Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A fiatalság elhelyezkedésének problémája

helyi vonatkozásúak, amelyek a magyar gazdasági élet, a társadalom^ felépítményének, a szociális és jóléti organizációjának a folyományai. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a mai vezető nemzedék felelősségét a válság pusztításaival szemben, nem zárkózhatunk el annak megállapítása elől, hogy a világjelenségek hatásaikat a helyi jelenségeken keresztül éreztetik: ezek fokozzák vagy csökkentik intenzitásukat, amiből az is következik, hogy a nemzetközi vonatkozású okok, mint helyi tünetek — legalább is tüneti kezelést igényelhetnének. Ebben a vonatkozásban a mai vezető nemzedék felelőssége a mai vezető nemzedék vezéreinek fokozottabb felelősségével, a válság rombolásainak mérvével szemben erkölcsileg és politikailag megállapítható. Ez vonatkozik a fiatalság problémájára nézve is. A megoldás útja kettős: az okok megszüntetése és a tünetek enyhítése. A megoldás egyik útja lassú és kapcsolatos a vele összefüggő problémák megoldásával, a másik út gyors és energikus beavatkozást kíván. Ha felvetem a kérdést: megvan-e erre a mód? A válasz az, hogy a megoldás szempontjából figyelembe jöhető eszközök korlátoltak vagy fogyatékosak. Viszont azonban az érdekeltek száma sem olyan nagy, hogy az ideiglenes megoldásnak közelébe, még a mai nehéz viszonyok közt se lehessen férkőzni. Dr. Könyves Tóth Kálmánnak a Társadalompolitikai Füzetek VI. kötet 1—3. számában közölt számításait alapul véve, az összes munkanélküliek száma 1931 december 31-re rögzítve 511.000-re tehetők. Ebből a mezőgazdaságra esik 250.000. Kormegoszlás szerint 20—24 évesig 24%, 25—29 évesig 16-6%. Ezek közül a szellemi munkanélküliek száma 22.882 körül mozog, ebből főiskolát végzettek száma 2466. Ha ehhez hozzávesszük Acsay szerint az 1600 főre rúgó diplomás túltermelést, ez a szám 4066-ra tehető,1 ami az összes munkanélküliek 1%-át sem teszi ki. Már pedig a fiatalság elhelyezkedése kérdésénél a problémának ez a legnehezebben megoldható pontja. A 20 éven aluli munkanélküliek száma 1931 február 7-én a fővárosi statisztikai hivatal közleménye szerint a teljes munkaképes férfiak közt 1678 volt az összesnek 10%-a. Ezt a számot az országra vonatkozólag is, mint legpesszimisztikusabb számot alapul vehetjük. A legfiatalabb korosztályok, akiknél a munkanélküliség erkölcsileg a legnagyobb veszedelmet jelenti, az összes munkanélkülieknek ugyancsak egy töredékét alkotják, akikről mégis csak gondoskodni kell és meg lehet találni a módot arra, hogy ezek a társadalmi munka szervezetébe legalább nagyobb részben beilleszthetők legyenek. E cél érdekében a következő megoldási módokat tartanám megszívlelendőknek. V. 1. A német munkakötelezettség kimondása is részben ezt a célt szolgálja (Weimari alkotmány 163. cikke, s 1927 júl. 16-i t.-c. 90 §-a), ami nem tévesztendő össze a bulgár kötelező munkaszolgálattal, amely a régi katonai szolgálati kötelezettségnek mintájára van megszervezve. Sajnálom, hogy 1 Magyar Szemle, 1932 március 3. (55. sz.) a kormánynak ezirányú kezdeményezése, amily gyorsan fellobbant, oly gyorsan ki is aludt. A munkakötelezettséget ki kell egészíteni az alkalmazási kötelezettséggel. Sok vállalat (műhely, üzem) meghozhatná az áldozatot, hogy fiatal munkásokat, ha csak a hét néhány napján, ha csak a nap néhány órájában foglalkoztasson. Ha az állam ilyen kötelezettséget kimondana, annak következménye az is lehetne, hogy maga is hozna e tekintetben áldozatot. 2. Itt kívánok utalni arra, hogy Németország szakiskolákat állított fel, hogy a fiatalkorú munkások, akik a tanulóéveket elvégezték, alkalmat találjanak gyakorlati és elméleti továbbképzésükre s ezzel kapcsolatosan bizonyos időre beállíttassanak a munkasorba. Ezzel pontot lehet tenni a fiatal munkások bolsevizálódasának. 3. Az a bizottság, amelyet a német kormány a munkanélküliség elleni küzdelem kérdéseinek tárgyalására küldött ki, jelentésében (1931 április 29) javasolta az önkéntes munkaszolgálat bevezetését, amelyet a kormány (1931 július 23) rendeletileg megvalósított,2 s az 1932 július 16-i rendelet továbbfejlesztett. Ez a rendelet megállapítja, hogy a német fiatalság számára alkalmat kíván nyújtani, hogy az összesség érdekében komoly, önkéntes munkát végezzen s ezzel egyidejűleg testi és szellemi, erkölcsi tökéletesedéséhez juthasson. A munka szervezői a közületek, vagy olyan egyesületek, alapítványok lehetnek, amelyek közhasznú célokat szolgálnak, vagy olyan egyesülések, amelyek a munkaszolgálatot teljesítőknek csoportjait összefoglalni hivatottak. Keresetre berendezett vállalkozások csak kivételesen kapcsolódhatnak be, ha munkájuk a közösség érdekét szolgálja.3 4. A jelenleg fennálló keretek közt az elvégzésre váró közmunkáknál, ahol az alkalmaztatás kérdésében a döntő szó a közhatóságot illeti, a fiatalság megfelelő elhelyezkedése akár rendeletileg is biztosítható. A magam részéről ezekre a szükségmunkákra a munkanélküliség leküzdése szempontjából kevesebb súlyt helyezek, mert ezeknek a jelentősége kell, hogy egyre szűkebb térre zsugoríttassék, miután sem az állam, sem az önkormányzatok anyagi ereje nem kimeríthetetlen. A szükségmunka, amilyen fontos és amilyen nélkülözhetetlen, éppoly kevéssé alkalmas egymagában az állandósult munkanélküliség erkölcsi, kulturális és szociális hatását ellensúlyozni. A jövőben a szükségmunkák megfelelő pótlásáról gondoskodni kell. 5. Erre alkalmasnak mutatkozik a termelési ágak egyikéi-másikát a közületek szükségleteinek kielégítésére átszervezni.4 Ezeknek a közületeknek a jelentősége napról-napra növekszik, s szükségleteit a múltban nagyon elhanyagoltuk. Ezzel ezek a termelési ágak alkalmasabbá válnának a tétlen munkanélküliek felszívására. Ha kell, ezt még állami szubvencióval, vagy rendelések nyújtásával is elő kel2 Hilscher Rezső dr.: A kötelező és önkéntes munkaszolgálat (Társadalompolitikai Füzetek, II. k., 4—6. sz.). 3 Az önkéntes munkaszolgálat keretében 1932 július 31-ig 166.286 egyén dolgozott! 1 Földes Béla: Adalékok a munkanélküliség kérdéséhez (Társadalompolitikai Füzetek, II. k., 1—3. sz.). 36