Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 13-14. szám - Az Elektromos- és Gázművek egyesítése

nem találkozunk olyan nehéz problémákkal, mint a gázszolgáltatásnál. Gazdaságpolitikai szempontból pedig elsőrendű érdekünk, hogy a külföldi szén behozatalára kimenő súlyos milliók itthon maradjanak, még akkor is, ha ezek nagyrésze az utóbbi időben divatossá vált „kompenzációs" formában történik, miután az ilyen tranzakciónál elmaradhatatlanul fellépő árdifferenciák és kamatkülönbözetek viselésével nem lehet a községi háztartást veszélyeztetni. Ha pedig áldozatokat oktrojálunk az Elektromos-müvekre, jelenleg abban a formában, hogy ne menjen le az árakkal, ne emelje a háztartások részére fogyasztását, ne terjeszkedjék azokon a körökön, ahol a gázszolgáltatást érintené, akkor inkább fordítsuk meg a dolgot és járuljon hozzá hasznából a gázmüvek kölcsöntórlesztéséhez, de terjessze ki propagandával termelését, emelje forgalmát az egész vonalon, kapcsoljon be újabb és újabb üzletágakat. Mindezt azonban — valamint az itt eddig fel nem említett problémákat — kizárólag a két üzem egyesítésével lehet egészségesen megoldani, amely megoldásnál tekintetbe jönne az energiaszolgáltatás jövője úgy a községi háztartás, valamint minden egyes adófizető polgár érdekeihez mérve. Számolni kell a kor adottságaival, a közeljövő gazdasági lehetőségeive! egyaránt. Sőt ezekre a lehetőségekre — ebben az esetben a villamos energiaszolgáltatás jövőjéről van szó — már előre lehet olyan terheket vállalni, amely terheket az egyesítés okozna. (Folytatjuk.) ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG. Az Elektromosműveknél az üzemigazgatóságba beválasztott két tagnál az összeférhetetlenség esete forog fenn. Ugyanis Bornemissza Géza a Hungária villamossági rt. igazgatója, akinek szakmai kvalitásai kétségen felül állanak, azonban tekintettel arra, hogy a Hungária villamossági összes részvényei a Salgótarjáni köszénbánya tulajdonában vannak és a Salgótarjáni kontingens szerint második legnagyobb szállítója az Elektromosmüveknek, kétségtelen az összeférhetetlenség. Éppen így a második igazgatósági tag, Haidegger Ernő dr., a Magyar Villamosművek Országos Szövetségének az igazgatója, már pedig ennek a szövetségnek a fenntartási költségeihez az Elektromos-művek évente mintegy 20.000 pengővel járul hozzá, szintén kézenfekvő az összeférhetetlenség. Amidőn ezt a két körülményt regisztráljuk, semmikép sem vonjuk kétségbe a fenntemlített két úriember abszolút jóhiszeműségét, intaktságát, valamint szakmai tudását, azonban — véleményünk szerint — még a halvány látszatát is kerülni kell annak, hogy az összeférhetetlenség vádja érhesse valamelyik üzembe delegált, vagy kinevezett igazgatósági tagot. DEMAGÓGIA ÉS VALÓSÁG. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által vezetett közüzemi h?rc az utolsó évben mintha alábbhagyott volna, az 1933-as év második felében kis szélcsend állott be. Nem érdektelen ezzel kapcsolatban pár statisztikai adatot közölni, még pedig összevetve a főváros legjobban támadott üzemének, a Élelmiszerárusító üzemnek jelentéséből való adatokat a Kereskedelmi és Iparkamara ugyancsak 1933. évi jelentésével. Ezek szerint a húsfeldolgozó ipar helyzete, pár kiragadott szám szerint csupán, a következőképpen alakult: a levágott és Budapesten maradt marha 43.011 drb. sertés 289.000 q ugyanekkor a Községi Élelmiszerárusító üzem ebből saját céljaira felhasznált: 2539 drb marhát és 14.355 q sertést, vagy a másik oldalon az 1933. évben Budapesten új üzletnyitás volt a hentesiparban 173, a mészárosiparban pedig 169. Törlés volt a hentesiparban 149, a mészárosiparban 148. Hol marad tehát akkor az a sokat hangoztatott éles verseny, amikor a főváros húsforgalmában a közüzem alig 5, illetve 6% arányban vesz részt. S ez az arány elegendő ahhoz, hogy igenis kifejthesse árnivelláló hatását az egyik oldalon és a másik oldalon pedig nem befolyásolja az ipar fejlődését, ha azt a gazdasági viszonyok is alátámasztják. Ezek a kiragadott számok csak igazolják azt, hogy mi a valóság és mi a demagógia . 122