Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - A gazdaadósságok rendezésének módja. Mezőgazdasági kényszeregyezség

követelések épp úgy osztályozandók, mint más követelések. Az ilyen módon statuált I. és II. osztályú jelzálogos terhek után a Hitelügyi Tanács állapítsa meg újból a kamatokat, még pedig a hitelezők kategóriájának és a kölcsönök osztályának figyelembe vétele mellett, de mindig azon elv szemelőtt tartásával, hogy a mezőgazdasági ingatlan bruttó jövedelmének egy harmad részénél többet nem fordíthat töke és kamat törlesztésére. Ennek lehetővé tételére létesítsen a Magyar Nemzeti Bank úgynevezeti mezőgazdasági kamatot, amely ellentétben az eddigi gyakorlattal, jóval olcsóbb legyen a kereskedelmi és ipari váltók kamatainál. Ezt meg lehet tenni azért, mert a kereskedelmi és ipari váltók nagyobb terhelést bírnak el, mint a mezőgazdasági váltók és iőleg azért, mert a mezőgazdasági hitelek sohasem veszélyeztetik a Nemzeti Bank aranyfedezetét, mert azokat nem valuták vásárlására használja fel a gazda. A terhek kamatait tekintve pedig, elvül felállítandó, hogy a P. K. és az O. K. H. tagjait kivéve minden hitelező, tehát a kincstár is, kamat szempontjából, a P. K. I. Curiájában tartozó hitelezőnek számítson. Ez megszüntetné a magán uzsorát és elősegítené, hogy a magántőke újra vállalkozásokban keressen gyümölcsözést. Az a követelés, hogy az I. és II. osztályú hitelező a kamatokból engedjen a következőként indokolható meg: Az a szomorú állapot, hogy az első- és másodosztályúnak minősülő terhek hitelezője adósától, már kamatot sem kap a követelés.2 behajtására árvereztetni — vevő hiányában pedig az ingatlanokat megvásárolni és megtartani — kényszerül. Ezen I. és II. osztályú kölcsönök hitelezőinek szempontjából, tehát az, hogy pillanatnyilag e kölcsönök után a pénzpiac mai helyzetének meg nem felelő kamatot kell, hogy elfogadjanak, elenyészően csekély jelentőségű az elért eredményhez képest, mert a kölcsönök fedezetére nemcsak a földek, hanem a házak és az összes élő és holt felszerelések is igénybe vehetők volnának, tehát fedezetük szaporodna es így visszaszereznék kihelyezett tőkéik biztonságát és helyre állítanák nemcsak az adós fizető képességét, hanem az adós fizető készségét is, amely ma teljesen leromlott. A hitelezőknek tehát létérdeke, a kamat mérséklése, különben összes kihelyezett tőkéje lassan befa-gyDe különös;n jól járnának a III. és IV. osztályú terhek hitelezői, akik a tőzsdén jegyzett értékpapírokkal szintén megkapnák — e papírok értékesítése pillanatában — azt az összeget, amit lakkor követelésük a valóságban képvisel, nyitva állván előttük az la lehetőség is, hogy ha a papírok értékesítésével 'nem sietnek, a gazdasági viszonyok jobbra fordultával, esetleg követelésük 100%-át elérhetik. Az államra nézve ezen intézkedések a II. osztályúnak minősített kölcsönök beváltására készített ^ kötvények munkadíján és ezek kamatain kivül úgyszólván semmi költséget sem jelentenek, mert az ingatlan tulajdonosok az alábbiakból kitűnőleg, kényszerülve lesznek mindazokat a kötvényeket visszavásárolni, amelyeket esetleg a törlesztőterv betartása miatt, az állam beváltani kénytelen. Ugyanis a kincstár érdekeinek védelmére olyan adós, akinek a III. esetleg a IV. osztályú terhei is vannak, \a teherrendezés kimondásától számítandó 5 év elteltével az I. és II. osztályú terhei törlesztésével keletkezett ranghelyekkel csak akkor rendelkezhetne, , tekintet nélkül <t kölcsön bekebelezési okiratokra, ha a rendelkezni kívánt összegnek, megfelelő névértékű III. osztályú váltsagkötvényt az illetékes királyi \adóhivatalnak folyószelvényével együtt beszolgáltatná- Ez arra volna jó, ha az 5 év alatt letörlesztett I. és II. osztályú kölcsön