Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - A mezőgazdasági cikkek árának javitása

gyasztásí képességnek folytonos fokozása a legelsőrendű és legközvetlenebb nemzetpolitikai cél. Ezt a nagy célt elérhetnénk a saját erőnkből, még pedig a társadalomnak egyetlen fillérnyi megterhelése nélkül. Nemzeti erővel kellene megindítani azt a nagy lendítő kereket, amely a munkaalkalmaknak nagy sokaságát teremti meg, a munkaalkalmaknak megteremtése által pedig sok pénzt hoz forgalomba. Mert az nem vitatható, hogy pénz, tehát forgalmi eszköz nélkül a forgalom élénksége fenn nem tartható, annál kevésbé fejleszthető. Holott pedig a fogyasztási képesség csupán a népességnek folytonos szaporodása miatt is folytonosan növekedik. A folyton növekedő fogyasztási képességnek szükségletei pedig csak a munkaalkalmaknak folytonos szaporításával, ezt pedig csak a hitelforrásnak folytonos bővítésével valósíthatjuk meg. A kiviteli politikával tehát a legbensőbb szerves kapcsolatban áll a belső fogyasztási képesség, a beruházás, a munka, a pénz, mint forgalmi eszköz és ezzel a nemzeti hitelforrás! (Folyt, köv.) KÖZGAZDASÁGI JEG Az áruházak kérdéséhez Irta: ILOVSZKY JÁNOS, a Baross Szövetség elnöke Az utóbbi évek súlyos gadasági válságában a magyar kiskereskedelmet külön csapásként sújtja az áruházak versenye. De nemcsak a kiskereskedelemnek, hanem a kisiparnak is érdeke, hogy az e téren fennálló áldatlan viszonyok megszűnjenek. Miután pedig a békés megoldás ezen a téren lehetetlenné vált, erre közel egy éve törekedtünk, így kétségtelen, hogy kormányintézkedéssel kell ezt a kérdést is rendezni. Kétségtelen, hogy az áruházi kérdés nemcsak a kereskedelemnek, iparnak, hanem a kereskedelemügyi kormányzatnak is gondot okoz. Előbbieknek az áldatlan, éles verseny miatt, utóbbinak pedig azért, mert el akarja kerülni, hogy beleavatkozzék az olyan nagyon védett szabadkereskedelem köreibe. Tekintettel azonban azokra a körülményekre, amelyek ebben a kérdésben napnál világosabban tűnnek a szemlélő elé, elkerülhetetlenné válik mégis a sürgős beavatkozás. így például kétség sem férhet ahhoz, hogy az áruházi rendszer hihetetlen károkat, exisztenciális.károkat okoz a kiskereskedelemnek és kisiparnak, ezen keresztül pedig az egész közületnek, miután a létalapjában megtámadott kiskereskedelmi és kisipari egyedek egyúttal adózó alanyok is, már pedig sohasem volt oly nagy szükség jói megalapozott, egészséges adózókra, mint éppen a mai súlyos gazdasági viszonyok között. Minél több és erősebb váll tartja a költségvetési pilléreket, annál könnyebb és biztosabb a költségvetés fedezetére szolgáló jövedelmek kimunkálása és elérhetése a pénzügyi kormányzat részéről. Az áruházi kérdés nem humanisztikus, legalább is nem ebből a szempontból kell felfogni, hanem kizárólag gazdasági szemszögből. Amikor tehát ezt a nézőpontot fogadjuk el, akkor — a tárgyilagosság kívánja meg — figyelemmel kell lenni egy másik rétegre is, még pedig a fogyasztókra. Sokan úgy vélik, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálja az áruházi formában megjelenő kereskedelem. Ez nagy tévedés. Tévedés pedig azért, mert az áruházi eladási technika bonyolult útvesztői semmikép sem szolgálják a fogyasztók érdekeit, hanem ép az ellenkező célt. A tájékozottak tisztán látják, hogy amidőn az egyik oldalon arra épül fel az eladás, hogy minél nagyobb tömeget vonjon magához, — erre szolgálnak a nagy garral hirdetett olcsó tömegcikkek, amelyeket nagy mennyiségben dobnak piacra, sokszor az általános áron alul, — de ugyanakkor az odavonzott tömeg olyan áruosztályokon hömpölyög keresztül, ahol sokszor a silányabb, de sokkal drágább áru iránt keltik fel a vásárlásra való hajlandóságot. Könnyű munka ez, hiszen már pszichikai folyamat a többi, mert a felébresztett vásárlási kedv, a találékony, ezer látványossággal szolgáló, sokszor külön előadások, divatrevük stb. felvonultatása könnyelmű vásárlókká változtatják át az érdeklődő látogatókat. A „nagy forgalom, kis haszon" elvét hangoztatják ezek az áruházi alakulatok, de mégsem ezen alapul kalkulációjuk. Hihetetlennek hangzik talán, de mégis így van, hogy pl. az adóztatásnál is sokkal előnyösebD helyzetben vannak, mint bármelyik kiskereskedő vagy kiiparos. Míg az áruházi kereskedelem hasznára tudja fordítani esetleges veszteségeit is, miután ezzel adóalapja csökken, — nem szólva arról, hogy saját helyiségében nem érzi a nagy házbér terhét, alkalmazottainak is általában kevesebbet fizet, — ugyanakkor a kisiparos és kiskereskedő a legtöbb esetben látszólagos bruttó forgalmának megfelelő becslés alapján adózik s ha több segédet tart, akkor abból az adókivető bizottság mindjárt üzletmenetének emelkedését következteti. Éppen így a kiskereskedő és kisiparos az évszakok szerint változó üzletmenet veszteségeit sem tudja kiheverni, tehát mindenképen hátrányos helyzetben van, közterhei változatlanul állandóan fennállanak, azoknak fizetése alól nem bújhat ki. Világos, hogy egyenlőtlen a verseny, ezt még jobban kimélyítik az egyes áruházi alakulatok egyéb machinációi, olyannyira, hogy a tisztességtelen verseny kritériumát is sok esetben kimeríthetik. Tehát nem indokolatlan, ha a gyengébb fél védelmet kér a kormánytól. A kereskedelmi miniszter nagy érdeklődést tanúsított e kérdéssel szemben és kilátásba helyezte, hogy rövid időn 75