Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - A gazdaadósságok rendezésének módja. Mezőgazdasági kényszeregyezség

vetésébe beállítani. Miután pedig a fent előadottak miatt minden adós igyekezne a kötvényeket visszavásárolni, egész biztos, hogy 10 éven belül — ha a viszonyok javulnának hamarabb is — az állam a kibocsátott kötvények 80%-ának újra birtokában lenne. Tehát arra csak a végső esetben kerülne sor, hogy az állam a kötvényeget készpénzre beváltsa, de ha be is váltja, azt csak egy előlegnek tekinthető, ahol esetleg kamatveszteség éri, ezen kamatveszteség azonban bőven pótlódik azokkal a kamattöbbletekkel, amit az állam esetleg III. és IV. osztályú terhek után, ha majd azok a kataszteri tiszta jövedelem 50szeresének határába jutnak, kapni fog. Az állam tehát ezen kérdést évi 20, vagy 25 millió pengővel, mely legfeljebb 10 évig volna fizetendő, megoldhatja. Ami peaig a hátrálékos kamat- és perköltségek kiegyenlítését illeti és az addig nem fizetett adókat, arról nem szükséges külön intézkedni. A bekebelezett biztosítéki összegek minden kölcsönnél fedezetet nyújtanak ezekre és ahol nincs fedezet rá, ott a fennálló hátrálékot a bekebelezett követelések utáni rangsorba kerülnének. Az adókra vonatkozólag pedig a mezőgadasági ingatlan 3 évi adója úgyis törvényesen biztosítva van a bekebelezett kölcsönökkel szemben, a többi hátrálékok pedig a bekebelezés sorrendjében nyerjenek kielégítést. Különös tekintettel azonban arra, hogy a hátrálékos kamatok, perköltségek és adók mielőbbi kiegyenlítéséhez fontos magán- és közérdek fűződik, a I. és II. osztályú teher határán belül e kérdés szintén szabályozható, a törvényhozás egy mellékintézkedésével, amelynél a kamatokat a perköltségekkel egyetemben a tőkéhez csatoltatni rendelheti, vagy szabad egyezkedést biztosít a felek közt, míg az dóra vonatkozólag részletfizetési kedvezményt ad. Azon adósok ugyanis, ahol a hátrálékos adó már nem fér be az I. és II. osztályban, úgy sem képesek hátrálékaikat megfizetni és azoknak egy halasztás engedélyezése nem jelentene semmi előnyt, ellenkezőleg az állam részére biztosítaná ezen elveszett és behajthatatlan adók valamikor való megtérítését. A földteherrendezést, illetve a mezőgazdasági kényszeregyességet törvénnyel kellene elrendelni, mindenkire egyformán kötelező hatállyal s e célból fel kellene állítani a teherrendezó bizottságokat és mindezekkel egyidejűleg törvénybe kellene iktatni, a föld eddigi korlátlan elterhelési szabadságának korlátozását is. Mert ha a mezőgazdasági ingatlanok korlátlan elterhelési szabadságát fenntartjuk, akkor lehetetlen megmenteni a mezőgazdákat és akkor céltalan minden intézkedés, mert az újabb eladósodási veszély fenyegetne továbbra is. Én ezen terhelés engedélyének határát például a szántóknál a kataszteri tiszta jövedelem 25—30-szorosában kívánnám megállapítani. Az, hogy jelen javaslatomban a kataszteri tiszta jövedelem 50-szeresével dolgozom, kizárólag abból a szempontból történt, hogy az ingótőke kellő mértékkel megvédelmeztessék. A föld elterhelésének korlátozása ma is él a gyakorlatban. A holtkéz, a hitbizomány, a családi birtok, haditelek és a vitézi telek, mind egytől-egyig élvezik is a terhelés korlátozását tiltó törvény védelmét és miután a magyar föld, a magyar faj és a magyar nemzet fenntartásának célját szolgálja és ma, nemzeti pénztöke hiányában, már képtelen ezen szent cél teljesítésére, mint nemzetvédelmi intézkedés is szükséges a mezőgazdasági ingatlanok elterhelési szabadságának korlátozása. A mezőgazdasági kényszeregyesség ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági ingatlanok terhelési szabadságának a fent vázolt módon való életbeléptetése, a hitelező, az adós és a magyar faj fennmaradása szempontjából a következő előnyöket jelentené. 