Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - Az általános titkos választójog Magyarországon

•— Az 1914. évi törvény indokolása kifejti azt is, hogy a kerületi beosztáson változtatni kell, mert míg külföldön a legkisebbek a városi kerületek, addig ná­lunk ezek a legnagyobbak és így az ország tiz leg­nagyobb kerülete közül hat budapesti kerület, (ho­lott abban az időben összesen kilenc kerülete volt Budapestnek,) s ez az intelligencia tökéletes leszorí­tására alkalmas. 1869-ben egy választókerületben Bu­dapesten a lakosság száma átlag 30.076 volt, mig 1910-ben 95.971, tehát több mint a háromszorosára nőtt. Azóta az arányszám állandóan csak rosszab­bodott és csodálatos módon amilyen mértékben nőtt és nő a szavazók száma, ugyanolyan mértékben fo­gyott jogaiknak érvényessége és lehetősége. Az 1914. évi 15. t. c. indokolása két helyen is elismeri a fő­város kerületeit amikor megállapítja: „Amikor a városoknak az őket megillető na­gyobb súlyt akarjuk biztosítani az országgyűlésen, nem lehet megfeledkezni arról a szinte fizikai törvény erejével ható jelenségről sem, amit az összes demo­gráfiai és gazdasági megfigyelések is igazolnak — hogy a városokban ismét a központ bír legnagyobb súllyal, ez vonza magához a perfériákról az értelmi s vagyoni erőt, itt halmozódik fel, ide tódul be mind­az, ami a városi elemben legértékesebb és legváro­sibb. A városok központjaiban, belső negyedeiben te­hát kisebb létszám is híven reprezentálja a városi elem kulturális és gazdasági kiválóságát: míg a kül­ső részekben nagyobb kerületek alkotása is indokolt, egyfelől, mert a külső részek fejlődése közvetve igen gyakran a központból kifelé ható erő eredménye, másfelől, mert a külső területek legértékesebb elemei ritkán állandóak, azokat a központ többnyire felszív­ja és magába olvasztja. Ausztria új választókerületi beosztása már ezeknek a tanulságoknak a figyelem­bevételével készült és bizonyára ezért alkottak ki­csiny városi kerületeket a központban, aránylag na­gyobbakat a külvárosokban s ezért alkották a leg­nagyobb vidéki kerületeket Galíciának ruthén részei­ben, ahol a kulturális és gazdasági fejlettség nem csak ma a legalacsonyabb, hanem előreláthatólag a jövőben is stagnáló, vagy legalább is lassan haladó marad. Ez a törvényjavaslat illetőleg az ennek inten­tiói szerint kiadandó részletes beosztás távolról sem tervez olyan szélsőségeket, mint aminők az osztrák kerületi beosztásnál mutatkoznak. Azt azonban a ter­vezet készítésénél szem előtt tartottam, hogy a kultú­rában és gazdasági jólétben előrehaladottabb terüle­tek, legyenek azok akár városi, akár vidéki területek, aránylag kisebb kerületeket kapjanak és így több képviselőt választhassanak. Tettem ezt elsősorban a jövő alakulása szempontjából, hogy a bekövetkezhe­tő fejlődés ezen területek képviseltetési kilátásait ne rontsa meg, de tettem abban a meggyőződésben is, hogy jelenlegi erőviszonyaink is intenzivebb képvisel­tetést tesznek indokolttá." Budapestre vonatkozóan specálisan azt mondja: „Részben a statusquo lehető fenntartása érdekében, azért tudniillik, hogy a vidéki kerületek számát ne kelljen túlságosan apasztani, Budapestnek a tervezet nem juttat annyi képviselőt, mint amennyi választói­nak száma, (íme a nyilt besmerés) s a fővárosnak elhatározóan nagy kulturális fölénye folytán látszó­lag indokolt lenne. Ha ugyanis csupán e két főszem­pont: a választók száma s a városoknál különösen mérlegelt kulturális és gazdasági erő után indulnánk, (pedig ezek döntő szempontok és ezek figyelembe nem vétele okozza a kulturális és gazdasági sülyedést is) Budapest részére a kerületeknek olyan nagy szá­mát kellene biztosítanunk, hogy az a vidéki kerüle­teknek nagy mértékű apasztásával, az ott szerzett jo­goknak és korábban kialakult helyzeteknek igen szembeötlő sérelmével járna." 1917 december hó 21-én került a magyar ország­gyűlés képviselőháza elé a titkos választójog törvény­javaslata, mely a nők választójogát is törvénybe kí­vánta iktatni. E javaslat kompromisszum volt a bal­oldal összes pártjai között, beleértve a parlamentben anakidején nem képviselt, szociáldemokrata pártot is. Nem mondotta még ki e javaslat az általános és egyenlő titkos választói jogot, de alkalmas lépés volt előre. Ha valaki az 1918. évi választójogi törvény tár­gyalásának anyagát ma végig olvassa, majd a bizott­ság s plénum vitáját figyelemmel kiséri, csodálkozás­sal fogja látni, hogy a háború világégése közepette heteken keresztül arról vitatkoztak, vájjon a válasz­tójog kritériuma 4 vagy 6 elemi végzettségéhez köt­tessek-e. A vita eredménye sajnos ma már ismeretes. Okuljunk ebből s ma, amikor újra láván táncolunk, igyekezzünk a problémákat komolyan megoldani, nem látszatra s az egyetemes nemzetérdekeket szem előtt tartva minden kottéria, vagy klikk szempont félre­tételével. Az 1920. évi titkos választásról és az 1922. évi rendeletről már előzőleg szóltam. Ez utóbbit az 1925. évi 26-ik tc. törvényerőre emelte és ezzel a magyar­népnek idegen lajstromos szavazást iktatta be Buda­pest, Pestkörnyék, Szeged, Debrecen, Hódmezővásár­hely, Kecskemét, Miskolc, Pécs és Győr számára ezzel szemben pedig a vidéken mindenütt az egyéni, de nyilt szavazást hagyta érvényben. Ez a törvényerőre emelt rendelet a főváros számára 25 mandátumot ál­lapított meg, azt három kerületre osztva és megalkot­ta még a pestkörnyéki kerületet is kimondván: „hogy a vármegyei törvényhatóságok területén fekvő ama csonka választókerületeket amelyekben az előző nem­zetgyűlés céljaira történt választói összeírás adatai szerint kétezernél kevesebb választó van, (Budapes­ten már akkor is minden egyes kerületben a minimá­lis arányszám majdnem tízezer volt), lehetőleg fenn kell tartani és a szomszédos választókerületekből ki­egészíteni akként, hogy a kiegészült választókerüle­tek legalább kétezer választót számoljanak. Ezenfelül az aránytalanul nagy vármegyei választókerületeket ketté lehet osztani." Ezek alapján Budapest s a fent megnevezett tör­vényhatósági városok lajstromosan, titkosan válasz­tanak, a többi vidéki kerület pedig egyénenként és nyíltan. Ha a rendszert megfordítanák és Budapest, valamint a törvényhatósági városoknak az a része, ahol lajstromos és titkos a választás, választana nyütan, az ország többi részében titkos és lajstromos lenne a szavazás, vájjon ugyanazon eredmény jönne-e ki ? Nem mutatná-e azt, hogy a választásokat minden oldalról meg lehet korrigálni, mert vagy lajstromos és titkos a szavazás az egész országban s akkor a vá­rosokban való kisebbség érvényesülése mellett a fa­lusi kerületekben való kisebbsg is érvényesülhet és 102

Next

/
Thumbnails
Contents