Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - A gazdaadósságok rendezésének módja. Mezőgazdasági kényszeregyezség

Azt, hogy a hitelező pénzét megkapja, ennek dacára a gazdatársadalom földönfutóvá ne váljék és az óhajtott gyógyulási folyamat meginduljon, csakis azon az úton lehet elérni, amelyre a kormány az 5610—1931. sz. M. E. rendelet kiadásával már rálépett. Ennek érdekében azt a gazdasági igazságot, amit a jelzálogtörvény alkotta (l. 1925—XV. és az 1927. XXXVI) úgynevezett „telekkönyvi ranghely" képvisel í— és 'pedig hogy az az adós, aki jobb fedezetet tnyúji, jobb feltételű hitelt követelhet — át kell vinni a \már meglevő tartozásokra és törvénnyel oly különbségeket kell teremteni az egyes jelzálogos terhek között, hogy e különbségek minden vitán félül állva, egyben a behajthatóság fémpróbái legyenek. Haladéktalanul szükséges tehát, hogy az ingatlan kataszteri tiszta jövedelméhez viszonyítva, a jelzálogos terhek osztályoztassanak. Törvényt kell hozni, amely kimondja, hogy u kataszteri tiszta jövedelem 35-szöröséiq I. osztályú, 35-szörösétői 50-szereséig II. osztályú, 50-szeresétől 60-szoros szorzatáig III. osztályú, ezen túl pedig IV. osztályú a jelzálogos teher. (Egész ritka kivételeknél az osztályozásnál a kataszteri tisztajövedelem szorzó számait a viszonyoknak megfelelően le lehetne szállítani.) A kategóriák kiszámításánál a biztosítéki összeg i3 számításba veendő, úgy, hogy a tőke és a biztosítéki öszszeg (költség és kamat biztosíték) összesen, az osztályoknál kivánt sorozatok összegét meg nem haladhatja. Szőlők, gyümölcsösök tekintetében a kataszteri tisztajövedelmet tekintettel arra, hogy azok esetleg túl magasak, e kérdések szempontjából, újból meg kellene állapítani, esetleg még akkor is, ha a teher bekcoelezése óta, művelési ág változás következett volna be. Minden adós csupán az első és másod osztályúnak minősített terhei megfizetésére legyen egyenlőre kötélez\veJ de a mainál sokkal alacsonyabb kamat mellett és esetleg az adós viszonyainak jobban megfelelő időiben és módozataiban. A II. osztályon túli terhektől az adósok mentesítendők lennének a következő módon: 1. ) A III. osztályos jelzálogos terheket, ezen terhek jelenlegi számbeli értékével egyenlően, megfelelő kamatozású, (2—3%), de határozott időn belül (30—50 év) tervszerűen visszavásárolandó, tőzsdei forgalommal biró kötvényekkel váltsa át az állam. Biztosítéki összegekért azonban kötvény sem itt, sem a IV. osztályú terheknél nem járna. 2. ) A IV. osztályú jelzálogos terhekért pedig mely terhek ma a forgalomba semmi értéket nem jelentenek, kapnának a hitelezők szintén tőzsdén jegyzendő, de nem kamatozó kötvényt, amelyek visszavásárlása nem képezné az állam terhét. A házak és gazdasági épületek minden olyan esetben mezőgazdasági felszerelésnek tekintendők, midőn ezek mezőgazdasági ingatlanokon, vagy azokkal összefüggő területen épültek, amelyek pl. a községben vannak, csak akkor tekinthetők mezőgazdasági felszerelésnek, ha az adós községi igazolvánnyal igazolja, hogy azokra neki a mezőgazdasága folytatásához feltétlenül szüksége van. Az ilyen házak és épületek a teherrendezés szempontjából külön bírálandók el, mégpedig, úgy, hogy rajtuk csak azok a terhek hagyhatók meg, amelyek felépítésükkel, vagy tatarozásukkal összefüggően, természetben kiszolgáltatott árú és munka ellenértékét képezik. Egyéb terhek ily épületekről törlendők és bekebelezésük sorrendjében, ha azok a gazda egyéb mezőgazdasági ingatlanaira is.be vannak táblázva, ott os^tályozandók, mert a lakóházak és épületek, mint külön jövedelmet nem hajtók, alkatrészei a mezőgazdaságnak. Itt figyelembe veendők még az