Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - Népállam Nemzetállam Fajállam

NÉPÁLLAM NEMZETÁLLAM FAJÁLLAM Irta; Báró MALCOMES ALBERT Az írónak jut időnként az a súlyos és felelősségteljes feladat, hogy a hordókról és szószékekről szétszórt és összekevert szavak és fogalmak között rendet teremtsen. Az ő kötelessége a szavak eredeti jelentőségét védelmébe venni s röntgenszerűen átvilágítani és megmutatni a fogalmak csontvázát, melyek a tömjénfüst következtében idomtalanná hízott testükben láthatatlanná váltak. Az író ezen szerepét gvakran, sőt legtöbbször alábecsülik. Betolakodásnak veszik részéről a politikába, melyben a mellduzzasztó öblös hangúak bírnak egyedárusággal. Pedig ez a szent kötelesség az írás legszebb feladata, a harc az igazságért- Ma ez a harc különlegesen fontos, mikor a tömegek rettenetes akarással igyekeznek kijutni a fogalomzavar ködéből. Mikor a routin mámorában csalódva inkább néznek a dolgok mélyére, mint azelőtt. Érdeklődésének középpontjában ma a politikum áll. A kátyúba jutott emberiség megváltásának gondolata. Amerikában a technikai kultúra pusztulását akarván megmenteni, és Európában a mesterségesen eltologatott határok zilált összevisszaságát kibogozni. Minden állam keresi azokat az alapokat, amelyeken létét a történelem eljövendő folyamán biztosítani tudja. Az elmúlt korszakok politikai Potemkinjeiről leolvadt a festék és tisztán láthatjuk, hogy a mult államrendszer sablonizálása megbukott. A politika preciz tudománnyá vált és az államok szakítva a mult század nemzetköziségével, egyénileg rendezkednek be, vagy legalább is berendezkedni igyekeznek. Ma a népkegy helyett a gazdasági és kulturális tényezők határozzák meg az egyes államok politikáját. A politikum ezek szerint államonként meghatározott tény, melyet felismerni lehet nagyon nehéz, de megtagadni, legalább a jelen állapotok között, lehetetlen. Egy állam belső berendezkedését két tényező, a geopolitikai egység és az azon belül a hegemóniájáért küzdő faj kulturális kisugárzási ereje határozza meg. Azok az államok, amelyek geopolitikai egységüket egyazon fajjal töltik ki, fajpolitikát kénytelenek űzni minden körülmények között. Ők a legfejlettebbek és az államok hierarchikus rendjében ők foglalják el a legelőkelőbb helyet. Fajállam kevés van, Eugen Fischer és Ervin Bauer*) szerint egyáltalában nincs is, de ha a kérdést nem biológiai és orvosi szempontból vizsgájuk, hanem politikaiból, tudjuk, hogy léteznek ilyenek. Államépítményük egyetlen kérdése a gazdasági létkérdés, az a társadalmi tagozódás, mely az osztálykérdéseket kikapcsolva, a kormányzáshoz szükséges dinamikát az érdekkülönbségek korporativ szindikalista súrlódásában keresi. Az ország egyes tényezőit nem kell horizontálisan egy nevezőre hoznia, hiszen az egy földrajzi egységben egyazon nyelvvel, egyazon kultúrában élő tömegek úgyis megbonthatatlan közösségben élnek. Háborúk, vagy erkölcsi válságok idején lehet a kulturális együvétartozást meglazítani, vagy máskor közös gazdasági és erkölcsi újjáépülés céljából fokozottan szűkebbre fogni, jóllehet az illető állam faji jellegét a nyelvi egység még bizonyos nemzetközi irányzatok idején is fenntartja. Az országló erők változásai, tehát a politikai korong oldalánál a szociáldemokrácia határán *) Lásd Eugen Fischer „Rassenunterschiede" München, 1927. és Ervin Bauer: „Mensohliche Erblichkeitslehre und Rassenhygienie", München, 1927. túl soha nem mehetnek, állami öncélúságukat soha fel nem adhatják, márcsak azért sem, mert minden a ül. Internacionálé szájaíze szerint való határfeladás sem volna képes a geopolitikai egységben élő egyetlen faj együvétartozását megcáfolni- Már a marxizmus, vagy a liberális osztályelképzelés is naiv, oktalan berendezkedés egy fajállamban. Osztályokra nemzetállamokban van szükség, ahol az államraison érdekében az egy földrajzi egységben élő különböző nyelvű és kultúrájú fajokat csak úgy lehet öszetartani, hogy a társadalmat horizontálisan az anyagi helyzet és a közös munkában kifejtett érdemek honorálása alapján létrejövő osztályokba sorolják, ami által az osztályközösség pótolja a nyelvkultura közösségét.*) Olyan államokban például, mint Magyarország, ahol a fajok ezeréves együttélése már bizonyos biztosítékot jelent a fajok együvétartozása szempontjából, melyet a trianoni erőszak sem képes megcáfolni, a társadalmi osztályrend már sokat veszített fontosságából fokozottan azáltal,, hogy a gazdasági válsággal szemben a fajállamok foglalkozás szerinti korporációs felépítése biztos menedéknek bizonyult. A korporációs rend ugyan nem tagadja meg az osztályok anyagi és származási rendjének hierarchikus szervezetét, csak elébehelyezi ennek a gazdasági rendet, a biztos kenyér és munka feltételeit.**) Az állami élet és fejlődés dinamikáját megkétszerezi ezáltal egyrészt a társadalmi kapilláritást biztosítva, másrészt a harcot nem a már meglevő osztályrend ellen irányítja, hanem az egyes érdekcsoportokat uszítva egymásra, csihol ki belőlük csúcsteljesítményeket. Ilyen rendszert olyan államokban, ahol az egyes fajokat a földrajzi egységen belül a kölcsönös gazdasági együvétartozás nem forrasztotta olyan erősen össze, — amire többek között Svájc volna kitűnő példa, — ahol a természetes határok nem egy autarchia védőfalai. Nem lehetne megkockáztani a fajpolitikát, mert az átfogó osztálytudatot hamarosan elnyomná a faji ösztön, ami a német birodalmat naggyá tette ugyan, de Svájcot elpusztítaná, annál is inkább, mert a magyar példától eltérően Svájc határai között egyik faj sem bír abszolút gazdasági és kulturális fölénnyel. Svájc tehát ösztönösen nem helyezkedhet a hitleri „Völkisch" elgondolás alapjaira, ami lényegében a ,,Rassich"-t jelenti, s a nemzeti szociálizmus alaptételeként a faji öncélúságot hirdeti.***) Magyarországon a magyar faj kultursupremaciája révén a Kárpátok medencéjében a gazdasági egységet meghaladván a szellemi együvétartozás már egy évszázados közösség folyamán, mint az államrendszer második reális alapja, kialakult s ezáltal megvetette egy eljövendő új és erős magyar faj kialakulásának alapjait, miáltal a politikai mutatónak a szélső-jobb- tehát a fajvédelmi rendszerbe való belengését is lehetővé tette, minthogy a fajiság tényét, habár különböző nyelvű, de egységes kultúrájú és gazdasági azonosságú nemzetiségek bizonyítják. *) James Brice: The American Commonwealch (1S88). **) Lásd Mussolini válogatott beszédei (fordította gróf Zichy Rafaelné) Napkeelt kiadás, Budapest, 1927. és Gottfried Féder: Der deutsche Staat auf nationaler und sozialer Grundlage, München, 1932. , ***) Alfréd Rosenberg: Mythos des zwanzigsten Jahrhunderts, München, 1931. 106