnék lábraállítani s így tőkék, munkaenerg'a ccryaránt kárbavesznek. Mindezenfelül még a sok iparpártolással elértük már azt, hogy immár nincs szükség arra, hogy az ipar tovább duzzadjon, nagyobb gondot okoz az a kérdés, hogy az ipar termeivényeit hol és hogyan helyezze el. Mindezekért indokolt az, hogy a kapitalista gazdasági rendben alkalmazott termelési politika mezejéről a kormányok letérjenek, bízzák a termelés sorsát a tőkére, az észre, a technika vívmányaira s mielőbb térjenekát a szociális gazdasági rend alapelveként követelt fogyasztási politika üzésére. Mert a helyesen alkalmazott fogyasztási politika fogja a legbiztosabb vevőkört szállítani az ipari termelés részére s ezzel bebizonyítja, hogy nem iparellenes, hanem a szó legnemesebb értelmében iparpártoló rendszer. A szociális gazdasági rend azzal, hogy megszünteti a kiváltságos helyzeteket az egészségtelen védelmi rendeleteket, hogy nem kedveskedik a termelésnek azzal, hogy a kartelárak stabilitásához néma, avagy hangos beleegyezését adja, a kitartott üvegházi ipar helyébe a tömegek szükségleteit kielégíteni igyelcvö, becsületesen dolgozó, sok munkáskéznek kenyeret adó, a világverseny szelét kiálló, férfias ipart ültet. Nem tartanok teljesnek a szociális állam rövidre fogott ismertetését, ha néhány szóval nem térnénk ki a mezőgazdaság helyzetére is a szociális állam keretén belül. A kérdést csak akkor tudjuk helyesen megoldani, ha nyiltan szemébe merünk nézni egy adottságnak, egy ténynek. Ez a tény pedig az, hogy a racionalizálás, a többter*) Részlet szerzőnek e címen megjelent könyvéből. 127