ingatlant terhelő haszonélvezetek is, még pedig úsy, hogy a kataszteri tiszta jövedelem 50-szereséig (I. és H osztályú) terhelésnek számítson, amelyet megváltani ugyan nern, lehet, ellenben a haszonélvezetet követő hitelezőnek, joga van választani azt, hogy vagy elfogad követelése fejében, a követelés kategóriájának megfelelő válságkötvényt, vagy pedig kamatmentesen vár mindaddig, míg a haszonélvezet meg nem szűnik, a haszonélvezet megszűnése után azonban csak a kataszteri tiszta jövedelem 50-szereséig terjedő követelésekért felel az ingatlan, azon túl terjedő követelésekért a teherrendezést el nem fogadó hitelező kötvényt ne kapjon, mert a kötvény kibocsájtását nem lehet aprózni addig, míg minden haszonélvező meghal. Az 50%-on felüli részek hivatalból törlendők úgy, hogy a hitelező az adóson is elveszti ezen összegekért a kereseti jogát. Zálogjogelőjegyzések, kautiók, számszerű értékükben számolandók el, azonban értük váltságkötvény, vagy az adóstól fizetés csak akkor követelhető, ha az alapperben a hitelező jogerősen pernyertes lesz. Haszonbérleti, utóöröklési jogok teherrendezés szempontjából figyelmen kivül hagyandók. A terhek osztályozására vonatkozólag indokaim a következők : Az I. osztályú kölcsön minden esetben alkalmas záloglevél kibocsátásra, még külön becslés nélkül is; a II. osztályúnak itélt kölcsön fedi ma is a földbirtok körülbelüli forgalmi értékét; a Hl. osztályúnak minősített terhek ma már értéküknek csak pár %-át képviselik és csak akkor térülnek meg egészen, ha olyan vevő jelentkezik az ingatlanra, akinek az úgynevezett kéjbecsértéket képvisel. a IV. osztályú jelzálogos terhek ma már nem képviselnek értéket. Most jegyzem meg azt, amit már előbb kellett volna mondani, hogy az általam itt javasolt teherrendezés, kizárólag belföldi kölcsönökre vonatkozik. Nem vonatkozik azonban, záloglevél, vagy más közforgalom tárgyát képező papir fedezetére, ezekre vonatkozólag külön javaslatot leszek bátor bemutatni, ami itt azért maradt el, mert mindaddig, míg a külföldi záloglevél birtokosokkal megegyezés nem történik, annak gyakorlati értéke nem volna. Ennek dacára, a közforgalom tárgyát képező értékpapírok fedezetéül szolgáló zálogjogok, az egyéb jelzálogos terhek osztályozásánál teljes összegükkel mégis figyelembe 'veendők* tehát közvetlen tényezőivé lennének a belföldi terhek rendezésének. Arra a nem remélt esetre, ha a Hl. és IV. osztályú terhek hitelezője, a kibocsájtandó váltságkötvényeket nem akarná elfogadni, az adóssal szemben fennálló követelési kiegyenlítése gyanánt, (amire a teherrendezés feljegyzésével egyidejűleg felhívandó volna) akkor az ily hitelelezőknek adósuktól csak azok nem mezőgazdasági ingatlanaiból^ vagy egyéb javaiból követelhetnének kielégítést. Minden ingatlan, melyre a teherrendezés feljegyeztetik, mezőgazdasági igailannak tekintendő. f Az a hitelező pedig, aki a mezőgazdasági felszerelésnek tekintendő házakra, vagy egyéb épületekre, az épület felépítésével, vagy tatarozásával anyagnak és munkának, természetben való hitelezéséből eredő jelzálogos követeléssel bír, ha érdeke kívánja, követelheti, hogy ezen követelések az ilyen házakon és épületeken, mint felül építményekre szerzett jelzálogjog (pl. Fakszos ház) az eredeti feltételek szerint továbbra is fennmaradjon, vagy egészben, vagy részben. Itt a hitelezőnek joga lenne követelését azért, mert a földeken pl. Hl. osztályú lenne, meghagyni az épületeken, ihetve esetleg kétfelé is osztani, pl. akkor, amikor közvetlen földön esetleg még részben bejut a H. osztályba. Ez esetben azonban az ezen épületeken megmaradó terheken felüli, a földbirtokra is bekebelezett ilyen 112