Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A mai fiatalság

A mai fiatalság írta: Dr. TEMPLE REZSŐ, ügyvéd Az égető szükségszerűség dobja ki magából napnap után egy társadalom keretében a problémákat és a problémákat meghatározó jelszavakat. Ilyen jelszó ma nálunk: a fiatalság elhelyezkedésének a problémája. Itt, e hasábokon mi is hódolunk ennek, amikor vitát nyitunk e jelben és minden politikai máztól mentesen tárjuk majd ennek eredményeit törvényhozóink elé. Ez a megmutatása ennek a problémának egyben egy kérelem is a legilletékesebb faktorok felé, kérjük, hogy ne haladjanak el érzéktelenül emellett a roppant súlyos és jelentőségteljes kérdés mellett. Itt most nem az a célunk, hogy színes szavakkal, pleonazmussal papírt fogyasszunk, hanem igenis a vérző sebek megmutatásával közönyt törjünk át. S rátereljük a figyelmet arra, ami ma sürgősen megoldandó, mert a nemzet érdeke diktálja. Minden nemzetnek kincse és szemefénye a fiatalság, féltve őrzött kincse az új hajtás, mert ez a jövője. Most március hónapba léptünk, ez a hónap történelmileg is felejthetetlen nekünk, magyaroknak. Büszkén emlékezünk meg minden évben a „márciusi fiatalok"-ról, dédapáinkról. És ma itt állunk a mai magyar fiatalság betegágyánál. Most csak érzelmekről beszélünk, miként Gustav Le Bon mondta, „az ész teremti meg a tudományt, az érzelmek vezetik a történelmet", úgy nekünk is teljesen érzelmi momentumokra kell támaszkodnunk és hivatkoznunk, amikor arról a magyar ifjúságról vetítünk korképet, akiknek elődeik vérüket áldozták a haza minden kis darab földjéért és amely fiatalság etekintetben, hisszük, nem maradna hátrányban elődeiknél. Ma azonban azt látjuk, hogy ez a fiatalság apatikusan, révedező tekintettel kóborol a nagy város utcáin, célja szegetten várja a holnapot. Mindez miért? Hát hiába történt itt e földön ezer éven át minden? A véröntözte föld ki akarja tagadni az utódokat? Nem. Ez csak egy újabb megpróbáltatás, amiért ma nem véráldozat jár, hanem a kitartás, az észszerű viselése ennek a súlyos helyzetnek. Ehhez tartozik elsősorban is az, hogy nem szabad elengedni a mostani szédítő lejtős úton, amely szakadék szélén vezet, a mai ifjúság kezét. Nem szabad engedni, hogy egy olyan szakadék keletkezzék a mult és a jövő között, mint amilyen a szemünk előtt kezd kibontakozni a mai fiatalság és öregek között. Nem szabad tétlenül nézni azt, hogy a mai fiatalság megszédüljön és bódító téveszmék romboló hatása alá kerüljön. Ha nincs is ma ennek a szegény megcsonkított, agyonnyomorgatott országnak egyetlen olyan fia sem, aki nem érezné a mai élet súlyos voltát — hiszen minden nap egy-egy új áldozatot kíván tőlünk a nemzet vitális érdeke —, mégis hiányzik valahol az az összefogási lehetőség és érzés, amely főleg a fiatalság sürgető ügyét kellene, hogy felkarolja. Hiányzik az az elindító erő közéletünkből ma még, amely felkarolná ezt a kérdést. Mert az a fiatal lélek, mely oly szépen tud lelkesedni a szép és nemes eszmékért, a kétségbeesés határán kidőlve és kiközösítve a dolgozó és építő konstruktív elhelyezkedett emberek egyetemességéből, bármily gerinces, bármily nemes, szabad prédája a rombolásnak! Pedig ezt meg kell kezdeni. Mert miként a kormány segít kölcsönnel, pénzzel a gazdákon, iparosokon, éppígy kell a fiatalságot is istápolni. Nem szabad hagyni, hogy ebben a céltalanságban, az elhelyezkedési nehézségekben felőrlődjék fiatal lelkülete, szervezete és elveszítse munkakedvét, lelkesedését minden szép és jó iránt. Mert nemcsak ez a veszély fenyeget. Ha az utóbbi hetek híreit és statisztikáját tanulmányozzuk, akkor sokkal fájdalmasabb dolgokat is látunk és ez az a pont, ami legfőkép sürgetésre ad okot ennél az egész kérdésnél. Félő, hogy elmosódik a határvonal az évjáratok között, mert a kis ellenállóképességgel rendelkező, könnyen hevülő fiatalság temperamentumával magával tud ragadni másokat is. Nem véletlen az, hogy épp a fiatalok közül kerül ki a többsége a kommunista bűnözőknek, mert a lelkiismeretlen, mindenre elszánt izgatók és agitátorok — mint a jó gazda, amikor olyan talajt keres az elvetendő magnak, amely hamar életet fakaszt —, úgy vetik rá magukat a fiatalság hiszékenységére, gyenge ellenállóképességére. A fiatalság a legalkalmasabb az ő téveszméik beszívására és kitermelésére, azé a fiatalságé, amely olyan könnyen hevül és tapasztalat29