Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A boldogulás útján járunk

A boldogulás útján járunk írta : ACMASTt CÁSZ.CÓ, a képviselőház elnöKe Országunk a megoldandó kérdések ütközőpontjában áll. Ma nyugodt, higgadt gondolkozásra, határozott irányításra és cselekvésre van szükség. Rendkívül nagy előny erre a kis országra a belső viszonyokban a rend uralma, a teljes személy és vagyonbiztonság. A körülöttünk fekvő országokban minden forrong, nyugtalan, a politikai, társadalmi és állami organisatio a magas hőmérséklet lázas jelenségeit mutatja, nálunk bár élénk — a mi az életre vall —, de teljesen normális. Helyes az irányítás, de okos a nép gondolkodása is. Pedig nálunk sem könnyebb az élet, sőt fokozott nehézségekkel kell küzdenünk. Küzdünk a megélhetés gondjaival, az előttünk álló nagy gazdasági, pénzügyi feladatok megoldásával. Hogy ennek dacára e kis ország egyik nyugalmas és megbízható sziget a forrongó országok között, ennek magyarázata; belátása a népnek abban az irányban, hogy az ország vezetői lelkiismeretesen dolgoznak, keresik a kivezető utat s iparkodnak könnyíteni az ország bajain, a lakosság szenvedésein. Nem véletlen az utóbbi időben óriási mértékben fellendült idegenforgalma fővárosunknak. Ez a körülmény az előadottakkal szoros összefüggésben van. Az idegenek szórakozást, békét, nyugalmat keresnek. Hogy hozzánk most tömegesen jönnek, ennek nem lehet más oka, mint az, hogy mindezt megtalálják. Megtalálták a Magyarországba vivő országutat s ez az út jó, sima karban tartott s reméljük, hogy jó benyomásokkal távoznak s országunknak barátaivá válnak. E barátságra szükségünk van, mert elsősorban az ismeretlenségen és tudatlanságon alapuló vak gyűlölet hozta reánk Trianon átkos veszedelmeit, megismerésünk magával hozza a különböző népek jóindulatát, barátságát, sérelmeinknek felismerését és orvoslását. De a legszükségesebb a belső egyetértés, mert ez az alap nagy céljaink elérésére. Ma talán megcsonkított hazánk nehéz helyzetében úgy látszik tudatára ébredünk ennek s e vezérgondolat megvalósítására irányúló törekvés jelei mutatkoznak. Ez a helyes irány és törekvés nyilatkozik meg a vezető körökben. E gondolat jegyében indult meg a költségvetés vitája is, őszinte feltárása az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének s a törekvés a segítésre. Az egész nagy állami organisatiónak, az állam életének pulzusa; a parlament, ha enne"k érverése normális, az biztos jele a rendezett állami életnek, biztos jele a helyes vezetésnek. A magyar országgyűlés a világ bármely Parlamentjével kiállja az összehasonlítást s ha néhanéha zajosabb ülések voltak, ezek nem jelentenek mást, mint a külső állami vagy társadalmi élet egyes jelenségeinek a Parlamentben visszaadott erősebb, olykor egyóldalúlag kiélesített viszhangját. A kelet államai között a megcsonkított kis magyar ország, jóllehet a legnagyobb igazságtalanságokat szenvedi igen erős lelkierőt tanúsító fegyelmezett állami életet él, körülvéve ellenségeinek táborától, megőrzi önuralmát s eredményesen küzd az állami gazdasági és társadalmi rendes életfolyamatot gátló akadályokkal. Rendes, fegyelmezett állami élet, öntudatos egymást megértő társadalom, ezek azok a pillérek, amelyekre a revízió felépül. Nagy és szenvedésekkel megtöltött kálváriás út volt az, melyet a magyar nép 1914. óta megjárt, talán a legnagyobb szenvedések kora népünk történetében. A világháborút teljes energiával vittük keresztül, a belső viszálykodásból származó forradalmak okozták vesztünket, a belső béke és megerősödés vissza adhat mindent. Ezek az évek, az elmúlt 20 esztendő, a megpróbáltatások és a létért való küzdelem korszaka. Ma reménykedve állunk a jövő előtt, bízunk önmagunkban, a nemzet fiainak összetartásában, kitartó munkásságában, az ezer éves nemzet életképességében és megújhodásában. 45