Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - Néhány megjegyzés a munkanélküliség közigazgatási szervezéséhez

Néhány megjegyzés a munkanélküliség közigazgatási szervezéséhez írta: FÖLDES BÉLA v. b. t. t. ny. miniszter Utalva a „Társadalompolitikai Füzetek" (II. kötet, 1—3. sz., 1933) útján közzétett értekezésemre („Adalékok a munkanélküliség kérdéséhez"), melyben a mai nap legsúlyosabb problémájával összefüggő kérdéskomplexumot némileg megvilágítani törekedtem, ez alkalommal főleg egy pontra szándékozom törvényhozóink figyelmét irányítani. És ez a szervezés kérdése és a munkanélküliségi ügy helyes intézésének közigazgatási feltétele. A munkanélküliség nyomasztó, sokoldalú, nehéz és sürgős probléma. Mert a munkanélküliség alapjában megrendíti a nemzet gazdasági struktúráját, veszélyezteti a termelés és fogyasztás arányának egészséges alakulását, de kihat a nemzet egész anyagi és szellemi életére, kultúrájára, békéjére, közegészségügyi állapotára, családi életére, népességi viszonyára és államháztartásának konszolidáltságára. Ha ez áll, amit kétségbevonni a legnagyobb optimizmus mellett sem lehet és kétségbevonni azt sem lehet, hogy ez a kór egyhamar elmúlni nem fog, akkor szükségszerűen következik, hogy ez az ügy a kormányzat, a közigazgatás részéről többé ötletszerűen el nem intézhető, hanem gondoskodni kell annak rendszeres intézéséről. Ezt a problémát állandó tanulmányozás, megfigyelés, szervezkedés, tanácsadás, gyógykezelés tárgyává kell tenni. És habár éppenséggel nem vagyok barátja a bürokratizmus túltengésének, mégis úgy érzem, hogy a mai súlyos helyzetben itt olyan feladatok előtt áll a közigazgatás, melyeket a más feladatokkal megterhelt közegek mellékesen el nem intézhetnek. Egy szervre van tehát szükség, mely főleg a munkanélküliség leküzdésének feladatával foglalkozik, mert ez csak állandó észlelés, vizsgálódás, tanulmányozás, tanácskozás, utazgatás révén történhetik. Mindenkinek, aki ez ügyben érdekelve van, különösen a szaktestületeknek, vidéki hatóságoknak stb. tudniuk kell, hol, melyik az a szerv, melyhez a munkanélküliség ügyében fordulni lehet és kell. Ennek a szervnek egyik fontos feladata volna a foglalkozások észszerűsítésére törekedni. Nemcsak a gyári munkát, nemcsak a közigazgatást kell racionalizálni, hanem a foglalkozásokat is, amennyire ez lehetséges. Sok irracionális jelenséget mutat ugyanis a foglalkozások elosztása. Vannak foglalkozások, melyek felé túlságosan tódulnak, mások, amelyeket túlságosan kerülnek. Vannak nagyközségek, amelyekben a legegyszerűbb kulturális élethez szükséges foglalkozások hiányoznak, ahol tehát az illető foglalkozásra kiképzettek munkát találnának. Vannak nagy számban körjegyzők, körorvosok stb., akik túl vannak terhelve. A hitélet terén is találunk hiányokat. A gazdasági épületek sok helyen igen fogyatékosak, ami nagy károkat okoz. A foglalkozások racionalizálása csökkentené a munkanélküliséget, sőt emelné ezzel a falu kulturális színvonalát. Egy további szervezési feladat volna a munkaközvetítő hivatalok átszervezése. E hivatalok mellé bizottságokat kellene szervezni, amelyeknek egyebek között az is volna a feladatuk, a munkaadókkal egyetértőleg kikutatni, hol volna alkalom munkások be állítására. Záros határidő alatt felszólítandók volnának a legilletékesebb fórumok javaslattételre, tehát az egyetemek, a kereskedelmi akadémiák, az iparosiskolák, a kereskedelmi és iparkamarák, az ügyvédi kamarák, az egyházi hatóságok, az országos tanácsok, tanári egyesület, a mérnökés építészegyesület, a gyógyszerészi és orvosi szaktestületek stb. stb. A munkanélküliség súlyos problémájával szakszerűen, intézményesen, állandóan kell foglalkozni annál is inkább, mert a technika, kü22