Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - Az egység a politikában

Mz egység a politikában Ívta : BR7SKDT VSBMQS Ofsm. képviselő Ma, amikor a politika úgyszólván teljes mértékben a gazdasági élet alakulásából nyeri erőit, amikor az országok uralkodó politikai rendszerében mindenütt a gazdasági kérdések megoldása áll a homloktérben, nem jelentéktelen tényező az úgynevezett „lelki-uniformis". Nagyon nehéz és kényes dolog az embereket ilyen lelki egyenruhába beöltöztetni, ami természetes is, mert az ember már teremtésénél fogva is önálló életet élő individium, amelynek lelki kisugárzásai csakis a teljes cselekvési és gondolkodási szabadság levegőjében érzi magát teljesnek, egészségesnek. A kényszert pedig abszolúte nem bírja el. De kérdezzük, vájjon szükség van-e egyáltalán ma a kényszerre, vagy csak ennek bármilyen eszközére is? Amikor az egyes politikai irányzatok tehát arra igyekeznek, hogy a polgárokat egy egységes frontba csoportosítsák, minden eszközt alkalmazhatnak, csak a kényszert nem. Teljesen lehetetlen az, hogy egy állam minden polgára egyformán gondolkodjék, egyformán cselekedjék, de nem lehetetlen, hogy egyformán és egységesen akarjon egy szent célt elérni: a nemzete boldogulását. Itt aztán jöhet az „uniformis", a lelki egyenruha. Amikor tehát a közös célkitűzés már egy bizonyos plattformot hozott létre, akkor a szervezés okszerűsége, a cél elérésének legbiztosabb útja hozza magával, hogy a kifejtendő energiák szabályoztassanak, süríttessenek. Amikor Gömbös Gyula egy évvel ezelőtt átvette az ország miniszterelnöki székét, akkor kijelentette, hogy ő az országot egy táborba akarja hozni, de ő nem kényszerít senkit sem arra, hogy gondolkodását, vagy felfogását megváltoztassa, de a nemzeti öncélúság vastörvényéből önként adódó erőket nem hagyja szétforgácsolódni. Tehát amikor táborába hívta az embereket, akkor nemarra gondolt, hogy gondolkodás és cselekvés nélküli bábokat kapjon, hanem olyan munkatársakat, akik belátják azt, hogy ma nem olyan időket élünk, amikor egyéni érdekek, apró hiúságok, túlfeszülő személyi ambíciók miatt szenvedjen a nagy közös cél mielőbbi elérése. Nem kért mást, minthogy a lelki beidegzettség legyen a közös plattform, erre értette a lelkek uniformizálását. Mert lehet-e okos, józan és tiszta magyar ember az, aki nem akarja, hogy ez az ország boldoguljon ? Minden magyar emberben él és kelljen, hogy éljen az a vágy, hogy az ország sorsa jobbra forduljor. Ezt a nagy közös vágyat kell egységbe tömöríteni, ez az egység kell, hogy a közös munka okszerű, racionális elvégzése szempontjából kapjon lelkiegyenruhát. Az egyenruha jelképezi a fegyelmezettséget, a célkitűzések okszerű, minden poklokon keresztül való elérését, de kívánja ezen túl az egyéniség feladását. Az energia megmaradása érvényesül a szellemi életben is, tehát amikor sokan akarnak valamit elérni, az érte kifejtett erő nem vész kárba, azonban ezt csak racionálisan, tervszerűen lehet olyan mederbe terelni, amely célhoz vezet. Amikor tehát a politikában egységről beszélnek, az nem üres jelszó. Hiába igyekeznek egyesek kikezdeni más jelszavakkal az egység mentő erejét, hiába akarják meggyőzni a kétkedésre hajlamosakat, az idő mást mutat. Az utóbbi két évtized megmutatta, hogy csakis az egység és az egységes irányítás képes kiutat találni a mai gazdasági káoszból is. Nagy tévedés azt hinni, hogy a vezérség teremti meg a tömeget, hanem ép megfordítva, a tömeg hivja a vezért maga fölé, mert érzi, hogy csakis így képes boldogulni. Miként a természetben sem lehet mesterséges eszközökkel új egyedeket kitermelni, legfeljebb árnyalati különbségeket elérni, úgy a társadalomban fellépő alakulások sem mesterségesek, illetve a célhoz vezető újonnan felvetődő irányzatok a természetes fejlődés szüleményei. Amikor tehát a politikai élet nem mint jelszót állítja elénk az egységet, akkor komolyan kell hinnünk benne, mert ez nem egyéb, mint a szükségszerűség kitermelte új társadalmi alakulás. Van még valami, amire gondolnunk kell. Sok téves beidegzettség létezik, így például az a tudat, hogy a széthúzás magyar szokás. Ez nem igaz. Pártoskodás, széthúzás minden időben és minden országban volt és lesz is. Ez nem egyéb, mint az egyéniségek túlontúl való érvényrejűtása, mindenáron a hatalom megszerzésére irányuló igyekezete. Ez nem speciális magyar vonás, vagy betegség, hanem tisztán emberi gyengeség. Ha tehát ezzel tisztában vagyunk, akkor még könnyebb a közös nevezőre hozása az erőknek. Mert mindezek erőt jelentenek és sok-sok ilyen másfelé ágazó erőknek az összeforrasztása végeredményben közös érdek és ha az összeforrasztás csak nagyrészben sikerül, akkor hihetetlen erőt nyerünk. Az egység a politikában tehát nem egyéb, mint bizonyos kompromisszum az egyéniségek között, de semmikép sem egyesség a cél tekintetében. Sőt, a cél legjobb, leggyorsabb elérésének ez az egyetlen lehetősége. Akik ezt felismerik, azok észre sem veszik a „lelki-uniformist"-t, nem félnek tőle, nem szük nekik, sőt örömmel öltik magukra. 100