Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A transzferpénzek felhasználásának terveiről

zetten az export-import helyes szabályozását, illetve a jelenleg beállott súlyos csökkenést volna hivatva ezzel kapcsolatban egészséges útra terelni. Természetesen ez elé is olyan akadályok gördülnek, épp szomszédaink elzárkózó politikája miatt, azonban mégis ez az egyetlen pont volna — a befagyott követelések —, ami talán képes volna olyan rést ütni ezeken az elzárkózottságokon is, hogy azon keresztül sikeres operációt hajthatnánk végre a jelenleg rosszul működő gazdasági mechanizmusunkon. Hiszen mindez csak a helyes szervezés kérdése. Egy azonban kétségtelenül bebizonyult. Még pedig az, hogy amennyiben ezen az úton adhatnánk szabad ösztönzést a magánkereskedelemnek, ha ezen a ponton tudnánk irányt szabni a szabadkereskedelmi forgalomnak, akkor sokkal jobban eliminálódhatna az a sok megkötöttség, ami jelenleg — bármilyen szerv is állíttatik fel — csak még jobban bonyolódik és nem lesz kiút belőle. Tehát igenis ajtót kell vágni valahol a szabad forgalomnak is, a devizamegkötöttséget ezen a ponton jóval enyhíteni lehetne, ez minden esetben kissé magához térítené az immár régóta ájulásba esett gazdasági életünket. Ebből a szemszögből nézve igenis helyeselni tudjuk az olyan terveket, amelyek a transzferpénzek felhasználására irányul és abba bele akarja vonni a magángazdaság működését is. Dr. Sipőcz Jenő, Budapest székesfőváros polgármestere: Előterjesztés az üzemi bizottság munkájáról és javaslatairól a törvényhatósági tanácshoz (1932 október 24) A 92/1931. szám alatt kelt közgyűlési határozattal kiküldött, majd a 172/1932. kgy. sz. határozattal folytatólagosan újból megalakított üzemi bizottság munkáját befejezte s munkájának anyagát javaslataival együtt előterjesztette. Midőn a bizottság jelentésót bemutatom, annak kísérőjeként az abban foglaltakra vonatkozóan a magam javaslatait is előterjesztem. Az utolsó hét év alatt immár a harmadik bizottság foglalkozott a székesfőváros közüzemi kérdéseivel. Az elsőt az 1925. évben a kormánybatóság küldötte ki, a másodikat 638/1926. kgy. szám alatt kelt határozatával a törvényhatóság közgyűlése alakította meg. A munkáját most befejező üzemi bizottság működéséhez kapcsolódott az iparfejlesztésről szóló 1931 : XXI. t.-c. értelmében szükséges üzemvizsgálat, amely a belügyminiszter törvényes kötelezettsége s abból a szempontból történik, vájjon az egyes törvényhatósági üzemek fennállása közérdekből indokolt-e. A vizsgálatoknak ez az időnkint való megismétlődése s az érdekelt képviseletek részéről minduntalan jelentkező panaszok, támadások, a megnyilvánuló mozgalmak mind mutatják, hogy a közüzemi kérdést milyen nehéz nyugvópontra juttatni. Ennek1 elérése azonban egyre nehezebb; mindinkább romlik a gazdasági helyzet, mindjobban súlyosbodik az iparos- és kereskedőtársadalom megélhetése, annál türelmetlenebb, annál szélesebbkörű a közüzemek ellen megindított mozgalom is, az elégedetlenségek megszervezői s haszonélvezői számára is mindinkább kiaknázható területet nyújt. Kétségtelenül, az állami és társadalmi rend legbiztosabb támasza az erős, életképes kispolgári társadalom, azoknál az érdekkapcsolatoknál fogva, amelyek létét a békés, állandó irányzattal szilárd alapokon nyugvó kormányzáshoz fűzik. Mindent el kell követnünk tehát, hogy ez a társadalmi réteg, amely munkájával az ország gazdasági megerősödésének, virágzásának a megindítója és fejlesztője, megkapja mindazokat a feltételeket, amelyek ennek a munkájának kifejlődéséhez nélkülözhetetlenül szükségesek. A közületeknek, amelyek háztartásuk költségeit elsősorban az ő munkájuk eredményéből fedezik, saját gazdasági, pénzügyi érdekeikből nem szabad olyan területekre lépniök, amelyen azoknak életlehetőségeit nehezítik meg, akiknek életereje, boldogulása, az ő erejük, fejlődésük. A közüzemek indokolatlan elszaporodása, túltengésük szintén erősen nyomja a gazdasági életet, súlyos gazdasági válságok idején fokozottan hat az általános leromlás elmélyítésében. , , Ezért kell időről-időre az adott helyzetek körültekintő mérlegelésével gondosan megszabni a közületek gazdasági, üzemi tevékenységének kereteit s azt abban a mederben tartani, amelyben az élet tápláló ere, nem fojtogató árja. Ha létüknek gyökereiben vizsgáljuk a közüzemeket, nagyon sok esetben megállapíthatjuk, hogy eredetük a gazdasági élet valamely eltévelyedésének, a tőke túlkapásainak, az ipari és kereskedelmi élet egyes megnyilvánulásaiban mutatkozó visszásságoknak volt az ellenhatása. Az így okozatként létrejött közüzemi gazdálkodás azonban, mint élő, eleven organizmus, igen gyakran túlfejlődik azon a határon, amelyet létjogosultsága szab meg, öncélúságba csap át s közérdekű mivoltát elveszítve, a gazdasági élet ártalmára válhat. 32