1. Hogy a mezőgazdasági ingatlanság tulajdonosa megszabadulna az ingatlanok III- és IV. osztályúnak minősített összes terhétől. 2. A kataszteri tiszta jövedelem 50-szeresén belüli, illetve az I. és II. osztályú terhek után, a mainál lényegesen olcsóbb és a Hitelügy Tanács által újból megállapítandó kamatot tartozna fizetni, de ugyanekkor módja lenne az I. és II. osztályú terhek tőkevisszafizetése tekintetében a rendezőbizottság hozzájárulásával 5 évre könnyítéseket szerezni. 3. Az I. és H. osztályú, de nem közforgalom tárgyát képező értékpapírok fedezetét képező terhei behajtását célzó árverések 5 esztendeig felfüggeszthetők volnának. 4. Mindaddig, míg az I. és II. osztályú terhei fennállanak, nem kellene az államnak kamatot fizetni és módja lenne a váltságkötvények visszavásárlásával a ül. és IV. osztályú terhektől igen olcsón, akkor, amikor arra ereje van, megszabadulni, a fent előadottak módján. 5. Nem közforgalmú értékpapírok fedezetét képező tartozások miatt már elárverezett ingatlanok, ha a vevő a hitelező volt és annak még az ingatlan birtokában van, a régi tulajdonosnak visszaadható volna. Meg lehetne itt oldani a zálogleveles kölcsönök miatt elárverezett földeknek a régi tulajdonos kezébe visszajuttatását, ha a vevő a hitelező volt és a birtok még máig sincs eladva, mégis azonban azzal a megszorítással, hogy a hitelezőnek az adós ezentúl magyar pengőben legyen az adósa s csak anynyi magyar pengővel, mint amennyi magyar pengőbe került a hitelezőnek a kölcsön alapján kibocsátott záloglevelek visszaváltása- Mert ma az adós azzal, mert birtokát a zálogleveles kölcsönt nyújtó hitelezője elárverezteti, a tőkeerős hitelezőnek rendesen még személyes adósa is marad, bizonyos százalékáig, dacára annak, hogy a hitelezőnek annyi pénzt bocsátott rendelkezésére, hogy azok a zálogleveleket azok árfolyamára tekintettel visszavásárolhatta és még azon felül a bőrén hatalmas nyereségre is tett szert. 6. A teherrendezés kimondása után a mezőgazdasági ingatlanok, valamint azok összes élő és holt felszerelése a termelés folytonosságának biztosítására szükséges termeivények csak oly bekebelezett jelzálogos terhekért felelnének, amelyek I. és II. osztályú terheknek minősíttetnek. Tehát az ingóságok is felszabadulnának minden más osztályú, vagy természetű követelés miatti zár alól és nemcsak 12 kat. hold művelése lenne — mint eddig — biztosítva. 7. Megszűnne minden per, végrehajtás és zaklatás, amely a mezőgazdasági termelést ma nemcsak akadályozza, de el is pusztítja. Ezzel szemben az I. és II. osztályú terhek ranghelye feletti rendelkezési jog, akár történt már ebben intézkedés, akár nem, mindaddig az államot illetné meg, amíg a III. és IV. osztályú terhek megváltására a kibocsátott kötvényeket, azok szelvényívét le nem járt szelvényeivel a gazda az illetékes kir. adóhivatalhoz be nem szolgáltatja. 8. A teherrendezés feljegyzése után a mezőgazdasági ingatlanokra a kataszteri tiszta jövedelem 50-szeresét meghaladólag, csak haszonélvezeti jogot, haszonbérlet és perfeljegyzések volnának bekebelezhetők. Nem vehetne a gazda többet a kataszteri tiszta jövedelem 50-szeresét meghaladó terhet birtokára, mindaddig, amíg a m. és IV. osztályú terhei kifizetetlenek- Ezután pedig csak oly mértékben terhelhetué meg birtokát, ahogy ezt az elterhelést korlátozó törvény neki meg fogja engedni. A földteher ilymódon való rendezése, illetve a mező gazdasági kényszeregyesség a hitelezőre nézve sokkal előnyösebb lenne a mostani kereskedelmi, vagy magán kény szeregyességnél, azért mert itt az adós megmaradt ingatlanával nem rontaná többi adóstársai érdekét és ezzel összekötve a hitelezőét, mig a kereskedői, vagy más magánkényszeregyesség megkötése után, a rosszhiszemű 114