Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A transzferpénzek felhasználásának terveiről

amelyek azok felhasználására irányultak. Ez semmit sem von le azonban annak a jelentőségéből, hogy egy valóban értékes és plauzibilis tervet el ne fogadhassunk, ha az mindarra a kérdésre választ tud adni, amelyek ma olyan nagyon égetőek és amelyek jelenlegi megoldatlansága súlyos gazdasági zavarokat okoz. Ezek a zavarok főleg az export csökkenésében tapasztalhatók, annak rohamos, szinte katasztrofális összezsugorodásában. Ennek részbeni eliminálására merült fel most legutóbb egy igen életrevaló terv, épp a transzferpénzek helyes felhasználásával kapcsolatban. Egy ilyen tervnek helyes keresztülvitele feltétlenül jótékony hatást váltana ki a jelenlegi gazdasági körforgásban, ha ugyan körforgásnak lehet nevezni azt az egyenetlen, lassú, szabályozatlan, bizonytalan folyamatot, amely mainap gazdasági életünket jellemzi. Legfőbb bajunk fizetési mérlegünk állandó passzivitásában van, amelyen csak úgy segíthetnénk némileg, ha nem pénzben, hanem áruban teljesíthetnők fizetéseinket. Ezt azonban hitelezőink — épp autarkiás gazdasági politikájuknál fogva — belátható időn belül közvetlen alakban el nem fogadják. Volna azonban egy olyan lehetőség, amikor is ezt a természetben való fizetést olyan formában kísérelnék meg, amely végeredményben is az esedékességet ténylegesen az illető hitelező állam valutájában juttathatnánk el kezeikhez. Ezt a célt szolgálhatná a transzferpénzek felhasználásával alakítandó olyan szervezet, amely itthoni termeivényeinket és gyártmányainkat az illető hitelező piacán közvetlenül értékesítené. Ebben nagy szerep várna épp exportintézetünknek, valamint már jóval a háború előtt megszervezett külföldi kereskedelmi levelezőinknek. Ez nem lenne más, mint centrálisán végezni a külföldi értékesítést, úgy és azon a piacon, ahol tartozásaink állanak fenn. Az értékesítés természetesen az általunk direkt e célra exportált árukra szorítkozna, amely árukat viszont itthon a transzferalapba összegyűlt összegekből vásárolnánk meg. Lényege volna tehát ennek egy olyan mozgékony kereskedelmi szerv életrehívása — semmiesetre sem egy újabb közüzem —, amely vállalná ennek a lebonyolítását tervszerűen. Egy olyan folyamat játszódna le ezzel, amit például a vegyészetben tapasztalhatunk, s amit szintézisnek nevezünk. Ami ide mint pénz jött be, az áruban menne ki, hogy künn ismét pénzformát nyerjen és ebben a formában jusson vissza a hitelezőhöz. És megfordítva. Az elgondolás nem rossz, ha sikerülne mindazoknak a nehézségeknek az elhárítása, amelyek, sajnos, jelenleg fennállanak. Errevonatkozólag igen értékes terv érkezett hozzánk egy nagyobb külföldi hitelezőcsoporttól, akik hajlandók lennének vállalni ennek megszervezését úgy itt benn, mint külföldön is. A külkereskedelmi forgalmunkban szereplő államokban kereskedelmi szervet létesítene, lehetőleg áruház és mintaraktár formájában. Tehát a transzferpénzek felhasználásával mintegy az eredeti hitelezők megbízásából állami ellenőrzés mellett fejtene ki kereskedelmi tevékenységet. Ennek a szervnek munkáját megkönnyítené az is, hogy módjában lenne künn hitelre is dolgozni ós így a külföldi hitelező saját személyében, saját országában válna hitelezővé, a lebonyolító szerv pedig csupán mint eladó és közvetítő kapcsolódna be a két külföldi közt létrejövő üzletkötésbe. Magyarország 83 országgal az alábbi összefoglaló kimutatásban feltüntetett forgalmat bonyolította le. A forgalom rohamos hanyatlását az 1929. és 1932. év szembeállításával illusztráljuk. Magyarország külkereskedelmi forgalma Forgalmunk Behoztunk P KlTlttünk P Forgalmunk 1929 1932 1929 1932 Nyugat* Európával: 755,601.000 211,335.000 826,314.000 238,651.000 KeletEurópával: 53,258.000 7,866.000 23.396.000 2,952.000 A Balkán államokkal: 166,148.000 62,200.000 129,764.000 35,555.000 Észak* Amerikával: 48,412.000 9,629.000 11,548.000 2,201.000 Dél. Amerikával: 825.000 624.000 3,621.000 1,391.000 Ázsiával: 26,267.000 6,591.000 28,016.000 7,976.000 Afrikával: 6,125.000 7,880.000 8,760.000 2,696.000 A transzfermoratórium elrendelését azzal indokolták, hogy a hitelező államok elzárkóznak a magyar áruk bevitele elől, pedig annak oka részben importpolitikánk elzárkózásában is rejlik, vagyis ez sokban kölcsönös. Valamint abban a csodálatos tényben, hogy agrártermelésünk nem bírja el mindenütt a versenyt áraiban. Ebben drágábbak vagyunk, mint például a déli országok, sőt sok esetben, mint a tengerentúliak. Ennek a versenynek a jellemzésére csak egy példát hozunk fel, például amíg a kanadai búza 1927—28-ban franko északnémet kikötőben 30—32 aranymárka volt, most ugyanez 13—14 márkára süllyedt. A mi mezőgazdasági főbb terményeink exportja a következő számokban mutatja azt a katasztrofális esést, ami ma kihat egész gazdasági életünkre (élőállat, búza, liszt, baromfi, tojás, húsok): 1929- ben kivittünk 456,667.000 pengő értékben. 1930- ban „ 426,711.000 1931- ben „ 231,661.000 1932- ben „ 100,936.000 (az év első kilenc hónapjából számított arányösszeg!) Jellemző, hogy ez a visszaesés nem annyira kvantumban, mint árban óriási. Ugyanis a mennyiség csak 38%ban csökkent, míg árban 230%-ban! Tehát a transzferpénzek felhasználására alkotott terveknek van létjogosultságuk, ha egy ilyen terv kifeje31