Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A fiatalság elhelyezkedésének problémája

lene mozdítani. Földes Béla5 a munkaerők átirányítására és elosztására mutat rá, mint a munkanélküliségi politika egyik járható útjára. Reámutat arra is, hogy mennyi munka vár elvégzésre a falvakban és városokban. Hány községben úgymond nincs posta, gyógyszertár, fürdő, járda, tűzoltóberendezés, fogyasztási szövetkezet stb. A lakásügy nincs rendezve, a lakások egészségügyi berendezése még a városokban is kezdetleges stb. Mily kezdetlegesek sok helyen a földmíves gazdasági épületei. Mennyi szép frázis hangzott el a magyar falu kultúrájának emelése érdekében, de ami a magyar faluban szép, kellemes és jó, azt az Úristen adta, egyebekben ma is úgy van minden, mint ahogy a teremtéskor adta. Ezeket a munkákat felkutatni és a munkanélküliség felszívására felhasználni nem látszik megoldhatatlan feladatnak. Más oldalról reámutattak a falusi titkárságok szervezésére, ahol az intellektuális fiatalság találhatna elhelyezkedést. Mennyi szellemi munkás találhatna munkaalkalmat jobb szociális gondoskodás mellett és megint egy további légiója a szellemi munkanélkülieknek a szellemi szükségletek felkeltése folytán. 6. A munkanélküliség elleni küzdelemben egy hathatós eszköz a munkapiacok megszervezése. Ez nálunk nem kielégítő, a szellemi munkapiac egyáltalán nincs megszervezve. A munkapiac megszervezésével összefügg a munkaközvetítés megszervezése. A hatósági munkaközvetítő hivatalok nem váltak be, s a munkanélkülieknek csak egy kis töredéke az, amely ezen az úton keres elhelyezkedést. A munkaközvetítés megfelelő megszervezése nélkül a munkanélküliség elleni küzdelem nem egyéb donquichotti szélmalomharcnál. Míg e sorok írója hivatalos állásban volt, s az évről-évre fokozódó munkanélküliséggel kellett megküzdenie, minden alkalommal nyomatékosan sürgette a hatósági munkaközvetítés megszervezését az érdekeltségek bevonásával alakítandó paritásos bizottságok felügyelete és ellenőrzése mellett. Egy ilyen szervezet életrehívása minden egyéb mellett a fiatalabb korosztályok elhelyezkedésének megkönnyítését is szolgálná. 7. Itt kell felvetnem azt a kérdést, hogy a gazdasági kultúra magas fokán, amikor az egyén a társadalom, a nemzet jóléte, sorsa szorosan összeforrott a gazdasági élet jelenségeivel, ennek a gazdasági életnek nincs-e szüksége és jogcíme olyan nyilvános megszervezésre, mint a közigazgatásnak, a közoktatásnak, az egészségügynek, a jogi^ életnek a fejlődés egy bizonyos fokán ! A gazdasági élet, a fejlettség és jelentőség ezen igen magas fokán maradhat-e továbbra is a szervezetlen önkényes erők szabad játékának függvénye! Magántulajdon és kapitalizmus a végletekig fokozhatják-e más gazdasági tényezők rovására, sokszor az összesség rovására, a mai berendezettségben elfoglalt helyzeti energiájuknál fogva, egyoldalú szempontjaiknak imperialisztikus érvényesülését! Nem az intervencionizmusra gondolok, nem monopóliumokra, állami és közüze8 U. o., III. A munkanélküliség politikai útjai. mekre, amelyből oly keserves tanulságot kaptunk, hanem arra, hogy a gazdasági élet jelentőségének, fontosságának és fejlettségének megfelelően olyan államilag biztosított szervezetet nyerjen, mint például a jogi élet, amely ököljognak, önbíráskodásnak, jogtalanságnak, előítéleteknek, hatalmaskodásoknak véget vetett. Egy ilyen szervezet sok problémának a megoldását hozná mármost kézügyébe. Így a túltermelés és fogyasztás érdekeinek összeegyeztetését, amely sem a malthusianizmus, sem a csökkenő jövedelem, sem a gazdasági liberalizmus doktrínáival már nem hozható összhangba. Így a kapitalizmus és a munka érdekeinek kiegyenlítését, így az Ikarus módjára felfelé törő technikai haladás gazdag jószágforrásainak és a lefelé zuhanó gazdasági prosperitás fogyasztási lehetetlenségeinek összeegyeztetését, amelylyel szemben úgy a régi ortodox doktrínák, mint a modern radikális kísérletek tehetetleneknek bizonyultak. Itt abból a szempontból vetettem fel a kérdést, hogy egy ilyen szervezet arra is módot nyújtana, hogy munkanélküliség esetén erőteljesebb befolyás volna gyakorolható abban az irányban, hogy a munkások foglalkoztathatók legyenek, ha csak néhány órára is, aminek nemcsak gazdaságilag, de erkölcsileg és pszichológiailag is nagy jelentősége volna. 8. Még meg kell említenem a belső telepítést, amely lyel Németországban kísérleteznek6 s számára a munkanélküliségi politikában jelentős szerepet kívánnak juttatni, különösen most, hogy a kivándorlás lehetetlenné vált. A preventív munkanélküliségi politikában a megszervezett kivándorlás mindig szerepet játszott, különösen olyan országokban, amelyek gyarmatok felett rendelkeztek. Ezt volna hivatott pótolni a belső telepítés, amely a munkanélkülieknek primitív megélhetést alkalmas nyújtani, elsősorban olyanok részére, akik minden megélhetéstől meg vannak fosztva. Nálunk az agrárválság következtében a telepítéssel kapcsolatosan messzemenő perspektívák nyílnak éppen a fiatalabb korosztályok elhelyezkedése szempontjából. VI. Igyekeztem olyan megoldási módokra mutatni, amelyekről a mai nehéz viszonyok közt is szó lehet. Minden megoldás anyagi áldozatot is kíván, azonban mégis arra törekedtem, hogy olyan utakra utaljak, ahol a cél megközelítése elsősorban organizáció, sok munka, sok szívósság, sok lelkesedés és nem a tele erszény kérdése. Ezért állítom, hogy a megjelölt utak mindegyike járható, s rajta a probléma megoldása, még a mai nehéz viszonyok közt is, megközelíthető. Nem könynyen járható, nehéz, szakadatlan, céltudatos, kitartó munka kérdése itt az előrejutás. Ettől azonban, egy ilyen fontos és közérdekű probléma megoldása érdekében, senki sem riadhat vissza, aki ma a közhatalom egy részének bírlalója. Ez a mai idők legszűkebbre méretezett „noblesse obligelí-^. * Bálint Sándor tanár tanulmánya (Társadalompolitikai Füzetek, II. k., 1—3. sz.). 87