Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - Az új költségvetés elemzése

Fizetési 1914-ben járt korona 1924 július 1-től aranykorona 1925. évi 7000M.E.sz. rendelet alapján pengő 1927 év november 1-től pengő 1932 július 1-től pengő 1933 március 1 pengő osztály fokozat 1914-ben járt korona 1924 július 1-től aranykorona 1925. évi 7000M.E.sz. rendelet alapján pengő 1927 év november 1-től pengő 1932 július 1-től pengő 1933 március 1 pengő I. — 40.000 14.400 28.000 31.680 23.760 21.540 II. — 24.000 9.600 19.200 21.120 15.840 14.358 III. — 16.000 6.480 13.440 14.880 11.160 10.116 IV. 1 14.000 5.400 10.560 11.640 9.312 8.496 2 — 4.800 9.600 10.560 8.448 7.704 V. 1 12.000 4.080 8.064 8.870 7.188 6.660 2 10.000 3.600 7.104 7.800 6.312 5.850 VI. 1 8.000 3.360 6.048 6.660 5.460 5.058 2 7.200 3.000 5.472 6.024 4.932 4.578 VII. 3 6.400 2.640 4.896 5.400 4.428 4.104 VII. 1 6.000 2.400 4.368 4.800 4.032 3.744 2 5.400 2.220 3.984 4.380 3.678 3.414 3 4.800 2.040 3.600 3.960 3.324 3.084 IIIV. 1 4.400 1.800 3.120 3.480 2.958 2.784 2 4.000 1.680 2.928 3.240 2.754 2.592 3 3.600 1.560 2.736 3.060 2.598 2.448 IX. 1 3.200 1440 2.448 2.760 2.370 2.232 2 2.900 1.320 2.256 2.580 2.214 2.086 3 2.600 1.200 2.073 2.400 2.064 1.944 X. 1 2.400 1.140 1.968 2.280 2.004 1.840 2 2.200 1.080 1.872 2.160 1.896 1.788 3 2.000 1.032 1.776 2.040 1.794 1 692 XI. 1 1.800 984 1.680 1.920 1.689 1.590 2 1.600 936 1.584 1.824 1.602 1.512 3 1.400 888 1.488 1.728 1.518 1.434 E táblázat adataiból kitűnik, hogy a köztisztviselők jelenlegi járandóságai jóval alatta állanak a háború előtti illetményeknek, ugyanakkor pedig nem egy fogyasztási cikknek az ára magasabb, mint volt a háború előtt. Túldotálásrói tehát szó sem lehet, miután a köztisztviselők életstandardja alacsony. Ha tehát itt nem találunk lefaragási lehetőséget, akkor hol lehet a baj forrása. Talán a tisztviselők létszáma magas? Keressük erre is a választ a statisztika segítségével. Nagy-Magyarország összes állami közigazgatási és üzemi tisztviselőinek, napidíjasainak, altisztjeinek és munkásainak összlétszáma 3o5.o47 főből állott 1912-ben. Trianon után éspedig 1923-ban Csonkamagyarországon a fenti állami közigazgatás és üzemi tisztviselők és munkások létszáma igö-gö/^ főből állott. Ez a látszám még sokkal kisebb illetmények mellett is nagyobb megterhelést jelent, mint a háború előtti idők létszáma. A közbeeső évek szanálási és racionalizálásai révén az évek folyamán ez a létszám ig32-ben 158.712 főben állapodott meg. A háború előtti és a jelenlegi létszámnak az egybevetése magában véve azonban még nem adja meg a tiszta képet. Tudnunk kell azt is, hogy 1913-ban az állami s nyugellátásban részesülők száma 63.000 főből állott, ezzel szemben az ig3i/32 évi költségvetésben az állami nyugtellátásban részesülők száma U2.8g2-t tett ki, akik közül 55.6gü közigazgatási és 56.ig6 üzemi nyugdíjas. Az állami nyugellátásban részesülők számának figyelembevételével a helyzet még sanyarúbb képet ölt. Ezt igazolják egyébként a nyugdíjterhekre vonatkozó alábbi adatok is: a háború előtti évek nyugdíjterhe 3o millió korona körül mozgott, az elmúlt évek nyugdíjterhei meghaladták a 100 millió pengőt évente. Tárgyilagosságunk arra késztet, hogy a való nelyzet még világosabb feltárására törekedjünk s ily irányú kutatásaink eredményeként közöljük, hogy míg Nagy-Magyarországon igi2-ben a fizetési osztályba sorozott állami közigazgatási tisztviselők, bírák és ügyészek és a kezelőszemélyzet összlétszáma 27.318 főből állott, addig ig3i-ben a fenti kategóriákban elhelyezkedett tisztviselők létszáma 28.777 ^°re rúgott. Még teljesebb lesz a kép, ha azt is tudjuk, hogy az 1—VII. fizetési rangosztályba sorozott köztisztviselők (ideértve a bírákat és ügyészeket is) száma 1912-ben 336 'i főből, ig3i/32-ben pedig 58/]5 főből állott s ezen fizetési osztályokon belül csaknem 100 0/0 -al magasabb volt a III—V fizetési osztályok tisztviselőinek létszáma a békebeli létszámhoz viszonyítva. Ennek természetesen több rajtunk kívül álló oka van, elsősorban is a trianoni béke után idemenekültek nagy száma, a másik pedig, hogy minden nemzetnek annyi köztisztviselője van, amennyit annak társadalma kitenvészt. Amely nemzet mentalitása nincs berendezkedve az állami gyámkodásra, az állami felügyeletre, hanem saját maga igyekszik boldogulását kiküzdeni, kevesebb köztisztviselővel megelégszik. Az a társadalom, melynek tagjai a legbagatelebb dolgokkal megterhelik a közigazgatást, amely a legcsekélyebb diferenciák esetén fellebez, mely saját jelentéktelen ügyeivel a legmagasabb fórumot is meg akarja ismertetni, mely önállóan nem mer kezdeményezni, mely minden kérdés megvizsgálására különálló intézmény felállítását sürgeti, magára vessen akkor, ha idővel azon veszi észre magát, hogy a közigazgatási gépezetet felduzzasztottá, hogy az adminisztráció túlméretezetté vált. A probléma megoldásának lehetőségei a következők lennének, amik nagy részben segítenének ezeken a visszás állapotokon: 1. Olaszország válságos éveiben mindenki azt hitte, hogy csak a nyolcvan éves Giolitti és Facta képesek még valamiképen tekintélyt és rendet tartani. Rövid néhány hónap múlva kitűnt, hogy a 4o éves Mussolini 35 éves minisztereivel nemcsak, hogy több fegyelmet tudott ér52