Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 13-14. szám

NAPIRENDEN VAN: 1. Németország és — mi 2. A telepítés és az egyke 5_ A kézműves-kamara í. NÉMETORSZÁG ÉS — MI. Most eltekintve attól, hogy a június 30-iki németországi események miként kommentáltattak akár a külföldi, akár az egyes magyarországi sajtóorgánumokban, fontos tényeket kell leszögeznünk. El kell tekintenünk attól is, hogy kinek milyen a politikai felfogása, vagy meggyőződése, sőt el kell tekintenünk attól is, hogy igaza volt-e, vagy lesz-e Hitlernek, — sőt el kell tekintenünk attól is, hogy a társadalmi jogfejlődés nem ismeri a führeri-jogforrást — szóval mindez nem fontos. Előttünk csak egy dolog állhat tényként: 65 millió német lélek. Tényként kell előttünk állani annak, hogy Németországban 65 millió lélek él és Magyarországnak fontos gazdasági érdekei úgy kívánják, hogy kalkuláljon ezzel a 65 millió lélekkel. Ha a történelem tanulsága azt mutatja, hogy amíg Briand élt, addig ő volt a francia külpolitika, most pedig Barthou, de azért Franciaország volt és lesz is, épp így Hitler nem feltétlenül jelenti örökké — Németországot. Hitler és politikája Németország belügye, ezt majd elintézik ők maguk egymás között, nekünk ehhez semmi közünk nincs és nem is kell, hogy legyen közünk. Hogy Hitler alkalmaz-e alkotmányos eszközöket — mi felfogásunk szerint való alkotmányos eszközöket — ez lényegtelen abból a szempontból, hogy milyen legyen a mi viszonyunk Németországhoz, miután nekünk, ismételjük, csak az a 65 imillió német lélek a fontos. Az aztán megint más kérdés, hogy büszkén, örömmel és boldogan állapítják meg nálunk világnézleti különbség nélkül, hogy Gömbös Gyula, a magyar „führer" milyen zseniálisan viszi az ország ügyeit, hogy milyen törhetetlenül ragaszkodik az alkotmányosság eszközeihez, milyen maradéktalanul sugározza ki egész egyénisége a nagy magyar elődeinek, a nagy alkotó kormányelnökök legendás konstruktivitását. A magyar talajból fakadt az ő elhivatottsága, abból a magyar talajból, amely sohsem ismert olyan eszközöket, amelyek használata, ép most a németországi események folytán, sokak előtt visszatetszést keltett. Ez legfeljebb csak arra volt jó a mi szempontunkból, hogy meg tudjuk becsülni és értékelni azt, ami nálunk van és csökkentse egyes oldalakon az úgyszólván „hivatásszerű" antagonizmust. Nekünk tehát tiltakoznunk kell az ellen, hogy Németországhoz való viszonyunk aszerint alakuljon, hogy ott Hitler miként uralkodik, hanem kizárólag az kell, hogy megszabja viselkedésünket, hogy milyen gazdasági érdekeink fűződnek ehhez a viszonyhoz. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mi a 65 milliós német nemzettel áltunk szemben és nem pedig ennek a népnek belpolitikájával. A gazdasági érdekek pedig azt diktálják, hogy igenis Németországra nekünk nagy szükségünk van és lesz is a jövőben. Mert ha azt olvassuk, hogy ott be akarják vezetni az élelmiszereknek jegyre való árusítását, akkor nekünk ott a 65 milliós német népnél kötelességeink vannak, amely kötelesség, egyben fennáll saját magunkkal szemben is — lévén elsőrangú gazdasági érdekről szó. Meg aztán nem szabad elfelejteni, hogy különösen az utóbbi hetek külpolitikai machinációi milyen erősen, maradék nélkül beleszorítottak bennünket gazdaságilag és szinte lelekileg is abba a KözépEurópába, amit ma Németország, Ausztria és Olaszország jelképez a mi részünkre. Abból a Barthou-fé\e vasgyűrűből álmodhatunk francia, vagy angol orientációról, de a realitást ma részünkre mégis Németország jelenti. Ezért nem kell azon csodálkozni, ha hivatalos köreink nem akarnak Németország napi belügyeivel foglalkozni és inkább szimpátia érződik ki azzal a nemzettel szemben, amely ma is nagy megpróbáltatáson megy keresztül. 117