Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - Az új költségvetés elemzése

A.Z, úf költségvetés elemzése Irta: DR BIKKAL DÉNES I. Ma már minden vitán felül áll, hogy a gazdasági élet egészségesebb mederbe való tereléséhez nélkülözhetetlenül szükséges a polgárság tehermentesítése. Magas adóterhek mellett nem lehet rentábilis a termelés, nem lehetnek olcsók a közfogyasztási cikkek, nem lehet egészséges a gazdasági vérkeringés. Amikor tehát a kormány az uj költségvetést 752.8 millió pengőre szorította le, ebben a tekintetben a mindenki által helyeselt irányt követte. Az 1932/33 évi költségvetés 806.2 millió, az ig3i/32 évi 878.3 millió, az ig3o/3i évi 895.7 millió, az 1929/30 évi pedig 920.8 millió pengővel zárult. Három-négy év alatt tehát szivós küzdelem árán s az érintett érdekképviseletek nem kis ellenállása közt sikerült a költségvetés öszszegét majdnem 200 millió pengővel csökkenteni. Más kérdés most már az, hogy a szanálódásunk eme üteme kielégilő-e, avagy lassú. Vájjon a gazdasági életnek naprólnapra való összezsugorodása nem kivánna-e még egy gyorsabb ütemű, radikálisabb költségcsökkentést, az adóterhektől való fokozottabb mentesülést. Vannak egyesek, akik az uj költségvetés végösszegével nincsenek megelégedve. Egyes politikusok 55o milliós költségvetésről beszélnek, melyek mellett állítólag Smitb Jeremiás idejében az ország boldogon élt volna. Ha meg\izsgáljuk az abból az időből származó zárszámadások eredményeit, azt találjuk, hogy az 1924/25 költségvetési év kiadási főösszege 747-7, az 1925/26 évi pedig 727 millió pengővel zárult. A krónika tehát nem tud 55o vetélni. De ez még nem minden. 1934-ben jelent meg az a miniszteri rendelet, mely a lakbérkérdést akként, szabályozta, hogy: 1924 májusi bérnegyedre a tisztviselők a békebeli negyedéves lakbérek 7°/o-át, ugyanez év augusztusában a 100/0-át, novemberében a i5o/o-át, 1925 februárjában a 2oo/o-át, májusában a 25°/o-át, augusztusában a 3o és novemberében a 36o/o-át kapják. A fentiekben bemutatott illetmények és lakbérek mellett lehetséges volt a 73o milliós költségvetés. Vájjon mit szólnának ma a háztulajdonosok, ha a kormány ismét az 1924 és 1925 évi rendeleteket akarná életbeléptetni? Aki tehát számokkal dobálódzik és Smith Jeremiásbeli időkre hivatkozik, annak elsősorban is tudnia kell, hogy akkoriban a köztisztviselők és háztulajdonosok mily nagy hátrányára voltak az illetmények és lakbérek megállapítva s hogy ezekhez való visszatérést sürgetni nemcsak hogy tudatlanság, de egyenesen rosszakarat számba megy. Inflációs időkre való hivatkozással a kérdést előbbre vinni nem lehet. Mind amellett úgy a kormánynak, mint pedig a társadalomnak a leggondosabban keresni kell a közterhek csökkentésének összes járható útját és hathatós eszközeit. Ez a szándék vezet bennünket akkor, amikor az alábbiakban igyekszünk szerényen rámutatni néhány lehetőségre, melynek figyelembevétele mellett sikerülni fog a jövőben még alacsonyabb költségvetésnek az útját egyengetni. A kérdés helyes oldalról való megfoghatása végett mindenek előtt ismerkedjünk meg a legutolsó költségvetések kiadásainak főcsoportjaival, hogy tisztázhassuk a jövő lehetőségeit: Millió pengőben 1933/34. évi előirányzat 1932/33. évi 1931/32 évi 1930/31. evi 1929/30. évi 1928/29. évi 1927/28. évi zárszámadás Millió pengőben 1933/34. évi előirányzat k ö 1 t s é g v e t é s 1927/28. évi zárszámadás Személyi járandóságok .... 259.2 273.7 300.6 303.4 299.3 291.8 261.6 Nyugellátások 105.7 116.8 129.4 125.6 121.7 1161 116.8 Hozzájárulások az önkormányzatok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz. . 47.4 49.3 56.0 55.2 55.2 53.9 51.2 Dologi és átmeneti kiadások . . 231.3 242.9 266.7 314.3 314.3 276.9 336.2 Állami adósságok 101.2 101.4 92.1 91.8 92.8 92.8 105.5 Békeszerződési terhek 0.9 0.8 9.9 7.5 7.5 6.3 5.8 Beruházások 19 2 21.3 23.7 30.0 30.0 30 0 15.8 Millió pengő: 764.9 806.2 878.3 895.7 920.8 867.8 8927 millió pengős állami háztartásról. Ilyen költségvetésről maradtak ugyan fenn tervek, de ezek nem bizonyultak kivihetőknek, e erről maga Smith is annakidején meggyőződölt. De a 727 milliós összeget sem szabad minden további nélkül összehasonlítani a mai költségvetéssel. Tudnunk kell a helyzet mérlegeléséhez azt, hogy az 1924 július i-ével életbeléptetett illetményrendezés szerint a miniszter havi 800 arany koronának megfelelő papírpénzt kapott, az államtitkár havi 54o, a miniszteri tanácsos havi 3oo, a miniszteri osztálytanácsos havi 2 5o korona, a miniszteri titkár havi 180 korona fizetést kapott. Nem hinnők, hogy akadna ma komoly politikus, avagy közgazdász, aki a fogyasztási krizis idején ezekhez az 1924 évekhez való visszatérést merné még hordó tetejéről is köA fenti láblázatból látható, hogy a személyi járandóságok összege leoökkent az 1927 évi állapot alá, a nyugellátások összege csökkent, de még mindig száz millió pengőn felüli megterhelést jelent. Állandósult tételeknek tekinthetők az állami adósságok, az önkormányzatok terheihez való hozzájárulás, a beruházások tételei. Az egyes csoportokat egyenként vizsgálva keressük az utat a további csökkentéshez. A személyi járandóságokkal kapcsolatban először is meg kell vizsgálnunk, hogy a magyar köztisztviselők túl vannak-e dotálva, másodszor pedig, hogy kevés, vagy sok-e a köztisztviselő. Az első kérdésre a legvilágosabb választ megkapjuk, ha táblázatba foglalva bemutatjuk a köztisztviselők illetményeit a múltban és a jelenben. 51