Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 11-12. szám - A szociális gazdasági rend

A szociális gazdasági rencT Irta: BIKKAL DÉNES dr. A kapitalista gazdasági rendbon minden a Tőke körül forgott, a szociális gazdasági rendben mindennek az Ember körül kell forognia — ebből a fő elvből az következik, hogy a kormányoknak meg kell változtatniok a tökevédelmi intékedéseiket s logikusan, következetesen ki kell épiteníök az embervédelmi intézkedéseket. Minthogy pedig a tőke védelmi intézkedések pénzügyi és gazdaságpolitikai természetűek, elsősorban a szociális gazdasági rend kormányainak meg kell változtatni a már tarthatatlan pénzügyi és gazdaságpolitikai rendelkezéseket. Az embervédelmi rendelkezéseknél a kormányok részére szolgáló kiinduló pont sem lehet más, mint a munka biztosítása mindenki részére, s ennek előfeltétele képpen n szükséglet kielégítésének az előmozdítása a lehető legnagyobb skálán. A szociális gazdasági renden belül foganatosítandó kormányrendelkezéseknck e-zerint a következő irányban kell haladniok: 1. Le kell szállítani a kamatlábat. Erre azért van szükség, mert a kamat termelési költségtényező s ennélfogva olcsón csak alacsony kamat mellett lehet termelni. A gazdasági válságok történetéből is kitűnik, hogy a munkanélküliség akkor kezdett felszívódni, amikor a kamatláb már a legalacsonyabb pontra jutott. Addig ugyanis, míg a kamatláb magas, a tőke rest, mert munkanélkül, egyszerű kihelyezéssel is magas jövedelemre tud szert tenni. Ha a kamatláb alacsony, akkor a tőke már nem elégszik meg a kis kamatjövedelemmel, inkább hozzálát valamely vállalkozáshoz. A szociális gazdasági rend ezen egyszerű és világos tételével szemben a kapitalista gazdasági rend hívei a nagyközönség félrevezetésére a legtarthatatlanabb érvekkel jönnek, melyekkel a magas kamatláb fenntartását akarták maguknak biztosítani. Azt hirdetik, hogy a tőke elmenekül onnét, ahol nem találja meg az alacsony kamatláb miatt a számítását. Ezzel szemben a puszta tapasztalati tény az, hogy a tőke elmenekül azokból az országokból, ahol magas a kamatláb, mert ott helyzete bizonytalan, abban az országban belső gazdasági, politikai, pénzügyi bajok lehetnek. Láthatjuk napjainkban is, hogy a tőke Svájcba, Angliába menekül, ahol pedig a kamatláb ritkán emelkedik a 2% fölé. Valljuk meg nyíltan, hogy a magas kamatláb arra jó, hogy azokból magas bankelnöki és bankvezéri jövedelmeket lehessen biztosítani. 2. Fokozatosan le kell szállítani a fogyasztási adókat és pedig elsősorban azokat, melyek az úgynevezett szociális cikkeket terhelik. E cikkek: a gabona, a kenyér, a hűe, a liszt, a tej, a cukor és a szén. Ezeknek a cikkeknek a lehető legkedvezőbb feltételek mellett való beszerzését biztosítani kell a szociális gazdasági rendben, mert ezzel szolgáljuk a leghathatósabban az Ember, család, a gyermek védelmét. E szociális cikkeket sem boletákkal, sem fogyasztási adókkal, sem illetékekkel, sem titkos alapokhoz való hozzájárulással terhelni nem szabad, mert mindez merény') Réizlet szerzőnek e címen megjelent könyvéből. let a testvér, a gyermek, a felebarát, az emiber ellen. Krisztus kétszer ismételte meg a csodálatos kenyérosztást « ezzel bebizonyította azt, hogy e Földön bőségesen jut mindenki részére táplálék, csak le kell telepíteni a népet s hozzá kell fogni a népek emberségesebb élelmezéséhez. Az előbb említett szociális cikkek hatósági megolcsóbbitása után hozzá kell fogni a második csoportba tartozó (ruházati és építkezési) cikkek fokozatos tehermentesítéséhez mindennemű fogyasztási adó és illeték alól. 3. A hivatalos árdrágításnak a megszüntetését tovább kell azonban folytatni: az Ember védelmére le kell szállítani a közlekedési tarifát (személj- és árutarifát) le kell szállítani a villamos, gáz 6 egyéb közszolgáltatások egységárait. 4. Az állami árdrágítás megszüntetése után hozzá kell fogni a kormánynak a kartelek, trösztök, termelők árdrágításának a letöréséhez'. Ennek egyetlen, de százszázalékig hathátóe módja: a behozatali tilalmaknak és a védővámoknak a felfüggesztéséből áll. Jöjjünk azzal tisztába, hogy a kartelek és trösztök azért tudják diktálni a magas árakat, mert maguk részére a kapitalista gazdasági renden belül monopolisztikus helyzetet tudtak biztosítani. A kapitalista kormányok a tőkét védték, a tőke érdekében kiváltságokat nyújtottak, a szociális gazdasági rend kormányai senki részére sem biztosítanak kiváltságokat, hanem minden egyes embert egyformán védenek e mindenki részére a szükséglet kielégítést a legnagyobb fokon akarják lehetővé tenni. Ennélfogva nem tarthatják fenn azt a rendszert, mely távol tartotta az Embertől az. olcsó árut s rákényszeritelte arra, hogy drágán vásároljon. Külföldi verseny hiányában a védvám sáncaiból a termelő ugyanis olyan árt diktálhat, mellyel minden profit szomját kielégítheti, illetőleg amenynyit csak a jámbor fogyasztóból kipréselhet. A magas vámtarifa mellett ugyanis a belföldi termelő elmehet addig a határig, amennyibe kerül a szállítási költségekkel és a vámtétellel sújtott külföldi cikk ára. Ezek azok a tágas keretek, melyeken belül egy szerencsés iparlovag néhány éven belül milliomossá feltornázhatja magát. Amint megszüntetjük ezeket a kapitalista gazdasági rend 6Zülte behozatalt gátló rendelkezéseket, a kartelek kénytelenek lesznek áraikkal arra a színvonalra leszállni, amennyibe kerül a külöföldi áru. 5. Végül a kormánynak meg kell szüntetni a kapitalista gazdasági rendben meghonosodott azt a rendszert, mely polgár és polgár közt különbséget téve, kétféle árral dolgozik, kétféle mértékkel mér. Ért jük ezalatt az összes kiváltságokat, árkedvezményeket, melyek bizonyos hovatartozósággal járnak. A szociális gazdasági rendben minden egyes ember egyforma jógú, első osztályú polgára a fölcinek. E rendszer nem tűrheti meg azt, hogy az egyik ember 30%-os kedvezménnyel, a másik 50%-os kedvezménnyel látogathatja a színházat, a harmadik csak tiszteletjeggyel megy oda. E rendszerrel el lehet szoktatni az embereket a kultúra élvezetétől, el lehet őket távolítani a színházak környékéről. Az egész vonalon demokratikusan le kell szállítani az árakat, s ugyanakkor meg kell szüntetni a társadalmi élősködést, potyázást. A szociális gazdasági rend kormányának' első feladata lesz tehát kidolgozni a kamatláb leszállításának, a fogyasztási adók és illetékek fokozatos megszüntetésének, a vámok és behozatali tilalmak fokozatos felfüggesztésének tervét, az új szállítási tarifát, viteldíjakat, közüzemi díjak fokozatos mérséklésének tervét. A kiváltságos rendelkezéseket sorban megszünteti, egyszóval megragad minden eszközt, 114