Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 13-14. szám - Az Elektromos- és Gázművek egyesítése

Amíg a gázmüvek az Ipari Munkaszervező Intézettől kizárólag a propaganda költségeire a tanács engedélyével 1933-ban 500.000 pengős kölcsönt vett fel, amiből az év végéig 425.457.32 pengőt el is költött, addig az Elektromos-müvek egész évi propaganda-költsége 45.373.22 pengővel szerepel a mérlegben. Tehát a Gázmüvek ilyenirányú akciója tízszerese volt az Elektromosmüveknek. Mindezektől eltekintve is érthetetlen az az üzemvezetési politika, amelynél egyik oldalon a legnagyobb erőfeszítés történik — és erre külön félmillió pengős adósságot csinálnak — hogy a fogyasztást emeljék, ugyanakkor a legnagyobb nehézségekkel küzdenek a nyersanyag beszerzésénél. Sőt már évek óta látják, tudják, hogy a külföldi szén behozatala elé milyen óriási nehézségek torlódnak, közben súlyos áldozatokat hoznak a földgázkutatástól kezdve egész a magyar szénnek használhatóvá tételének kísérletezésével, csakhogy elhárítsák a behozatali nehézségeket, ugyanakkor jelentésükben a következő mondat szerepel: „Igen nagy jelentősége van ezen akciónknak abból a szempontból is, hogy az újonnan létesített gázberendezésekkel megelőztünk, vagy kiszorítottunk más energiaszolgáltatásokat . . ." Ezt az indokolást olvashatjuk a felhasznált félmillió pengős propaganda-költségnél. Ez a kiszorított más „energiaszolgáltatás" pedig csakis az elektromos-szolgáltatás lehet. Ez bizony kissé humoros. De nem is titkolják, mert jelentésük másik részén a következő klasszikus kitétel olvasható: „Az 1932. évi zárszámadást kísérő jelentésünkben rámutattunk arra, hogy az Elektromos-müvek háztartási áram-propagandája keresztezi a Gázmüvek hasonló propagandaakcióját, amiből nemcsak a két üzemre, hanem főként a főváros háztartására is (?) hátrányok származhatnak. Ezt a kérdést beható vizsgálat és tanulmány tárgyává tettük és erre vonatkozó javaslatunkat a polgármester úr elé terjesztettük. A két üzem között történtek ugyan bizonyos elvi megállapodások a verseny (.'?) kiküszöbölése érdekében, azonban ez a probléma véglegesen rendezve még nincsen, miért is szükségesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben úgy az érdekelt üzemeket, mint a fővárost kielégítő megoldás történjék". (!!) A tárgyilagos bíráló, aki a két üzemnek a jelentését átolvassa, aki egyben tisztában van az ország és a főváros gazdasági helyzetével, az kétségtelenül a legnagyobb zavarba jön, ha a fentidézett mondatokat elolvassa. Több okból jön zavarba. Először is nem tudja megérteni, hogy miként versenyezhet egymással két ilyen fontos közüzem, másodszor, miért nem olvasható sehol sem a szegény fogyasztó érdekének a védelme, harmadszor pedig miként lehet az, hogy a Gázmüvek vezetője öncélú üzemvezetést akar mindenáron, még a legsúlyosabb áldozatokkal is kreálni, amely úgyszólván negligálja a szűkebb fogyasztó-polgárok érdekeit, valamint további hatásában egyenesen kárára van az egész ország gazdaságpolitikájának. Érthetetlenné válik az objektív bíráló előtt az is, hogy miért kell a gáztermelés céljaira súlyos áldozatokkal a Ruhr-vidékről, v'agy Anatoliából szenet importálni, amikor rendelkezik az ország olyan energiaszolgáltatásokkal, amelyeket ép a Gázmüvek akar mindenáron megelőzni és kiszorítani, amely energiaszolgáltatások sokkal olcsóbbak, közhasznosabbak, modernebbek és mindazt a célt sokkal jobban el tudják látni, amelyet a gázszolgáltatás. Érthetetlen, hogy ennek az üzemi politikának akadtak istápolói a városházán. Annak az üzemi politikának, amely például a fellépő anyagbeszerzési nehézségekkel szemben még olyan áldozatokat is kész volt hozni, hogy a kimondottan szociális célokat szolgáló tartalékaiból hasított ki fedezetet a ,,szénfelárakra", valamint a transzferálásnál fellépő ártöbbletre. így a jelentésükben szerepeltetett 360.261.37 pengönyi szénfelártartalék 80%-át a munkáslakások folytatólagos építési költségeiből hasította ki, mintegy 270.000 pengőt. Ezt az összeget tartalékolták a külföldi szén behozatala körül felmerült felárakra, késedelmi kamatokra. Sajnos, ilyen óriási áldozatokat nem szabadna hozni egy olyan dogmának a fenntartására, amit ma már a gázszolgáltatás jelent a köz szempontjából és jelent a községi háztartás részére, mint kétséges jövedelem. Amikor tehát előtérbe lép ismét a két üzem egyesítésének a problémája, akkor nem csupán azt kell figyelembevenni, hogy jelenleg és egyelőre belátható időn belül a külföldi szén behozatal leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, hogy ezek az erőszakos szénbeszerzési kísérletek sok esetben országos viszonylatban is erősen érintik az ország vámpolitikai céljait (példa erre a csehszlovák kereskedelmi egyezmény esete), hanem figyelembe kell venni azt is, hogy ennek az üzemnek a további ilyen gazdálkodása veszélyeztetik az invesztált kölcsöntőkéket. Enek a folytatása kétségen felül hozza pár év múlva magával azt, hogy ismét újabb és újabb kölcsönöket kell majd felvenni az üzem jelenlegi arányainak a zavartalan fenntartásához, akkor, amikor további olyan áldozatra kényszerítik a másik jólfundált, minden ízében rentábilis üzemet, az Elektromos-müveket, hogy ne fejlődjék és ne használja ki azokat az óriási gazdasági lehetőségeket, amelyek ma a villamos energia kihasználására fennállanak és fognak a jövőben még fokozottabban fennállani. Mert amikor az Elektromos-müvek mérlegében a tartalékalapok javadalmazása 2.983.64 pengővel szerepel, a Gázmüvek hasonló címen könyvelt 17.983.64 pengőjével szemben, akkor világos és nyilvánvaló, hogy ezt a két üzemet egyesíteni kell és csakis így menthető meg a Gázmüvekbe invesztált tőke anélkül, hogy újabb súlyos áldozatokat kelljen hozni a jövőben. Az elektromos energia kitermeléséné! a mai fejlett technika mellett 121