Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám

Pótolhatatlan az a veszteség, ami akkor keletkezett, amikor itthagyott bennünket egyedül földi útunkon Apponyi Albert gróf, annak ellenére, hogy az ő nagy szelleme mindig itt marad közöttünk. Miként tehetségei* ben kiválasztott embere volt az Úrnak, úgy elkülönbözött ő földi pálya* társaitól cselekedeteiben, szellemben, hatásaiban. A magyar törvényhozás tisztaerkölcsű alapköve volt és marad is örökké az ő nagy szelleme. Pálya* futását nem szegte el a halál, mert szelleme örökké itt fog felettünk őrködni és állandóan megvilágítja majd azt az utat, amelyen haladnunk kell. Ő, aki f 1933 február hó 7 nagyapponyi Apponyi Albert gróf már életében a történelemé volt, marad fokozottabban a magyar történelemé testi elmúlása után is. A szavak csak gyenge suttogások lehetnek az ő méltatásánál, miként az ő élőszavai mindig érmet vertek, úgy vésődött belé egész állami életünkbe az ő nagy alkotó, tiszta, hazafiasságtól fűtött szent szelleme. Tudása, becsülete az egész kultúrvilág csodálatát kivívta és az ige, amelyet hirdetett, nemcsak ennek a kis, szegény országnak szólott, hanem az egész nagy*nagy világnak, ő nemcsak a mi prófétánk volt, hanem az egész emberiségé. Az Úr kiválasztotta őt, hogy nekünk az utat mutassa és mi azon fogunk haladni, mert ez az igazi. Miként ő meghajtott fejjel lépett be abba a csarnokba, amelynek bejárata felett arany betűkkel csil* lógott a felírás, úgy világít ez most felénk, ugyanez az ő földi maradvá* nyait őrző kripta felől: »Ego sum via, veritas et vital«