Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a közüzemi kérdésről

maga után vonná a közterhek fokozatos emelését, amire ma gondolni sem lehet. Bizonyos, hogy ezeknek az általános szempontoknak a figyelembevételével is mindig akadnak olyan hatósági üzemek, amelyeknek működése egészen helytelen irányba tévedt, és amelyeknek azonnali megszüntetése közérdek. Ezek azok, amelyek erejüket meghaladó vállalkozásokba kezdtek, vagy visszaélések melegágyaivá váltak, mint pl. a külföldi borházak. Az állami üzemek általában kevésbbé viselik magukon a közterhek akasztására irányuló jelleget. Teljesen elhibázottak és tarthatatlanok azok a műhelyi tevékenységek, amelyeket egyes üzemek eredetileg saját szükségleteik kielégítésére rendeztek be, a fejlődés folyamán azonban a ^beavatottaknak nyújtottak indokolatlan anyagi előnyt. Az ilyen műhelyi üzemeket minden további fenntartás nélkül azonnal és végérvényesen be kellene szüntetni. Az állami üzemek között azonban vannak olyanok is, amelyek szociális szempontokból további áldozatokat igényelnek. Mindenki tudja, hogy a népszövetségi ellenőrzést gyakoroló külföldi megbízott folytonosan sürgeti például az állami vasgyárak likvidálását. Mi magunk, magyarok, az állami vasgyárakat nemcsak presztízskérdésből, hanem azért is fenn kívánjuk tartani, mert nem ereszthetünk szélnek néhányezer munkást csak azért, hogy a trianoni határok miatt elveszített vasbányáink a vasipar számára dekonjunktúrát teremtettek. Ez egy átmeneti állapot. A kormányzás azért határozta el az új Duna-hidak felépítését, hogy az állami vasgyárat foglalkoztassa és a munkanélküliség arányait ezáltal is csökkentse. Ez egy speciális magyar probléma, amelyyiek a megoldását szintén nem lehet elméleti elgondolások alapján biztosítani. Az előadottakban csupán azt az igazságot akartam kiemelni, hogy az üzemi kérdésnek a mai viszonyok között való kezelése nagy körültekintést és a gyakorlati tényekkel való számolást követel. Az üzemeket a háborús kényszerhelyzet hívta életre és ma még a legnagyobb mértékben fennállanak azok az okok, amelyek az állami és municipiális közösségeket hasonló tevékenységre kényszeríthették. Még igen messze vagyunk a békeállapotoktól, mert benne vagyunk a nemzetközi gazdasági háború legvégzetesebb érdekösszeütközéseinek hullámverésében. Minden éhező embernek a kenyerét biztosítani kell és az elméleti megoldások csak akkor fognak majd különösebb gyakorlati hátrányok nélkül megvalósíthatókká válni, ha a normális viszonyok helyreállnak és nem kell félni a munkanélküliség katasztrófális gazdasági és politikai veszélyeitől. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a közüzemi kérdésről Már 1930-ban egy terjedelmes, 128 oldalas könyv keretében dolgozta fel a kamara elnöksége a közüzemi kérdést, megvilágította minden oldalról és megállapította, hogy a közüzemek milyen károsan hatnak a magángazdasági rendre. Ebben a szakszerűen összeállított, nagy tudással és figyelemmel megszerkesztett könyvben elsőízben hozta a kamara elnöksége az országban található, illetve általuk annak minősített állami és városi közüzemek teljes jegyzékét. Sőt az állami nagy közüzemekről részletes ismertetést is ad. Miután nem áll annyi hely itt a rendelkezésünkre, hogy eme nagy munkát teljes egészében közreadjuk, így tehát csak pár fontos, a kamara megállapításait idézzük ebben a kérdésben az olvasó elé. A kamara vezetősége ebben a kérdésben párhuzamosan a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara leszögezett álláspontjával halad egy úton és annak e kérdésben leszögezett álláspontját teljes mértékben magáévá tette. Ezek szerint a következő főbb momentumokat említi meg. Elsősorban is leszögezi, hogy a hatósági (állami vagy városi) üzem létesülése, illetve terjeszkedése az állami beavatkozásnak legkifejlettebb megnyilvánulása. A közüzem, ha elhagyja azt a területet, amelyen jogosultságát a magánvállalkozás hiánya igazolja, oly gazdasági rend alapjait rakja le, amely átmenetet jelent a kapitalisztikus gazdálkodásból a szocialisztikus termelési rend felé. Tehát ilyen üzemeknek az előretörése a magántulajdonra alapított termelési rendszer térvesztését jelenti. Aztán megállapítja, hogy a magánvállalkozás egyik legfőbb ismertető jele a közüzemekkel szemben az a közgazdasági definíció, amely a kockázat, rizikó vállalását jelenti. (Nem vitás, hogy a modern kartellrendszer ezt a hivatkozott vállalati rizikót úgyszólván teljesen kikapcsolta a magángazdaságból!) Ha tehát ezt a rizikót az állam veszi magára, akkor tulajdonkép ezzel ezt az adózók vállára helyezi át. Hivatkozik ez a dolgozat a fasiszta Carta del Lavoro VII. cikkére, ahol leszögezi, hogy a magánkezdeményezést az ipar terén a nemzeti érdek leghathatósabb és legszükségesebb eszközének tekinti. Így aztán az olasz fasiszta kormány olyan állami monopóliumokat is megszüntette, mint a telefon és az életbiztosítás. Közös vonása a közüzemeknek az alkalmazotti hipertrófia s a teljesített és megfizetett munka közötti mély különbség. Amennyiben pedig egy közüzem kommercializálttá válik, úgy ez nem más, mint megtagadása azoknak az elveknek, amelyek miatt az illető vállalkozási ág elvonatott a magántőke elől. A külföldi közüzemek kiterjedését a következő adatokkal említi meg a dolgozat. Németországban 40 milliárdra becsülik a hatósági kézben fekvő nemzeti vagyont, főbb tételei ennek a birodalmi vasutak, posta, WIAG, Vereinigte Unternehmungen A.-G., 120 millió márka alaptőkével, Reichskreditgesellschaft (30 millió márka), alumíniumművek, nitrogénművek. Poroszországnak a szénbányászatban, villamosiparban vannak érdekeltségei. A hitel-, a biztosítási üzlet terén is növekedett a hatósági vállalkozás. Angliában 4 milliárd fontra becsüli az összes közüzemek tőkéjét, beleértve a vasutakat is. Az Egyesült Államokban a közüzemek kiterjedése még mindig nagyon csekély. Franciaországban az erős centralizáció gátolja a községi üzemek fejlődését. Svájcban a bankügy és a villamosítás terén növekedett a hatósági üzemek térfoglalása. Ausztriában a svájci helyzethez hasonló az állapot, azonfelül a szociálista Bécs erős gazdasági tevékenysége jellemzi. Azután a magyarországi közüzemek történeti fejlődését tár38