Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - Az általános titkos választójog Magyarországon

kis szavazat számmal épp úgy egy képviselőt választanak, mint a budapesti kerületekben 13 ezer szavazó. A nemzetgyűlés választójogi bizottsága 1925. évi április hó 29-i üléséről keltezett, Kállay Tibor elnök és Puky Endre előadó által aláírt jelentése a következőket mondja erre vonatkozóan: „Ennek a rendszernek az életbeléptetése együtt jár a választókerületek új beosztásával, mint ahogyan arra a 12. §-ban utalás történik." (Az utalás megtörténik ugyan, de a beosztás nem.) A jelentés így folytatja: „A Miniszter Ur is kijelentette, a bizottság előtt, hogy a választókerületek új beosztására nézve törvényjavaslatot fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni, figyelembevételével azoknak az indokolt kívánalmaknak, melyek a kerületek arányossága tekintetében a bizottságban ellenzéki oldalról is elhangzottak. Egészen kétségtelen ugyan is az, hogy a trianoni békeszerződésben megállapított határok által kettészelt és sokáig törpévé kisebbedett választókerületek fenn nem tarthatók, hanem új beosztás útján arányosítandók. Éppen így a túl nagykerületek is kisebbítendők." 1925 óta nyolc esztendő telt el. Az ilyen tárgyalásoknál nem volt eltérés a többségi és az ellenzéki pártok között, hogy a választókerületek beosztása újból szabályozandó, mégpedig úgy, hogy a kisebb kerületek összevonandók, a csonka kerületek megszüntetendők, a nagy kerületek pedig felosztandók. Erre vonatkozólag kormányigéret is hangzott el még 1925-ben és még a nemzetgyűlésen beterjesztendő törvényjavaslatban felhatalmazást nyert a kormány az iránt, hogy 10%-al apassza az országgyűlési képviselők számát és ezáltal az országgyűlési képviselők számának csökkenésével szüntesse meg a kerületi aránytalanságot, de nyolc esztendő alatt ez irányban semmi sem történt. A jogok tekintetében a főváros számarányához képest egynegyed vagy egyötödrészt érvényesíthet a fennálló rendelkezések szerint. Másként állott azonban ez a kötelességteljesítés tekintetében, ahol — miután fentebb az 1928/29. év adatait idéztem, itt is azt idézem — a főváros az egész országban lefizetett adóknak egynegyedét fizette. Ugyanígy vette ki a részét sajnálatos módon a nyomor statisztikájában is, ahol 1929-ben az egész országban levő 2226 fizetésképtelenség közül 595, 1930-ban az egész országra eső 2482 fizetésképtelenség közül 699 esett Budapestre, tehát a fizetésképtelenségnek az egész országból több mint egy negyed része. Fentiekkel csak azt kívánom igazolni, hogy a választójog kérdése még akkor sem juthat nyugvópontra, ha a titkosság az egész vonalon érvényesül. A kerületi beosztásnak kell megváltoznia, az arányszámnak kell egységesnek lennie az egész országban, hogy a kérdés végleg nyugvópontra juthasson. A magam szerény munkájában e tekintetben nyugodtan Hivatkozom Budapest Székesfőváros törvényhatósági közgyűlésén 1931. májusában benyújtott határozati javaslatomra, melyet leszavazni lehetett, de a kérdést ezzel megoldani még sem sikerült. Befejezésül ebből idézek néhány mondatot: „A jelenlegi országgyűlési kerületi beosztás alapján az ország fővárosa (cs a törvényhatósági városok is) háttérbe szorul és ugyanakkor, amikor az egyéni választás alapján választó vidéki kerületek nagy részében 3000, sőt ennél sok helyen jóval kevesebb választó szavazata dönt az országgyűlési képviselői mandátum tekintetében, addig Budapest Székesfővárosban egy-egy országgyűlési képviselői mandátum elnyeréséhez átlag több mint 10 ezer szavazat szükséges. Ez a rendszer semmi esetre sem áll helyt az anyagi igazság követelményeivel szemben. . . . . . „ a Székesfőváros törvényhatósága felirattal fordul a magy. kir. Kormányhoz az irányban, terjesszen törvényjavaslatot a választókerületek arányos beosztása tekintetében az országgyűlés elé, akár módon, hogy a vidéki kerületek választói arányszámához mérten a fővárosnak szavazói száma szerint járó arányszám alapján Budapest országgyűlési képviselőinek számát felemelje, akár pedig oly módon, és ez utóbbi mód felelne meg még inkább a, — sajnos — csonkaország jelenlegi helyzetének, hogy az ország minden részében ugyanaz az arányszám állapíttassák meg, mint a fővárosban, mely intézkedés által az országgyűlési képviselők száma megcsonkított országunknak megfelelően csökkenne és ennek folytán a benyújtandó törvényjavaslat egyaránt eleget tenne, úgy a szükségszerű takarékosság szellemének, mint az anyagi igazságnak. Az anyagi igazságnak megfelelően, miután Budapest Székesfőváros csak jogait követeli, de kiváltságokat nem óhajt a maga számára, a magy. kir. Kormány által benyújtott törvényjavaslattal egyidejűleg a választás titkosságának az egész országra való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat sürgős letárgyalása iránt is ugyan ezen feliratában fordul a magy. kir. Kormányhoz." Ha az 1920-ban érvényben lévő kerületi beosztás szerint Budapest Székesfőváros 22 kerületben, melyek arányszáma az igazsághoz közel áll, egyéni választás útján választana 22 országgyűlési képviselőt a jelenlegi 25 helyett és ugyanilyen arányszámmal, vagy azt megközelítőleg alakulnának meg a vidék kerületei is az új kerületi beosztásban, az országgyűlési képviselők száma lényegesen csökkenthető voln a kérdés nyugvópontra kerülhetne, mert annak ily módon való igazságos rendezése nem csak az anyagi igazság, hanem a takarékosság elvét is szolgálná. 104