Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - A mezőgazdasági cikkek árának javitása

belül intézkedést tesz ebben az irányban. Nem elszigetelt jelenséggel állunk szemben, miután külföldön már történtek ilyen irányú intézkedések, tehát ott is ugyanilyen kártékonyán érezték az áruházi verseny hatását az állam pénzügyi vitele szempontjából az olyannyira értékes kiskereskedelmi és ipari rétegek. A nagy tőkével dolgozó nagy vállalatok az utóbbi években fiókhálózat létesítésével okoznak nagy károkat ugyancsak ennek a rétegnek és a gyárvállalatok igyekezete is odairányult az utóbbi években, hogy teljesen kikapcsolják a közvetítő kiskereskedelmet. Hogy mit jelentenek ezek a köz szempontjából, ép az adóalapot véve alapul, példával kell illusztrálnom. így a fűszerkereskedői szakma, a főváros és a vidék adóalapjaiban több, mint három és fél milliót jelent, ezzel szemben az áruházak elenyésző összegeket, csupán néhány ezer pengőt jelentenek ugyanebből a szempontból, viszont a verseny által veszélyeztetik ennek a rétegnek majdnem 30 százalékát. S hol van még akkor a többi szakma, amelyeket éppen úgy sujt ez a káros szabad verseny. A hozzáértők előtt tisztán áll az is, hogy igen üdvös a fogyasztók szempontjából a szabadversen, de csak akkor, ha egyenlő erőkkel és egyformán tisztességes eszközökkel működnek. Amidőn a kisiparos és kiskereskedő teljes felelősséggel áll szemben vevőivel, ugyanakkor az áruházak láthatatlan tulajdonosai még ezt is negligálják a túlhajtott dobszóval, ami szintén csak a nagy tőkének adatott meg, mint lehetőség és ami elnémít minden panaszt és felelősséget. Tehát itt nem a szabadkereskedelem elvének a megbontásáról van szó, hanem enneA: az irányzatnak bizonyos káros kinövéseiről csupán. Amikor tehát ilyen kinövések vannak, amelyek a nemzet érdekeit veszélyeztetik végső konzekvenciákban, akkor egészen természetes, hogy az államnak kell regulatív úton beavatkozást eszközölnie. Az állam érdeke az, hogy védje, sőt szaporítsa az önálló kisexisztenciákat és ne engedje azokat elpusztulni bizonyos hamis elvekért, sokszor üres jelszavakért. A dunai hajózás. Most, hogy a kereskedelmi minisztériumiban átszervezés alatt áll az egész közlekeJésügy, igen aktuálissá válik a dunai hajózás kérdésének a gyökeres megoldása. Különben is a célkitűzés az, bogy egész közlekedésügyünkbe egységet vigyenek bele. A vasút, az autó és a hajó munkájának öasizhangbahozása, racionalizálása. Áll pedig ez elsősorban is abban a vonatkozásban, ahol az állam úgyis óriási áldozatokat hozott eddig is. Ilyen például a MFTR kérdése isi Ennek a régi hajózási vállalatnak évek hosszú során át nagy szubvenciókkal való támogatása nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, 6Ó't ellenkezőleg,. A mostani költségvetésben is 3,500.00 pengő szubvenció van beállítva a MFTR részére, horribilis összeg, amelynek oroszlánrésze, öaj'nos. iaze!mé|lyi kiadáísokra fordíttatik. Elérkezett végre is az ideje, hogy a kereskedelmi kormány erélyesen nyúljon bele ebbe a kérdésbe. Magának a hajózási vállalatnak a vezetésében is szükség van gyökeres változtatásra, meg kell szűnni a protekciós, régi uram-bátyám rendszernek és főleg át kell szervezni az adminisztrációját. Utóvégre nem lehet a mai időkben az állami szubvenciót arra felhasználni, hogy 76 egy-két embernek munkanélküli nagy jövedelmet biztosítson. Úgy tudjuk, bogy az új kereskedelmi államtitkár tervei között szerepel a hajózási közlekedés bevonása az államvasútak hálózatába és szervezetébe. Sürgősen meg kell ezt valósítani, miután szubvencióval nem éretett el az, amit szándékoztak. Fokozottabb szerep juthat itt a hajózásnak az idegenfoxgalom emelkedése folytán is, nem szólva a növekvő gabona-export lehetőségekről. A belső kölcsön terve. Sohasem volt jobb alkalom egy belső kölcsön kibocsátására, mint a jelenlegi gazdasági helyzet, amikor bizonyos általános optimizmus kezd úrrá lenni a lelkeken. Az előttünk álló külföldi példák is igazolják, hogy eredménnyel járt, sőt sok esetben nagymérvű túljegyzés állott be. Érdekes, hogy nálunk már rég ezóbakerült ez a terv, de eddig nem került szóba hivatalos helyen. Gazdasági köreink sem zárkóznának el ettől a tervtől, jólehet a bankok és egyéb érdekeltségek talán nem szimpatizálnak ezzel, miután bizonyos tőkeelvonásokat eredményezne1, pláne, ha a kibocsátási feltételek kedvezőek, kecsegtetőek lennének. "Ügy gondoljuk, hogy ez az utóbbi egyrészt az oka is annak, hogy a koirmány még nem lépett a nyilvánosság elé erre vonatkozó szándékával. Ugyanis az ausztriai példát véve alapul, feltétlenül szükséges lenne*, mondjuk, a hadikölejsönkötviéfnyek bizonyos százalókban való bevonására ebből az alkalomból. Ez az egyik oldala azi éremnek. A másik pedig az, hogy a pénzügyi kormányzat felfogása szerint a költségvetés hiányának a pótlására nem alkalmas egy belső kölcsön, illetve nyereménykölcsön, viszont beruházási politikát jelenleg nem akar csinálni. Nagyobb beruházásokra, közmunkák megindítására pedig szintén nem tartják alkalmasnak a belső nyeroménykölosön formáját. Van ennek is valamelyes alapja, miután a mult példái nem biztatók ebből a szempontból. S mégis sohaisem volt ilyen alkalmas időpont egy jól kidolgozott begyujtási program kidolgozására, megvalósítsára belső kölcsön felvételének a segítségével. A költségvetési vita leziátrása után sor kerülhetne erre is és az ősz beköszöntésekor imár kivitelre is kerülhetne. Nagyban segítségünkre lehetne ez a téli munkanélküliség csökkentésében. Vállalati mérlegek. A bankmérlegek után programszerűen kerülnek nyilvánosságra nagyobb vállalataink mérlegei is. Természetesen ezek is az összezsugorodás képét tükrözik és várják a konjunktúra javulását. Azok a vállalatok, amelyek valamely nagybankuk érdekkörébe tartoznak, teljes egészében a patronizáló bank gondos üzletvezetését vették át, teljesen ennek megfelelően történnek a tartalékolások, leírások és történik a hitelpolitikájuk. A nyilt és titkos tartalékolások politikája eddig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, miután az évek óta tartó dekonjunktúra ellenére is meglehetős ellentállást tudtak kifejteni. Ma már, amikor az egész vonalon az áregyezmények úgyszólván illuzóriussá tették a szabad verseny elvét, nem is törekszenek az üzleti volumen emelésére, hanem a keretek szűkítése mellett minden igyekezetük a rezsik csökkentése is. TÖRVÉNYHOZÓK 'LAKTA III. évf. 7-8. ez. 1934^nV£un 16. Felelős szerkesztő és kiadó: CSÁK ISTVÁN. Bethlen-nyomda rt. Budapest, VIII., Nap-utca 13. szám. Felelős vezető: LOMBÁR LÁSZLÓ.