újra igénybe vehető legyen, abból a célból, hogy velük egy nagyobb összegű HL osztáyú kötvény visszavásároltassék és ezzel egyidejűleg az ingatlanról a visszavásárolt kötvénynek megfelelően a III. osztályú teher töröltessék. Az öt év elteltével a kir. kincstár ilyen engedélyt az adósnak már nem adhat és az I. és n. osztályú kölcsönökből letörlesztett összegek helyébe a kir. kincstár lép elő III. és IV. osztályú követelésével, neki tartozik az öt év elmultával az adós a Hitelügyi Tanács által megállapított megfelelő kamattal, a III. osztályú terhek azon része után, amely belefér a kataszteri tisztajövedelem 50-szeresébe, illetve ami az I. és H. osztályú terhekből már ki van egyenlítve. Az ilyen III. osztályúból II-, illetve I. osztályú vá előlépett követelések tekintetében, a kincstárnak feléledne a visszakövetelési joga is olyan formában, hogy az adós a kamaton kivül a keretbe beíutó tőkének a Hl. osztályú kölcsönök fedezetére kibocsájtott kamatozó kötvények hátralevő beváltási évével osztott hányadát tartozna a kincstárnak megállapított időben, évente kötvényben, vagy pénzben visszafizetni. Ha azonban az adós nem akarna az első öt évben ilyen módon megszabadulni a III. és IV. osztályú kölcsönétől, legfeljebb csak a kamatok tekintetében szenvedne az állam kárt, mert hiszen az adós a III. és IV. osztályú terhének törlését, csak a kötvények beszolgáltatása ellenében tudná keresztülvinni és e célból neki a kötvényeket valamikor meg kellene vásárolni. Mindenesetre az ily adósokkal szemben a 32. évi elévülési időt ki kellene tolni. A IV. osztályú terhek tekintetében ha azok előlépés folytán bejutnának az I. és H. osztályú terhek terültére, az államot nem illetné a tőke vissza követelésének joga, de ezen tőkék után annyi kamatot volna joga követelni, mint amennyit a Hl. osztályú terhek megváltására kibocsájtott kötvények után fizet. Ezen kamatok a fenti esetben előállható kárt bőven fedeznék. Hogy ezek nyilvántarthatok legyenek, teherrendező bizottság állítandó fel, mely elkészítené minden helyrajzi számról a mezőgazdasági teherlapokat és átadná kezelés végett az illetékes kir. adóhivataloknak. Minden I. és II. osztályú teher hitelezője köteles volna évente január hó 31-ig közölni, ezekkel az adóhivatalokkal, hogy az I. és II- osztályú terheiből az adós nála az előző évben menynyit törlesztett. A közlés elmulasztásáért a hitelezők anyagilag és erkölcsileg felelőssé teendők. A kincstár az őt illető kamatokat és törlesztéseket közadók módjára hajtaná be. Ezen intézkedések biztosítanák azt, hogy a váltságkötvények árfolyama állandóan növekedne, mert minden adós igyekezne arra, hogy amint felesleges pénze van, ezen kötvényeket, valószínűleg névértéken aluli árfolyamon visszavásárolja és így a III. és IV. osztályú terhek puszta jelenléte nemcsak azt akadályozná meg, hogy birtokára a kataszteri tiszta jövedelem 50-szeresén belül újabb kölcsönt vegyen fel, hanem azzal is fenyegetné, hogy ha nem vásárolja vissza a kötvényt, akkor az I. és II. osztályú kölcsönök kiegyenlítése után meg kell, hogy fizesse a III. és IV. osztályú kölcsönt teljes összegében. Én a III. osztályú mezőgazdasági terheket, ki nem fizetett adók, illetékek, be nem kebelezett kölcsönök stb. figyelembevételével a bekebelezettekkel együtt 600 millióra becsülöm, ha azok után az állam 3% kamatot fizetne, az évi teher az első öt évben évenként 18,000.000 pengőre rúgna. Tekintettel azonban arra, hogy ezen Hl. osztályú kötvények a teherrendezés, illetőleg a kényszeregyesség elrendelésétől számítandó 50 esztendő alatt tervszerűen beváltandók, az ötödik év elmultával, a hatodik év végén az államnak tőkében és kamatban 45 éven keresztül évi 24,451.105.52 pengőt kellene e célra költség113