Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A transzferpénzek felhasználásának terveiről

lan, idealista még a nagy szegénységében is. Még ebben is hősöknek képzelik magukat ezek a fiatalok és elkeseredve a ma nehézségein, kétségbeesetten vetik magukat az izgatók karjaiba. Feltétlenül útját kell szegni ennek, mert mint a közelmúltban (1919. évben) a diplomás, szellemi proletariátus volt a melegágya annak a förtelemnek, úgy minden jel azt mutatja, hogy ismét ott akar fészket verni. Azért elsősorban is minden erőnket oda kell koncentrálni, hogy az állásnélküli diplomás fiatalság nyerjen elhelyezkedést, mert, úgy hisszük, ennek megoldása nem is olyan lehetetlen még a mai súlyos viszonyok között sem. De ha a lehetetlenséggel volna is határos, akkor is neki kell gyürkőzni. Nem hagyhatjuk értékeinket veszendőbe menni, márpedig a mi fiatalságunk érték, mint volt a múltban és lesz a jövőben is. A létfenntartás harca — a struggle for life — koronkint új formákat ölt, idomul és módosul. Ma pedig, amikor a „technocracy" jelszavait propagálják, akkor kétségtelen, hogy nem állunk szemben megoldhatatlan problémákkal a munkanélküliség kérdésénél sem. Rendszerrel, pontos célkitűzéssel kell elővenni ezt a kérdést, főleg pedig meg kell kedveltetni társadalmunkkal azt a gondolatot, hogy milyen fontos elsősorban is a képzett fiatalság boldogulásának a lehetőségeit egyengetni. Csak egy példát kell erre felhoznunk. Nemrég alakult meg az operabarátok egyesülete, lelkes zenebarátok létesítették, hogy biztosítsák a magyar operaház zavartalan működését. Ott látjuk társadalmunk elitjét, akik hajlandók voltak ezért áldozatot hozni. Ez a példa kell, hogy buzdítson sokakat arra addig is, amíg a kormány hozzájut nagy munkájában ennek a kérdésnek a rendezéséhez, társadalmi úton fogjanak hozzá a szervezkedéshez. Meg vagyunk arról győződve, hogy egy ilyen megmozdulás nemcsak országos tetszést és lelkesedést váltana ki, hanem igen megnyugtatólag hatna a kedélyekre. Egész biztos, hogy mellettük állna az egész kormányzat és a törvényhozás minden egyes tagja, pártra való tekintet nélkül. Mert célkitűzésnek nem kell szebb és jobb egy társadalmi mozgalomhoz, mint a fiatalság, a mai fiatalság felkarolása és megmentése a jövő, mindannyiunk jövője érdekében. A transzferpénzek felhasználásának terveiről Irta: HENNYEY VILMOS dr., ny. h. államtitkár, ügyvéd Amikor az első transzferrendelet megjelent, akkor azonnal felmerültek tervek arra, hogy miként lehetne úgy eliminálni a helyzetet, hogy az ország devizaellátása könnyebbé váljon és a rendelet folytán befagyott külföldi követelések megfelelő módon mobilizáltassanak. Már csak azért is 'fontos ez a kérdés, hogy a nyersanyag behozatala, amik feltétlenül szükségesek egyes ipari ágazatok zavartalan folytatásához, fennakadást ne szenvedjenek. Magától adódott aztán olyan tervek létesítése, amelyek legnagyobbrészt a cserén alapulnak. Először pár szóval ismertetjük a transzferalap lényegét. A Nemzeti Banknál felgyülemlő pénzek három csoportját különböztetjük meg: 1. a szanálási kölcsön és más magyar állami tartozások évi törlesztése és kamatösszege, amely évente 50 millió pengőre rúg, s amely összeget az állampénztár pengőben helyez letétbe; 2. a magyar közületek hasonló külföldi tartozásaiért, valamint a bankok jelzálog- és más kölcsöneinek évi szolgáltatása, ez szintén körülbelül 50 millió pengő, továbbá 3. a be- és kiviteli áruforgalomból eredő követelések és tartozások, melyek az 1931. évi aktív külkereskedelmi mérlegünkből még bizonyos többletet mutattak, de 1932ben ismét passzív jelleget öltöttekl Ez utóbbi tétel a transzferpénzek felhasználhatósága szempontjából teljesen kiesik, mert amennyiben vannak még e címen követelési többletek, azokat a nyersanyagbeszerzés szükséglete köti le. Az 1. és 2. csoportból a mult év novemberéig a Nemzeti Banknál tényleg 89 millió pengő folyt be, de ebből a külföldi hitelezők 29 milliót belföldi fizetésekre használtak fel. Ha hozzávesszük még a december havi, valamint az ezév januári szaporulatot, a transzferpénzek összege maximum 70—75 millió lehet. De az 1. csoportba tartozó állami tartozások tőke- és kamattörlesztési összegei már nem jönnek tekintetbe, miután a pénzügyminiszternek a külfölddel kötött legújabb megállapodása szerint ezen összegek kincstárjegyek ellenében állami háztartásunk hiányainak részbeni pótlására használhatók fel. Ugyanez a sors vár a 2. csoportba sorolt közületi transzferpénzekre is, miután a miniszter genfi tárgyalásai ezeknek a felhasználását is kilátásba helyezték, vagyis ezek részbeni felszabadítása is meg fog történni. Mindezeknek a számbavétele után számításunk szerint az esetleg még felhasználható transzferpénzek öszszege maximum 30 millióra rúghat, vagyis messze alulmarad összegben azokon a terveken (150—160 millió), 30